Életmódváltás nélkül nem tesz csodát a kezelés

A páciens hozzáállása kulcsfontosságú a diabétesz féken tartásában

November 14. a diabétesz világnapja. A statisztikák arra utalnak, hogy a cukorbetegek száma világszerte – és országunkban is – nő, mi több, egyre gyakrabban állítják fel gyerekeknél, tizenéveseknél ezt a diagnózist. Sokat beszélünk róla, de talán mégsem eleget, ugyanis a mindennapok tapasztalata az, hogy sok beteg akkor kerül csak szakorvoshoz, amikor már évek óta magas a vércukorszintje, és szövődményekre panaszkodik, illetve akadnak olyanok is, akiknél már felállították a diagnózist, kezelés alatt állnak, viszont az életmódjukon nem hajlandóak változtatni. A diabétesz előfordulásának a gyakoriságáról, a megelőzés és a korai diagnózis fontosságáról dr. Koródi Melinda diabetológus szakorvossal beszélgettünk. 

– Miért éppen a diabetológiát választottad szakterületedül? 

– Mindig érdekelt a hormonok világa, ezért vonzott az endokrinológia és a diabetológia, ez utóbbin belül pedig főképp – az elsősorban gyerekeket és fiatalokat érintő – 1-es típusú diabétesz. Tudjuk róla, hogy kialakulásáért egy olyan autoimmun folyamat a felelős, ami által a hasnyálmirigy inzulint termelő béta-sejtjei elpusztulnak, viszont a mai napig nem egyértelmű, hogy mi indítja el ezt a folyamatot, ezért ez esetben megelőzésről sem igazán beszélhetünk. Az 1-es típusú cukorbetegeknél a kezelésre kell fókuszálni, és mivel gyerekekről, fiatalokról van szó, nagyon sok tényezővel kell számolni az idők során, többek között a serdülőkorral, a gyerekvállalással, majd az öregedéssel és az azzal járó kórképekkel. Gyermekkorban az 1-es típusú diabétesz a gyakoribb, azon 10 év alatti gyerekeknél, akiknél diabéteszt diagnosztizálunk, 98 százalékban az 1-es típus a jellemző. 10 év felett, serdülőkorban már kezd megjelenni a 2-es típusú, az esetek 12-14 százalékát ez teszi ki. 

– Mi a különbség a két típus között?

– Alapvetően az, hogy az 1-es típusú cukorbetegség egy olyan kórkép, ahol relatív rövid idő alatt a páciens szervezetében megszűnik az inzulintermelés, míg a 2-es típusú diabétesz egy olyan anyagcserebetegség, ahol csökkent az inzulintermelés, és jelen van az inzulinrezisztencia is. Az 1-es típusú diabétesszel diagnosztizált páciensek naponta többször kell pótolják az inzulint, míg a 2-es típusnál vannak esetek, amikor a megfelelő étrend, a diéta mellett elegendő a gyógyszeres kezelés.

– Az utóbbi években mindenütt azt hallani, hogy nő a cukorbetegek száma, mind több gyereknél, és egyre zsengébb életkorban is diagnosztizálják. Te is ezt tapasztalod?

– Sajnos igen, és valóban egyre több a fiatal páciens, akiket 1-es vagy 2-es típusú diabétesszel diagnosztizálunk. 

– Mi állhat ennek a hátterében?

– Talán a sok külső hatás, amelyeknek a mindennapokban ki vagyunk téve, a nem megfelelő életmódunk, talán a testi és a lelki „védőrendszerünk” sem működik jól. A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában az életmódnak óriási szerepe van: a nem megfelelő étkezés, a mozgáshiány, illetve ha már jelen van a szervezetben a zsíranyagcsere- vagy vérnyomásprobléma, ezek mind hozzájárulhatnak a diabétesz kialakulásához. A 2-es típusú diabétesz 70 százalékban megelőzhető lenne, ha a megfelelő időben közbelépnek. Ennél a típusnál van ugyanis egy „prediabétesz” időszak, ez az úgynevezett szürke zóna, amikor megjelennek a normálisnál magasabb vércukorszintértékek, de sajnos a páciensek általában nem tulajdonítanak neki különösebb jelentőséget, és nem fordulnak orvoshoz, holott a 101-125 közötti vércukorszint már szürke zónának számít, ilyen értékeknél már ajánlatos orvoshoz fordulni.

