Elhunyt Nelson Mandela
Kilencvenöt éves korában johannesburgi otthonában elhunyt Nelson Mandela, Nobel-békedíjas politikus, emberi jogi harcos, a faji megkülönböztetés elleni harc világszerte ismert alakja és jelképe.
Kilencvenöt éves korában johannesburgi otthonában elhunyt Nelson Mandela, Nobel-békedíjas politikus, emberi jogi harcos, a faji megkülönböztetés elleni harc világszerte ismert alakja és jelképe.
Rolihlahla („aki bajba sodorja magát”) Mandela az Umtatához közeli Mvezo faluban, a xhosza nép thembu törzsében, törzsfőnöki családban látta meg a napvilágot 1918. július 18-án. Nyugati típusú nevelésben részesült, az iskolában tanárnőjétől kapta a Nelson keresztnevet. Felsőfokú tanulmányait a kizárólag feketék számára fenntartott Fort Hare Egyetemen folytatta, itt kezdett politizálni, ami miatt eltanácsolták, s végül a johannesburgi Witwatersrand Egyetemen szerzett jogi diplomát.
1944-ben lépett be a feketék jogaiért küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszusba (ANC), 1947-ben a szervezet ifjúsági szövetségének titkáraként szállt szembe a feketék és fehérek elkülönítését a végletekig vivő apartheid rendszerrel. 1952-ben lett az ANC transvaali regionális szervezetének az elnöke, egyben az ANC elnökhelyettese. 1952-ben Oliver Tambóval, az ANC egyik későbbi elnökével együtt nyitotta meg az első fekete ügyvédi irodát Johannesburgban, hogy ezzel is segíteni tudjon az apartheidtörvények által sújtott fekete sorstársainak.
1956 decemberében – az ANC más vezetőivel együtt – letartóztatták, hazaárulás vádjával perbe fogták – mondván hogy az országban kommunista felkelést akartak szítani –, de négy évig húzódó per után társaival együtt felmentették. Kiszabadulva már nem látott esélyt a törvényes keretek közötti küzdelemre, úgy látta, hogy harcolni kell a fokozódó elnyomás ellen, ezért illegalitásba vonult, és a Nemzet Lándzsája (Umkhonto we Sizwe) néven létrehozta az ANC földalatti katonai szervezetét, amelynek ő lett a parancsnoka. 1962-ben ismét letartóztatták, majd más aktivistákkal együtt, szabotázs- és terrorcselekményben való részvétel vádjával bíróság elé állították. 1964-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték és a Fokváros melletti hírhedt Robben-börtönszigeten tartották fogva.
A börtönből félévente egyszer írhatott levelet és fogadhatott látogatókat. Apró kőcellában lakott, mindennap követ tört, ő mégis visszautasította a politikai megadás fejében többször felkínált amnesztiát. Az apartheidet szankciókkal sújtó nemzetközi közösség nem feledkezett el róla, s a szabadon bocsátását követelő törekvések hatására 1986-ban – még fogolyként – titkos tárgyalásokat kezdett vele a dél-afrikai kormány.
Mandelát 27 évi raboskodás után, 1990. február 11-én szabadon bocsátották, Frederik Willem de Klerk államfő pedig bejelentette, hogy legalizálják az ANC-t, és lépéseket tesznek az apartheid teljes megszüntetésére. Törekvéseikért 1993-ban mindketten Nobel-békedíjat kaptak, az átvételkor Mandela így fogalmazott: „Szerepünk nem több, mint hogy népünk millióinak képviseletében állunk ma itt. Nekik volt bátorságuk felkelni egy olyan társadalmi rend ellen, amelynek lényege a háború, az erőszak, a fajüldözés, az elnyomás, és amely egy egész nép hanyatlását okozta. Engedjük felvirradni egy új korszak hajnalát”.
Az 1994. évi első szabad választásokkal, amelyet az ANC nyert meg, új korszak köszöntött be a Dél-afrikai Köztársaságban. Mandela lett az ország első fekete bőrű elnöke, alelnökévé pedig de Klerket választotta. Az ország első embereként a feketék növekvő igényei és a fehérek félelmeinek leküzdése között kellett egyensúlyoznia.
