Együtt ünnepelték az újjáépülést

Múlt hét végén együtt ünnepeltek a segítők és a megsegített család: a Tündér Ilona-nap keretében mondtak köszönetet mindazoknak, akik nem szemlélték közömbösen a jobbágyfalvi Szász családot ért tavaszi sorscsapást.

Mint arról már lapunkban beszámoltunk, a jobbágyfalvi Szász Csaba Leventét és családját hatalmas csapás érte: március 25-én kora hajnalban leégett a mintegy két évtizedes munkával létrehozott Tündér Ilona vendéglátóhely egy része. A család azonban nem kötött batyut, nem fogott vándorbotot, nem választotta Nyugat-Európát, hanem úgy döntött, hogy újrakezdi a munkát, és itthon teremt magának további megélhetést. A felmérhetetlen kár keletkezése után két nappal autóba ültek, és megrendelték az építőanyagot, hogy első lépésben a családi lakóház leégett tetőzetét építsék újra. Még vissza sem költöztek a lakásba, máris elkezdték egy új épület munkálatait is a leégett étterem helyén. Ez építőanyagában és méreteiben is különbözik az elsőtől, s a legújabb építkezési és biztonsági előírásoknak megfelelően tervezték meg. A hatalmas beruházás elkezdéséhez számtalan jóindulatú személy járult hozzá, nemcsak Erdély, a Kárpát-medence, hanem a világ több sarkából érkezett pénztámogatás ismerősöktől és ismeretlen jóakaróktól, ezeknek és a család erőfeszítéseinek köszönhetően egy-két héten belül be is fedik az új, konyhát, éttermet és szálláshelyeket magába foglaló kétszintes épületet.

Az elmúlt fél évben tapasztalt emberi és isteni gondviselést és segítséget szerette volna megköszönni a család, amikor a hét végén Tündér Ilona-napot szervezett, és minden jóakarót vendégül látott.

 

Egész napos együttlét

Több mint háromszázra becsüli a Szász család azok számát, akik összegyűltek erre az alkalomra. A távoli vendégek egy része már pénteken megérkezett, a többiek szombaton tértek be a család tanyájára, ahol kaláccsal és pálinkával fogadták őket. Délben Szakács M. Endre mondott üdvözlőbeszédet, majd lelkészek szóltak az emberekhez. Csüdör Imre jobbágyfalvi plébános áldást kért a helyre, míg Sándor Szilárd helyi unitárius lelkész a régebbi emlékeket idézte fel, illetve azt a Tündér Ilona-jelképet, amelyet saját kezűleg faragott a családnak egykor, és amely épen átvészelte a tűzvészt. Bara László bihardiószegi református lelkész bevallotta: több százan sírtak templomában, amikor a tűzvész hírét vették. Szívvel-lélekkel érkeztek most ide, de akkor is szeretnének áldást mondani, amikor teljesen elkészül az épület. A magyarországi Kakasd küldöttsége a falu jelképét, három keresztet adott át, hogy Isten áldása legyen ezen a helyen. 

A család színvonalas kulturális programról is gondoskodott, a szabadtéri színpadon Ábrám Tibor nótákkal lépett fel, könnyűzenével a jobbágytelki Bereczki Szilárd, a jobbágyfalvi Mózes István, majd a kakasdi székely és sváb kórusok, a bihardiószegi református kar és a jobbágyfalvi Nagy Ferenc férfikar énekelt. Mindeközben a jobbágyfalvi Varga Ervin, a marosvásárhelyi Marton Sándor családjukkal, valamint az Anyósok és Apósok csapata (a Szász házaspár szülei, valamint a Szabó és Major család) főztek ízletes gulyást. A hozzávalók nagy része is adományból került ki, a jobbágyfalvi Lanka húsfeldolgozó, a nyárádgálfalvi Tóth Pék, a jobbágyfalvi Májai Zsigmond zöldségtermesztő és a nyárádszeredai Keresztúri József kereskedő termékei mellett többen itallal is hozzájárultak a vendégek ellátásához.

Az ünnepség alkalmából a Szász család egy kiadványt is megjelentetett, amelyben a vendégház megszületését, pusztulását és az elkezdett újjáépítést mutatják be, illetve felsorolják mindazokat a személyeket és szervezeteket, vállalkozásokat, amelyek pénzzel vagy építőanyaggal a család segítségére voltak az új út kezdetén.

 

Összefogás, összetartozás

Szász Csaba Levente nemcsak a színpadon küszködött könnyeivel, amikor mindenkinek köszönetet mondott a kapott segítségért, hanem amikor lapunkkal is megosztotta gondolatait. Nem is próbálta titkolni az örömkönnyeket, mert érzi, hogy nemcsak azt kapta a család, amit az emberek összeadtak, hanem Isten áldása is rajtuk volt az elmúlt hónapokban. Elmondta: nagyon sokan melléjük álltak a tűz utáni időszakban, a legnagyobb segítséget a marosvásárhelyi Szász Mihálytól (Reta-Com) és a jeddi Lőrincz Attilától (Primer Electro cég) kapták, de sokan kézi munkaerővel, mások pénzadományokkal, építőanyagokkal siettek segítségükre. Olyan idősek is akadtak, akik utolsó lejüket is gyógyszerre adták, így nem tudták a családot támogatni, de imádkoztak értük, hogy ne menjenek külföldre, itt építsék újra az életüket a szülőföldön, amely eddig is sok nemzedéknek adott kenyeret. Szászék most úgy érezték, egy tányér étellel, egy kézfogással, öleléssel és egy néhány órás együttléttel meg kell köszönniük mindenkinek azt, amit kaptak, és terveik szerint ezután minden évben szerveznek egy ilyen napot, hogy mindenki érezhesse: a maroknyi magyarság összetartozik.

 

Itt volt, aki fontosnak érezte

A kakasdi énnekkarok lelkendezve vették tudomásul a jobbágyfalvi meghívást, és nagyon szép három napot töltöttek itt – mondta el hazautazásuk előtt Sebestyén Brigitta. Fantasztikus dolognak tartja, ahogyan a Szász család talpra állt, és azt kívánja, hogy terveik sikerüljenek, ők pedig újabb gyűjtést szerveznek odahaza, hogy tovább segíthessenek a családon. A bihardiószegi református közösséget mély baráti szálak fűzik Jobbágyfalvához és a Szász családhoz, és ezt már akkor megérezték, amikor először látogattak ide néhány éve. Mint minden normális családban, ha valaki megsérül, a többieknek kötelességük segíteni rajta. Ők is segítettek ezen a családon, amivel tudtak, folyamatosan imádkoztak értük, és ezután is ezt teszik – fejtette ki Bara László, hogy miért is tartották fontosnak ideutazni az Érmellékről.

A magyarság egymás iránti szeretete nyilvánult meg a segítségadásban – véli a nyárádszeredai Kocsis József, aki szerint itt volt mindenki, aki valamit tett a bajbajutottak megsegítésére. De ahhoz, hogy egy ilyen közösségi megnyilvánulás szülessen, az illetőnek is meg kellett érdemelnie, márpedig Szász Csabáék a tűz előtt is úgy viselkedtek a közösségben, hogy ezt kiérdemelték. Jó érzés volt könnyes szemmel kezet fogni egymással, egymásra mosolyogni és együtt örülni ezen a napon, ezért is jöttek el közelről és több száz kilométerről is az emberek – tette hozzá.