A kormány nagylelkű adakozásának következményeire figyelmeztet egyre több gazdasági szakember.
A kormány nagylelkű adakozásának következményeire figyelmeztet egyre több gazdasági szakember. Az országos pénzügyi tanács elnöke például azt hangsúlyozta, hogy az előrevetített jelentős mértékű szociális juttatásokra és a béremelésekre nincs meg a szükséges költségvetési fedezet, a gazdaság teljesítőképessége messze elmarad a várakozásoktól. Ennek ellenére a kormány(zópárt) erőlteti a juttatásokat, és főként arra alapoz, hogy a béremelések, illetve a fokozatos adócsökkentések nyomán a lakossághoz jutó több pénz miatt nő majd a fogyasztás, vagyis a gazdaság.
Nem számíthatunk dübörgő gazdaságra, a fizetésemeléseket és az életszínvonal növekedését nem lehet kormányhatározatokkal eldönteni – fogalmazta meg következtetését a pénzügyi szakember, aki szerint a bevételek növeléséhez nem elég csak az „egyik oldalt” erősíteni. Vagyis az adózási fegyelmet növelni. Gazdaságélénkítő intézkedésekre is szükség lenne, és éppen ez az „oldal”, ahol egyelőre nem sok előrelépés történt.
A pénzügyi hatóság azontúl, hogy – a nemzetközi trendeknek való megfelelésképpen – bizottságot alakított a nagy „panamázások” felderítésére, konkrétan a sajtó által kiteregetett Panama Papers ügylet kivizsgálására (nemzetközi pénzforgalom, offshore cégalapítások, külföldi bankszámlák stb.), az adózási fegyelem megerősítésére többpontos tervezettel rukkolt elő. Ebben fontos szerepet kap az adófizetők adózási kedvének növelése, ugyanakkor a csalások felderítése céljából a pénzügyi ellenőrzések fokozása. Olyan kulturált módszerekről olvashatunk a tervben, amilyenek eddig nem voltak jellemzőek a pénzügyiekre. Sok téren tanácsadást helyeznek kilátásba az adófizetők számára. Például az adóknak a törvényes határidőben való befizetését, a pénzügyi nyilatkozatok helyes kitöltését, az adósságok felosztási lehetőségét illetően (amely a késedelmi kamatoktól való mentességet jelenti). Az is figyelemre méltó ötlet, hogy az adósok számláinak zárolásakor a befagyasztott összeg nem szabad meghaladja a tartozást, tehát nem állna elő olyan helyzet, hogy egy kisebb adósság miatt a számlán levő jelentősebb összeggel tulajdonosa nem rendelkezhet szabadon. Másfelől gyakoribb, de rövidebb ideig tartó pénzügyi ellenőrzéseket helyeznek kilátásba (főként olyan területeken, ahol nagy az adócsalás mértéke), növelnék a betervezett pénzügyi ellenőrzés alá vetett cégek számát, szigorúbban ellenőriznék a nagy vagyonnal rendelkezőket, és adott esetben a nemzetközi gazdasági tevékenységek követése érdekében a jogszabályi kereten is módosítanának. Mindezek után már csak a kivitelezésre vagyunk kíváncsiak. És arra, hogy a másik „oldalt” mikor és hogyan erősítenék. Azaz milyen intézkedéseket hoznának a vállalkozások adóterheinek könnyítése és az adminisztráció csökkentése érdekében. Igazából ez utóbbi intézkedések, ha nem is fehérítenék, de kiszürkítenék a feketegazdaságot, aminek következtében talán kevesebben próbálnának adót csalni (nem érné meg a kockázat), és okafogyottá válna a pénzügyőrök kutakodása a fiktív számlák s egyebek után. Nemcsak az egészségügyben, a pénzügyben is érdemes tehát a prevencióra fektetni a hangsúlyt. Hosszú távon eljuthatnánk odáig, hogy az adófizető polgár/vállalat és az állam között tisztességes, bizalmi viszony alakuljon ki.
