Életmentők ajándéka

Különleges vízi élményt kínált a hét végén a Maros Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség a Maros-partra, a folyó Víkendtelep mögötti szakaszára érkezőknek. 

Péntektől vasárnapig délelőtt 10 és délután 2 óra között a felügyelőség egyik motorcsónakján tehetett egy izgalmas kört minden érdeklődő – gyermekek és felnőttek egyaránt –, az utasokat természetesen a katasztrófavédelmisek kísérték a komptól induló, mintegy két kilométeres távon. 

A körülbelül tíz percig tartó kalandra legfőképpen gyermekes családok jelentkeztek, de az idősebbek is szívesen kipróbálták a vízi mentéseknél használt járművet. 

A sétacsónakázás szeptember 13-a, a tűzoltóság napja alkalmából szervezett egész hetes rendezvénysorozat részét képezte. Bár az érdeklődők a meghirdetett program szerint vízimentő bemutatóra is számítottak, ez elmaradt. A motorcsónakáztatást lebonyolító tűzoltók kedvessége, az, hogy a helyek függvényében többször is elvitték egy vízi túrára a lelkes gyermekeket, és azt is megengedték nekik, hogy a magukra öltött mentőmellényen lévő sípot kipróbálják, majd a parton közszemlére tett autóba és csónakba is beüljenek, mindenkit kárpótolt. Szombat délben a ragyogó napsütés is fokozta a hangulatot.

A vízi mentésekről Virag Cristian Petricát, a megyei katasztrófavédelmi felügyelőség szóvivőjét kérdeztük. Tőle tudtuk meg, hogy a megyei egységnek négy búvárja van, őket az eltűnt személyek keresésénél vesznek igénybe, amikor vízbefulladás esete áll fenn, a mentéseknél egy másik tűzoltóalakulat teljesít szolgálatot. Többféle mentőcsónakja is van az egységnek, az, hogy melyiket használják a bevetésnél, nagymértékben a víz mélységétől függ. 

A megyei katasztrófavédelmi felügyelőség honlapján közzétett jelentések szerint az év elején vízbe esett állatokhoz is riasztották a tűzoltókat, Szászrégenben egy kutyát mentettek ki a Marosból, Dicsőszentmártonban a Küküllőből egy jégtömbök közé szorult hattyút szabadítottak ki. Márciusban a megyeszékhelyi Kárpátok sétányon a Turbina-árokból mentettek ki egy nőt. A búvárokat a Maros szentkirályi, szászrégeni, marosszentgyörgyi, ernyei és gernyeszegi szakaszához riasztották vízbe fulladt személyek megtalálálására.

 

Víz alatti hivatás

Bálint Barna egy évtizede teljesít szolgálatot a megyei katasztrófavédelmi felügyelőségnél, öt éve búvár. 

– Amikor a rendszeren belül megalakult ez az alakulat, én is jelentkeztem a versenyvizsgára – kezdte történetét. – A megmérettetést orvosi vizsgálat, illetve különféle képességfelmérések követték. Ezt követően három másik társammal egy kéthetes képzésen vettünk részt Konstancán. Azóta is minden évben öt hetet ott töltünk. 

– Mi vezette e felé a hivatás felé?

– A különlegessége, az új élmények utáni vágyakozás. De hamar kiderült, hogy sokkal nehezebb, mint elképzeltem. Hat-hét megyét fedünk le, Maros mellett többek között Beszterce-Naszódot, Brassót, Hargita megyét, egyszóval több olyan régiót, ahol nincs búváralakulat. Nemrég Máramarosba küldtek, és Konstancán sem csak a kiképzéseken, edzéseken veszünk részt, hanem szolgálatot is teljesítünk. Olyankor itthon a kolozsvári alakulat helyettesít.

– Beszéljen egy kicsit a bevetésekről.

– A víz alatti keresésnél többféle eljárást alkalmazunk. Egy vagy két kötéllel egy súlyt dobunk a víz alá, és tapogatózva haladunk előre, mindig szűkítve a területet. Van, amikor több napba telik a keresés. Tudjuk, hogy mire számíthatunk, mégis mindig meglep a látvány.

– Mennyi időt lehet egyvégtében a víz alatt tölteni?

– Ez a felszereléstől függ, de a 12 méternél mélyebb vízben naponta csak kétszer két órát.

– Melyik időszakban érkezik a legtöbb riasztás?

– Egyértelműen nyáron. Idén télen például egyetlen ilyen eset volt, Marosszentkirályon a Marosba fulladt egy férfi. Nyári időszakban hetente három riasztásunk is van, és a legtöbb esetben tizenéves fiúkat keresünk, akik fürdőzés közben nem mérték fel a folyó erejét. 

– Melyik volt idén a legmegrázóbb eset?

– A konstancai kiképzés idején egy 18 éves, Piatra Neamţi-i fiút kerestünk a Fekete-tengerben. A rokonoktól megtudtuk, hogy akkor járt életében először a tengeren, nagyon várta a nyaralást, és az első fürdéskor nyelték el a hullámok.

Bálint Barna tragikus történetek sorát ismerheti meg hivatása teljesítése közben. Egy alkalommal azonban szerencsés kimenetelű mentőakció résztvevője volt. 

– Úszóedzésről jöttünk éppen a társaimmal. A Kárpátok sétányon, a turbinába esett be nemsokkal azelőtt egy középkorú férfi, és mivel a környéken voltunk, mi segítettük ki a vízből – mesélte beszélgetőtársam, akit végül a búvárfelszerelésről kérdeztem.

– Kezdetben négyünkre három búvárruha jutott, ma már mindannyiunknak kétféle – egy nyári és egy téli – öltözete is van. Ugyanakkor új, korszerű járművel is rendelkezik az alakulat. Úgy gondolom, a felszereltségünk minden elvárásnak eleget tesz – összegzett a búvár.