– Mit tehet a páciens, aki enyhén magas vércukorszintértékeket észlel, annak érdekében, hogy ne súlyosbodjon az állapota ?

– Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire fontos az egészséges táplálkozás, a rendszeres testmozgás, illetve a normális testsúly fenntartása a betegség megelőzése érdekében. Tudni kell, hogy ha ebben a prediabétesz szakaszban megtörténik az életmódbeli váltás, a páciens elkezd rendszeresen mozogni, odafigyel a táplálkozására, próbál javítani a stresszkezelési módszerein, akkor megelőzhető a helyzet elfajulása. Fontos már ebben a fázisban orvoshoz fordulni, hiszen a szakember tud segíteni azoknak a életmódbeli tényezőknek az azonosításában, amelyeken változtatni kell. Ám ez általában nem történik meg, mert sokan inkább a szomszédnak vagy az internetről szerzett információknak adnak hitelt. 

Tudni kell, hogy az 1-es típusú diabétesz esetében a betegség kezdete nagyon viharos, egyből, pár hét alatt egyértelművé válik, hogy cukorbetegségről van szó, hiszen hirtelen megjelenik a gyakori vizeletürítés, fokozott szomjúságérzet, fáradékonnyá válik az illető, veszít a testsúlyából, így a hozzátartozók számára gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy gond van. Ellenben a 2-es típusú diabétesz alattomosan, lassan, évek alatt alakul ki, a fentebb felsorolt tünetek nem jelentkeznek ennyire egyértelműen. Van, akinél utólag derül ki, hogy már 4-5 éve nő a vércukorszintje, de a páciensnek nem volt panasza, nem látta értelmét orvoshoz fordulni. És ez okozza a legnagyobb gondot, hiszen az esetek nagy részében, amikor tünetek jelentkeznek, az már valamiféle komoly szövődmény jele. Nagyon gyakori, hogy aki végre orvoshoz fordul, és diabétesszel diagnosztizáljuk, annál már szövődmények állnak fenn, előfordul, hogy agyvérzés vagy szívinfarktus után derül ki, hogy évek óta vannak diabéteszre utaló jelek, és ha megnézzük a laboreredményeket, kiderül, hogy már néhány évvel azelőtt 160-as vércukorszintje volt. Ugyanezt tapasztalom sok páciensnél is, aki ugyan már kezelés alatt állnak, de nem megfelelő a vércukorszintjük, ugyanis nem figyelnek az életmódjukra, arra hivatkozva, hogy jól érzik magukat.

– A nyáron az ország hét megyéjében több mint ezer vidéki személy részesült ingyenes orvosi vizsgálatban a Romániai Krónikus Betegek Szövetsége (APCR) nemkormányzati szervezet által kezdeményezett Az egészség hozzád jön karaván révén. Nagyon sok páciensnél mértek magas vércukorszintértéket, olyanoknál, akik nem tudtak róla, hogy cukorbetegek. 

– Igen, én is részt vettem ebben a kezdeményezésben, és pontosan ez volt a tapasztalat, gyakori volt a megemelkedett vércukorszint, sok esetben magas vérnyomással társulva, de nem vették komolyan a páciensek. Akkor, a vidéki karaván során mértünk 300/140 Hgmm vérnyomást is, de a bácsi azt állította, teljesen jól van. 

Ezért nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos a rendszeres szűrés. A munkaképes korosztály esetében a kötelező évi munkaorvosi vizsgálaton kiszűrhetők lennének az esetleges rendellenességek, ilyenkor el kellene végezni egy laborvizsgálatot, illetve vérnyomás- és vércukorszintmérést. A nyugdíjas korosztály esetében is évente ajánlott egy laborvizsgálat, és ennek részeként a vércukorszintet is követni kell. Ugyanakkor a 45 éven felüliek esetében, akiknek az elsőfokú rokonai között van cukorbeteg, vagy ők maguk túlsúllyal vagy vérnyomásproblémákkal küszködnek, rendszeresen követni kell a vércukorszintet, ugyanis a rizikócsoportba tartoznak. 

