Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-05-17 15:25:55
Románia technikai értelemben kikerült a recesszióból, hiszen két, egymást követő negyedévben pozitív növekedést mutat a GDP. Ez a puszta technikai szám reménykeltő lehet, de nem jelenti automatikusan azt, hogy vége lenne a válságnak, pezsegne az ingatlanpiac, elkezdődött volna a tömeges alkalmazások kora, illetve a lakosság életminősége növekedésnek indulna. Ennek leginkább látható példája, hogy Európában jelenleg a legmagasabb inflációs szinttel nézünk szembe, illetve hogy az élelmiszerárak régen látott meredek emelkedésnek indultak, vagy az államháztartási hiány továbbra is óriási. A fenti néhány „mutatóból” is látszik, hogy vannak még területek, ahol a GDP-növekedés nem mutatkozik meg. Messze állunk még attól, hogy az ország stabil növekedési pályára kerüljön.
A péntek 13-i bejelentés könnyen elkapathatja kormányzati politikusainkat, s félő, hogy olyan ígéretek cúnamija, majd a választási kampányhoz közeledve már az ígéreteken túli osztogatások sora kerül ki a kormányzati varázsfazékból, amivel azonnal újabb recesszióba csúszik Románia. Persze, nem kötelező ennek bekövetkeznie, csak látva a kormány eddigi – pénzügyi-gazdasági téren mutatott – teljesítményét, nem látszik az a higgadt, optimista hozzáállás, amelyre most óriási szükség van. Egyesek máris héa (TVA)-csökkentésről beszélnek, mások a közalkalmazotti bérek emeléséről, vagy éppen adócsökkentésről.
A statisztikai adatok viszont egyértelműen mutatják, hogy az ipari termelés segítette Románia elmúlt negyedéves növekedését. S az ipari termelés mindenekelőtt az eurózónába történő exportot erősítette, ami a gazdaság motorja volt, viszont a lej értékének folyamatos erősödése lassan kifullasztja ezt a gazdasági ágat is, miközben a Román Nemzeti Bank nem sokat tehet, hiszen a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően az infláció (vagyis a megtermelt értékek erodálása) elszabadult. Továbbá a szolgáltatási szektor igencsak lemaradt, s a mezőgazdaság – tegyük hozzá, ebben a negyedévben természetes helyzetben sem igazán érezhető – lendülete is hagy kívánnivalót maga után. Továbbra is mínuszban van az építőipar, ráadásul az erdélyi autópálya átadásának – egyébként is irreális – időpontját tovább tolta a kormány, amitől le is álltak a munkálatok, amolyan patópáli „Ej, ráérünk arra még” hozzáállás eredményeként.
Mit tehet akkor a kormány? Mindenekelőtt az európai alapok lehívásának és felhasználásának felgyorsításával (vagyis külföld felé annak jelzése, hogy képesek vagyunk az erőforrásokat gazdaságélénkítésre fordítani) segíthetné az idei évben a román gazdaságot. Olyan környezetet kell biztosítani, amely tovább erősíti az exportot. Ehhez a beruházási szándékot lehetne erősíteni, ami a leggyorsabban hozhatja magával a foglalkoztatás növelését is. S itt bizony a kormány néhány beruházás-könnyítő intézkedés mellett leginkább az infrastrukturális fejlesztéssel tudna hozzájárulni. Ugyanakkor lakossági szinten a fogyasztást is fokozni kell, hiszen belső kereslet nélkül nem lehet stabil gazdaságot építeni, de nem ésszerűtlen intézkedésekkel, vagyis a hitelezés újbóli sárkányrepülőszerű eregetésével, hanem a beruházásokból adódó munkahelyteremtő tevékenységgel.
Amíg ezt fel nem ismeri a kormányzat, addig csak statisztikai adat marad a recesszió vége, de nem kerülünk új gazdasági ciklusba. Ráadásul a kormány törekvése önmagában nem elég, szükség van arra is, hogy a világgazdaság helyzete is stabilizálódjon, hiszen a román gazdaság olyan kicsi (122 milliárd euró), hogy a külső sokkokat azonnal megérzi. Vagyis körültekintő kormányzásra van szükség. Lesz erre erő a politikai népszerűség terén igencsak megtépázott kormánypártokban? El kellene végre hinni, hogy nincs más lehetőség…