A protestáns keresztény családok legmagasztosabb és -meghittebb tavaszi eseménye a virágvasárnapi konfirmációi ünnepély. Nem azért, mert külsőségeiben is díszesen szép és virággal tarkított, hanem azért, mert a jövő nemzedék és az Isten közötti szövetséget az átélés mélyebb dimenziója pecsételi meg.
A protestáns keresztény családok legmagasztosabb és -meghittebb tavaszi eseménye a virágvasárnapi konfirmációi ünnepély. Nem azért, mert külsőségeiben is díszesen szép és virággal tarkított, hanem azért, mert a jövő nemzedék és az Isten közötti szövetséget az átélés mélyebb dimenziója pecsételi meg.
A szülők, nagyszülők, keresztszülők azért boldogok, mert a születésük óta szemük fényeként dédelgetett gyermek felcseperedett, s olyan közösségnek lett részese, amely a megtartó erőt jelentheti e zűrzavaros, konfúz és megpróbáltatásokkal tele világban. Hetedik vagy nyolcadik osztályos fiúk, akik 13, 14 évesek, ezen a napon öltenek először igazi férfiöltönyt, a lányok pedig hófehérbe, vagy örömünkre egyre többen, székely ruhába öltöznek, s így járulnak az Úr színe elé. Az tudja igazán milyen érzés ez, aki maga is átélte e pillanat varázsát.
Kétéves felkészülés, a káté olykor nehézkes és archaikus szövegével való ismerkedés után, eljött az ideje, hogy bizonyságot tegyenek Isten és a gyülekezet előtt. Megtanulták, kit is vallunk Istennek, ki a szabadító, ki az erőt adó, ki az, akire számíthatunk nehéz pillanatainkban. Két év ahhoz is elég volt, hogy közösségbe kovácsolódjanak. Megtudták egymásról kinek van jókedve, kinek van gondja. Együtt örültek, együtt énekeltek, együtt kirándultak, s jobb esetben együtt sportoltak is. Falun nem kap olyan nagy hangsúlyt a közösségbe kovácsolódás, hiszen a gyerekek eleve egy közösség része, osztálytársként, utcabeliként jártak kátéórákra. Városon azonban más a helyzet. A konfirmálók a kezdet kezdetén nem ismerik egymást, teljesen idegenekként lépnek be a közösségbe. Hiszen a szülők, nagyszülők sok esetben megfeledkeznek arról, mit is fogadtak a kereszteléskor, s a gyerekeket nem terelik az egyház felé. Sok szülő vallásórákra sem viszi a gyerekét. Hogyan is tenné, hiszen maga is eltávolodott az egyháztól, amit nem tart saját közösségének.
A virágvasárnapi konfirmáció azonban mérföldkő lehet. A megerősítésben és kötődésben. Az Isten előtt tett hitvallás és fogadalomtétel olyan momentum, ami végérvényesen rögzül az ifjak emlékezetében és lelkében. Az egyház számára ez az elégtétel pillanata, hiszen újabb generációval lett gazdagabb. A családokban pedig mérhetetlen öröm: életre szóló ünnep.