Az államfői tisztségről 1999-ben köszönt le. Idejét ezután a gyermekjogok védelmének, az írástudatlanság, a szegénység és az AIDS elleni küzdelemnek szentelte. (A politikusok közül elsőként, a tabut megtörve, ő hozta nyilvánosságra, hogy fia is a rettegett betegségben halt meg.)
Háromszor nősült, hat gyermeke született. Első felesége, Evelyn Mase nővér, ANC-aktivista volt. Második felesége, Winnie szintén politizált, miközben viharos ügyekbe is keveredett. Mandela 1992-ben különköltözött tőle, s 1998-ban, nyolcvanadik születésnapján feleségül vette Graca Machelt, a balesetben elhunyt mozambiki elnök özvegyét.
Mandela 2004-ben befejezte az aktív politizálást. Utoljára 2010-ben jelent meg a nyilvánosság előtt a dél-afrikai labdarúgó világbajnokság döntőjén. Visszavonultan élt Qunuban, abban a faluban, ahol a gyermekkorát töltötte. Megrendült egészsége miatt az utóbbi években többször kórházi ápolásra szorult.
Nelson Mandelát az egész világon nagy tisztelet övezi, hazájában szinte szentként, a szabadság és a megbocsátás jelképeként tekintenek rá. Születésnapját az ENSZ 2009-ben nemzetközi Mandela-nappá nyilvánította. Az ő arcképe látható a 2012 novemberében hazájában kibocsátott bankjegysorozaton.
Csendes véget képzelt magának
Az apartheid ellen vívott harca során a halál árnyékában élő Nelson Mandela utolsó éveiben azt tervezte, hogy Qunu faluban fejezi be életútját, s az elmúlását az elvégzett feladat csendes derűjével képzelte el.
A csütörtökön elhunyt Nelson Mandelát 2013. június 8-án szállították egy pretoriai kórházba, ahol súlyos tüdőfertőzéssel kezelték. A nyáron orvosai válságosnak, de stabilnak látták az egykori politikus állapotát. Szeptember elején hazaengedték, johannesburgi otthonát úgy alakították át, hogy ott folytatódhasson intenzív ápolása.
„Nem kételkedem egy pillanatig sem, hogy amikor majd átlépek az örökkévalóságba, ajkaimon mosoly lesz” – írta Mandela 1997-ben, akit boldogsággal töltött el az apartheid három évvel azelőtti felszámolása óta megtett út. A helyi sajtó értesülései szerint egy A4-es lapon írt végrendeletében kérte, hogy végső nyughelye a lehető legszerényebb legyen, annak az egyszerűségnek a jegyében, amelyhez akkor is ragaszkodott, amikor 1994 és 1999 között országa elnöke volt. „Nem sokat törte a fejét a halálán, de sosem akart valamiféle kitalált dolgot” – árulta el júliusban a család egyik barátja a Johannesburgban megjelenő Mail & Guardian című hetilapnak.
Az egyetlen dolog, amiről 2003-ban ábrándozott, az volt, hogy politikai mentora, Walter Sisulu a paradicsom kapujában várja őt az Afrikai Nemzeti Kongresszus belépési nyilatkozatával, és a mozgósításra serkentő felszólítást énekel.
A xhosza nép – amelynek soraiból a világhírű emberijogi harcos is jött – hagyományai alapján Mandelának a családtagjai közelében kell nyugodnia.
Egy 2003-ban készült dokumentumfilmben Mandela egyértelműen Qunu falut jelölte meg végső nyughelyéül, ahol a gyermekkorát töltötte. „Ott van a családom, és azt szeretném, ha otthon temetnének el” – mondta a Mandela család qunui családi temetkezési helyénél készült felvételen.
„Azt szeretném, hogy azt mondják: »Itt olyan ember fekszik, aki eleget tett földi feladatainak«. Ez minden” – mondta az apartheid elleni harc hőse 2006-ban egy másik dokumentumfilmben 1996-ban mondott szavaira utalva. „A halál elkerülhetetlen. Amikor egy ember teljesítette, amit az övéi és az országa iránti feladatának tekint, békében nyugodhat. Úgy gondolom, én ezt az erőfeszítést megtettem, így tehát az örökkévalóságig nyugodhatok”.