Jó tudni, hogy ha terhesség alatt a jövendőbeli anyának magasabb vércukorszint-értékei vannak, az hajlamosít arra, hogy komplikációk adódjanak a várandósság alatt, de arra is, hogy szülés után kialakuljon nála a diabétesz, és hosszú távon akár a gyereknél is. Fontos erre figyelni, hiszen a tapasztalat az, hogy minden hetedik terhesnél magasabb a vércukorszint, ezért a 24-26. hétben ajánlatos cukorterheléses vizsgálatot végezni. 

– Milyen következményekkel járhat, ha valakinél évekig nem fedezik fel a diabéteszt?

– A krónikus szövődmények általában négy-öt év után alakulnak ki. Amikor egy páciens szövődményekkel jelentkezik, tudjuk, hogy évek óta cukorbeteg, csak nem diagnosztizálták. A magas vércukorszint okozhat mikro-, illetve makrovaszkuláris betegségeket. A mikrovaszkuláris szövődmények a szemet, a vesét és a lábat érintik, előfordulhat retinopátia, neuropátia, amikor az érző-, a motoros, illetve a belső szerveket ellátó idegek is érintettek lehetnek. Az érzőidegek érintettsége olyan kóros állapotokat idézhet elő, mint például az erős fájdalomérzet a lábakban, de ennek az ellenkezője is gyakori, amikor a beteg nem érzi a fájdalmat vagy a hőt, és ilyenkor könnyen megtörténhet, hogy ha belerúg vagy belelép valamibe, nem érzi a fájdalmat, és könnyen elfertőződhet a seb. Másik szövődmény a vesebetegség, például a dialízisre szoruló betegek mintegy hetven-nyolcvan százaléka cukorbeteg.

A nagyérbetegségek tekintetében felgyorsul az érelmeszesedés a szívkoszorúerekben, az agyban lévő erekben vagy a láb ereiben, és érelzáródás is előfordulhat. Van olyan beteg, aki 55 évesen bekerül a kórházba szívinfarktussal úgy, hogy előzőleg semmiféle panasza nem volt, akkor derül ki, hogy magas a vércukorszintje, vérnyomása, gond van a zsíranyagcserével, a vesefunkcióval, tehát hirtelenjében öt-hat diagnózist állítanak fel neki, amelyekről addig nem is tudott, vagy nem vette komolyan az arra utaló jeleket.

– Amennyiben valakinél időben diagnosztizálják a diabéteszt, és megkapja a megfelelő kezelést, elkerülhetőek ezek a szövődmények?

– Nagyrészt elkerülhetőek, ezért kell törekednünk arra, hogy minél előbb felfedezzük a betegséget, és minél közelebb tartsuk a vércukorszintértékeket a normál tartományhoz. A szövődmények kialakulása nem törvényszerű, nincs elítélve senki egyből. Az 1-es típusú diabétesz esetében a mikrovaszkuláris szövődmények a jellemzőbbek, a 2-es típusúnál, éppen amiatt, hogy gyakran sok évig hanyagolja a beteg, a makrovaszkuláris szövődmények a gyakoribbak. Volt páciens, aki 1-es típusú diabétesszel volt diagnosztizálva, és elérte a 60-70 éves kort anélkül, hogy bármiféle szövődmény kialakult volna nála.

Legnagyobb mértékben a páciens hozzáállásán múlik az állapotának az alakulása, hiszen van amikor ő maga vallja be, hogy ő bizony mindent megeszik, nem változtatott az étrendjén. Az egészséges étrend és mozgás hiányában a kezelés önmagában nem elegendő, fegyelmezettségre van szükség, a páciensnek be kell tartania a szabályokat. Mindig hangsúlyozom, hogy ha valakit cukorbetegséggel diagnosztizálnak, kap egy esélyt arra, hogy változtasson az életmódján, egészségesebben étkezzen, többet mozogjon, főleg az, aki inzulinpótlásra szorul. Manapság mindenütt túlságosan nagy az édességkínálat, és ennek a kísértésnek a gyerekek is ki vannak téve, ez is közrejátszik abban, hogy mind fiatalabb korban üti fel a fejét a diabétesz, tizenévesen már a megengedettnél magasabb vércukorszinttel és túlsúllyal mennek orvoshoz a fiatalok.