Egy titokzatos könyv regénye

A csaknem 600 oldalas regény cselekménye Julian Carax, a titokzatos író még titokzatosabb könyvének története. Zafon (spanyol író, 1964. szeptember 25., Barcelona) krimibe illő elbeszélő műve Barcelonában játszódik 1945-től, de vissza-visszatekintő idősíkokkal.

A Sagrada Familia

A csaknem 600 oldalas regény cselekménye Julian Carax, a titokzatos író még titokzatosabb könyvének története. Zafon (spanyol író, 1964. szeptember 25., Barcelona) krimibe illő elbeszélő műve Barcelonában játszódik 1945-től, de vissza-visszatekintő idősíkokkal.

Sokat hallunk manapság Barcelonáról, a katalán fővárosról, a katalán függetlenségi mozgalomról, az országrész alkotmányáról, a kettős nyelvhasználatról és hivatalos nyelvről.

Katalán polgárai Európa legrégibb nemzetének vallják magukat. Érdekelt tehát a nagy sikert aratott regény, amelyet már negyven nyelvre fordítottak le. Továbbá az is, hogy egy ilyen sikeres szépirodalmi mű felől hogyan közelíthetjük meg, mennyit ismerhetünk meg a nép szellemiségéről, szokásairól, a borzalmas emlékeket ébresztő polgárháború utáni Spanyolországról.

Rejtélyek, titokzatosság, olykor középkori félelmetes helyszínek, de roppant gazdag lelkű és minden rosszat elutasító, bámulatosan sok szenvedést kibíró emberek népesítik be ezt a könyvet. Az egyes fejezeteket a cím mellett évszám is jelöli. Pontosan megtudhatjuk tehát, mikorra tehetők az események. Bármilyen rejtélyes, romantikus esemény zajlik ebben az időben, valóságtartalmát az író így is jelzi.

Rövid idő alatt vált sikerkönyvé A szél árnyéka, ám sok olvasója és némely kritikusa elmarasztalja, bár az első regény kategóriában már 2005-ben nagydíjat nyert 2001-es és 2003-as kiadása után. A nagy olvasótábor azt mondja rá, „letehetetlen”, ami az egybőli gyors olvasatot is jelenti, az író meseszövésének sodró, gyors ütemét.

A szerteágazó, de jól összefoglalt cselekmény 1956-ig tart, ezután 1957 decemberével kezdődik A mennyország fogságában – El prisinero del cielo –, a regényciklus másik kötete, a Szél árnyékának ismert helyszínével.

Daniel a főszereplő, időnként narrátor is

Daniel Sempere 1945-ben 11 éves, apjával, az antikváriussal és könyvkereskedővel Barcelonában, a templom közelében él nagyapja boltja fölött, régi gyűjteményes kiadásokat, használt könyveket árulnak. A kisfiú mindeddig nem heverte ki az anyja halálát, amikor egy reggel rémüldözve ébred fel, az apja elviszi „Az Elfeledett Könyvek Temetőjébe”. Erről a furcsa helyről még sokat fogunk hallani. Az épület Barcelona elővárosában, mint egy árnyakat őrző múzeum feketéllett. Rengeteg könyv sorakozott a könyvtár zegzugos folyosóin. Mesélték, hogy ahányszor csak egy könyvtár megszűnik, vagy egy könyvesbolt bezár, ezen a helyen tovább megmaradnak a könyvek, újrakezdődik az életük, ha valaki a kezébe veszi őket. Az a szokás, hogy aki először jár itt, választhat magának egy érdekes könyvet, majd örökbe fogadja, hogy soha többé ne merüljön feledésbe. A kisfiú megpillantja azt a könyvet, amely azután sorsának meghatározója, szenvedélyes keresésének elindítója lesz. A bordó színű bőrkötésű könyvön aranybetűkkel csillogott a címe: Julian Carax „A szél árnyéka”. A kisfiú éjfélig olvasta a könyvet, egy tragikus szerelem történetét. Szereplői olyan valóságosnak tűnnek, hogy nem tud szabadulni a történet varázsától. Az írót próbálja megtalálni, eközben új ismerősökre tesz szert, kutatása során, ha feltűnik egy új szereplő, az ő sorsához kötődik.

