Elásták a csatabárdot a sörgyártók: megegyezett a holland tulajdonú multi a csíki sörmanufaktúrával arról, hogy beszüntetik az egymás elleni pereskedést, és mindenki békében főzi tovább a maga sörét.
Elásták a csatabárdot a sörgyártók: megegyezett a holland tulajdonú multi a csíki sörmanufaktúrával arról, hogy beszüntetik az egymás elleni pereskedést, és mindenki békében főzi tovább a maga sörét. A jogvita lezárása az utólagos nyilatkozatok szerint még egy hónapot vesz fel, de az ügy tanulságai már most levonhatóak.
Nem hétköznapi eset az, hogy egy kisvállalkozás nyertesen kerüljön ki egy iparági óriással szembeni vitájából. Márpedig itt a kicsi az egyértelműen nyert, hiszen borítékolható, hogy a fogyasztói táborának a töredéke sem hallott volna létezéséről a botrány nélkül. Ennyi hírverés, amit a termékük ingyen megkapott a cirkusz kapcsán, reklámdíjakban számolva nagyon komoly pénzt tett volna ki. Nem lennénk szívesen a multinál a pereskedés mellett döntő illetékes helyében, amikor valakiknél a magas polcokon leesik a tantusz, hogy ezzel a cirkusszal ők maguk adtak akkora üzleti segítséget a kis versenytársnak, amekkorát az talán legszebb álmaiban sem mert remélni.
A tanulsága az ennek az egész ügynek, hogy a piacot nem meghódítani kell, hanem tisztelettel kiszolgálni. Vajon egy akkora cégnél, amely dicséretes módon évente nem kevés pénzt költ az üzemeit befogadó településeken közösségi pályázatok támogatására is, mibe került volna azt belátni, hogy a régió magyar ajkú sörfogyasztói szívesebben bontanák ki azt a dobozt vagy üveget, amelyiken az anyanyelvükön szerepel a folyékony kenyér neve? Eldönteni és kivitelezni annyiba biztos nem telt volna, mint ügyvédek hadával rárontani a piaci lehetőségre szemfülesen lecsapó kisvállalkozásra. És még majd rákölteni a hírnév ápolására, legalább azoknak a szemében, akik jóérzésből tudják, hogy nem szép dolog a kisebbet bántani. Szívesen maradtunk volna szegényebbek egy cirkusszal, amelyben még a hatóságok is megmutatták, hányadán állunk azzal a „hazával”, aminek a határait áttolták a fejünk felett szűk évszázada, gondolva itt arra a táblabírósági döntésre, ami jogászoknak talán érthetően, de az egyszerű logikának megmagyarázhatatlanul szembement az európai márkaügyi hivatal elsőfokú döntésével, amely valójában csak az evidenst ismerte el, azt megállapítva, hogy a csíki elnevezés román és magyar formája véletlenül sem azonos. No és persze az is kiderült a sörcirkusz kapcsán, hogy az anyaországi politikai mocsárháború olyan sikerrel fertőzte meg itt is a közhangulatot, hogy sokaknál már a sörcsapból is az ellentábort leszóló kinyilatkoztatások habzanak. Pedig itt csak egy üzleti hibát láthattunk, amit a szakterületen illetékes fórum és az öntudatos fogyasztóréteg megbüntetett. A többi csak porverés, bár a kisembernek azért néha jólesik olyat is látni, hogy ha minden körülmény a kezére játszik, akkor a kicsinek is van esélye az őt – saját hibáját elkendőzendően – bántó nagyobbal szemben.
