Egyfeszt Jobbágytelkén

Utcára kerültek a táncosok

A múlt hét végén búcsúval egybekötött falunapokat rendeztek Jobbágytelkén, ahová magyarországi barátaikat is meghívták, és ahol szó szerint három éjjel és három nap folyt a mulatozás, jókedv.

A furcsának tűnő névről – Egyfeszt – a rendezvény egyik főszervezőjét, ifj. Orbán Kálmánt kérdeztük. A feszt a rendezvény fesztiválos jellegére is utal, másrészt az itteni szójárásban a feszt azt jelenti, hogy állandóan, örökké, egyfolytában, s mivel gyorsan kellett dönteni a rendezvény nevéről, ezt ötölték ki – annál is inkább, mert Jobbágytelkén feszt történik valami.

Fotó: Gligor Róbert László

Nóta, gumicsizma, tánc

A rendezvényre meghívták a magyarországi Géderlak és Sajóvámos településeket is, amelyekkel kulturális téren tartanak fenn jól működő baráti kapcsolatokat. A sajóvámosiak pénteken érkeztek, a közös vacsora után a helyi kántor, Bereczki Dezső megszólaltatta a harmonikáját, Bálint Gáspár prímás is csatlakozott hozzá, így egész este nótaszó mellett poharazgattak, beszélgettek a viszontlátás örömére. Szombat reggelre megérkeztek a géderlakiak is, akik az egész éjszakai utazás után rögtön be is kapcsolódtak a napi programokba. Délelőtt kispályás focibajnokság zajlott, a két vendégcsapat mellett a házigazdák három együttest neveztek be, de Nyárádremete, Csíkfalva és Szováta is csatlakozott hozzájuk egy-egy gárdával. A két csoportban zajló küzdelmet végül Csíkfalva nyerte meg, maga mögé utasítva Szovátát és a jobbágytelki fiatalokat. A közös bográcsozást követően délután parasztolimpia zajlott, sok érdekes játékban mérkőztek meg egyénileg lányok és nők, illetve fiúk és férfiak, mint pl. a gumicsizma-hajítás, lányok talicskáztatása akadálykerüléssel, vagy létrában szaladás, sörözés és egy fa tízszeri megkerülése után. A vetélkedőt nagyon élvezték a fiatalok, de az arra járók is bekukkintottak a helyszínre. 

A közös vacsorát követően is a vendégekkel együtt díszítették fel a helyi fiatalok a szüreti szőlőállványt, amit az anyaországiak nagy élvezettel végeztek, hiszen számukra ez újdonság volt, náluk másak a szüreti szokások. Az estét táncoktatás követte, a vendégek Orbán Csabától és Zsófiától elsajátíthatták a jobbágytelki tánc alapjait és néhány figurát is, és mivel igen fogékonyak voltak, jól haladtak a tanulással, ezért jutalmul egy kora hajnalba nyúló tánc-házban rophatták kedvükre, ahol Antal Csanád és barátai szolgáltatták a talpalávalót.

Vasárnap 13 órától kerül sor a búcsúmisére, ahová a helyiek és vendégek egyaránt népviseletben vonultak, és idén annyian érkeztek, hogy sokan rekedtek a zsúfolásig telt templom falain kívül is. A szentmisét ft. Oláh Dénes főesperes celebrálta, szónoka Rózsa Gáspár deményházi plébános volt, a gyergyóremetei plébániai kórus pedig szolgálatával tette ünnepélyesebbé az alkalmat.

Ebéd után ismét összesereglett a nép, s amíg a falu központjában egyesek a „vásárt” látogatták, addig a helyi fiatalok és vendégeik négy lovas szekérre ültek, majd zeneszó mellett végigjárták a falu utcáit, hívogatva a lakosságot az esti szüreti bálba. A falu főutcáján két ponton is megálltak a szekerek, a vendégek pedig bemutatkoztak a falu népének: a sajóvámosiak szatmári és szilágysági táncokat, a géderlakiak katonabúcsúztatót adtak elő.

Mindig nagy élmény

A falunapokat 2006 óta szervezik meg, általában augusztus 10., a Lőrinc-napi „kicsi búcsú” alkalmával, de mivel az utóbbi két-három évben nem volt az első évekhez hasonló érdeklődés, idén a szeptember 8-i Kisboldogasszony-napi „nagybúcsúhoz” kapcsolták a rendezvényt. Ilyenkor hazatérnek az elszármazottak, s mivel sokan vannak itthon, ekkor rendezik a szüreti bált, a csősztáncot és felvonulást is, és ilyenkor többet, látványosabbat tudnak mutatni a falu kultúrájából a vendégeknek. A rendezvény intézményes hátterét a Jobbágytelki Kulturális Egyesület biztosítja, de a helyi tánccsoport kisebbik korosztályával és a szülőkkel karöltve szervezték meg, hogy a falu is valamilyen szinten a sajátjának érezze, mert bár a legsikeresebb helyi rendezvényről van szó, még mindig nem tudnak minden jobbágytelkit megszólítani a programokal – avatott be a részletekbe a főszervező.

Sok élménnyel térhettek haza az anyaországiak. A géderlakiak ötödik éve járnak Jobbágytelkére, mindig nagyon jól érzik magukat, hiszen nagyon vendégszeretők itt az emberek. Most csak tizenhat táncos érkezett, de a nyári néptánctáborban kétszer ennyien fordultak meg – tudtuk meg Korsós Ferencnétől. Ugyanilyen lelkesen nyilatkozott a sajóvámosiak nevében Tóth Péter, a tízfős tánccsoport egyik tagja, az ő küldöttségük népesebb volt, összesen 35-en érkeztek ezúttal. A táncosok zöme először járt Jobbágytelkén, mindenben részt vettek, minden játékban kipróbálták magukat, de táncosként nyilvánvalóan a tánc-ház tetszett nekik a legjobban.