A spanyol irodalom nagyjaival összevetve, Garcia Lorca sötét árnyai, a kitartóan önsanyargató szenvedélyek mellett Cervantes szelleme elűzi a felhőket, és megjelenik Daniel veszélyes kutatásainak nyomában, mint hűséges őrizője, társa és őrangyala Don Quijote szeretnivaló figurája utódaként, Fermin de Torres, a vagabund, a hajléktalan, a minden keserűséget és nyomort átélt moralista. Szerető szívű, kedélyes, minden szorongató helyzetet ragyogó szellemességgel és elképzelhetetlen agyafúrtsággal átélő szereplő. Ő is a könyvek szerelmese, a Sempere család szolgálatába szegődik és ezután Daniel sorsa összefonódik hűségével.

Julian Carax, a titokzatos könyv szerzője sokfelé bolyong, jól kitervelt szökése szerelmével Párizsba meghiúsul, ezután mind értelmetlenebb, amit csinál. Könyveit egy titokzatos árnyalak bárhol felfedezi, azonnal megsemmisíti. Azt mondják, ez Lain Cobert, maga az ördög, könyvének szereplője. Közbe-közbe a Daniel életét is körülvevő nők, a dúsgazdag Aldaya család története izgalmas közjáték, és bonyolult szálakkal ágazzák be a cselekményt vagy derítenek fényt a félelmetes titkokra. Mondhatnánk, hogy Zafon regénye krimi a javából, az elbeszélő, a jellemzésekkel tarkított és a moralizáló könnyed, humoros stílus keveréke. Nincs idő a megállásra, olvassuk, olvassuk Zafon könyvét.

A diktatúra árnyai a szél árnyékában

A szereplők a katalán és a spanyol társadalom polgári rétegének a meggazdagodott tagjai, és a polgárháború utáni üldöztetést vagy menekülést elszenvedett értelmiségiek, nehéz körülmények közt élő, az elszegényedett falvakról munkát kereső vallásos, mindenképpen félelemben élő emberek. Vagyonok vesznek el, hatalmas paloták válnak elhagyottá. A titkos rendőrség keze mindenhova elér, a hatalomba kerültek bosszúállók, a jellemek deformálódnak. A város fölé baljós árnyként emelkedik a Montjuic erőd, de hősünk, Daniel Sempere kivételesen boldog. Megtalálja szerelmét, és egy végzetes leszámolásnak sem válik áldozatává, hanem Fermin segítségével kivételesen szép esküvőn megvalósul a vágya, ami eddig ezekben a történetekben kivételes volt, feleségül veszi szerelmét.

Fermin Romero de Torres (valójában az utcáról színre lépett és a Sempere család őrangyalaként viselkedő újjászületett „búsképű lovag” álneve) sokszor megállásra kényszerít az olvasásban, hogy gyönyörködhessünk a helyhez és az időhöz igazodó aforizmáiban, habár csak egyet-kettőt idézhetünk közülük.

„A szegények ártalmatlanná tételének egyik legjobb módja, ha megtanítják nekik, hogyan utánozhatják a gazdagokat.”

„Az igazmondást kevés dolog indokolja, a hazugságnak viszont végtelen sok oka lehet.”

„Őrizd meg az álmaidat. Soha nem tudhatod, mikor lesz szükséged rájuk.”

Karácsonyi történet

Zafon regényciklusának további kötete A mennyország fogságában – El prisionero del cielo 1957 decemberétől folytatja a szereplők történetének, valóságos múltjának felidézését, ezzel a címmel kezdve első részét. Ezt az időszakot a hamu és a csend idejének nevezi a szerző.

Találkozunk újra Az Elfeledett Könyvek Temetőjével, egyre többet tudunk meg a diktatúra kiszolgálóiról és egy jóságos öregemberről, aki Télapóként megajándékozza Danielt, az apja örökébe lépett könyvkereskedőt.

Fények, csillagok és angyalkák díszítették Barcelona sétányait, jólétet ígértek, ünnepet, vágyakozást az igazságra, hogy megtanuljanak felejteni a sokáig csendben élő emberek.

Ez az a könyv, amelyben sok mindenre fény derül, hogyan változik Barcelonában az élet és a világ dicsősége, a jóság is elnyeri jutalmát és igazat mond Daniel, amikor a szerelmet az időtől és Istentől ellopott percnek nevezi. Végszóként az anyja emlékét szövi a regénybe:

„A hosszú történetben, akárcsak a tiedben (Kedves olvasó!) jelen van egy angyal, és minden választ ő birtokol.”