Elhunyt Zudor János

Október 30-án, hatvanöt éves korában

Margittán elhunyt Zudor János költő – jelentette be nemrég honlapján a Várad folyóirat.

Zudor János 1954. április 27-én született Nagyváradon. Középiskoláit szülővárosában végezte, 1983-ban a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári oklevelet. Közben, 1981–82-ben Nagyszalontán, 1982–83-ban pedig Nagyváradon tanított; az egyetem elvégzése után a kágyai Mezőgazdasági Líceum tanára, 1987-től a Sinteza Vegyigyár alkalmazottja volt. 1990-ben és 1991-ben a Bihari Napló, majd 1993-ig az Erdélyi Napló újságírója volt. 1993-ban betegnyugdíjba vonult. 

Kötetei: Pygmalion monológja (1989). Romániából jöttem; előszó Szőcs Géza; MBT–Officina Nova, Bp., 1990 („Ifjú szívekben élek”). Filmzene (1995). Isten asztalán (1995). A mindenség zenéje (1995). És egy kicsit tovább (2001). Jónás és a mérték (2010). A rusnya valcer (2012).

A költőt 1993-ban Sziveri János-díjjal tüntették ki. 

Mellékdal

Haló, ringó jegenyén

felüti fejét a remény,

remény érleli a fát,

leendő halott-magát,

őz ül benne rengeteg,

felelget a kergetett,

felelget halál haván,

barázda fény derekán,

én vagyok a holt remény,

bennem a kőszív kemény,

estére majd fa leszek,

kelő nappal kiveszek…