Egy marosugrai nő V. György angol király udvarában

A marosugrai Pagetek

Gyermekkoromban Ilka nagymama és édesanyám is azt bizonygatták, hogy abban a házban, amelyben világra jöttem, egy angol „lord” lakott. Ugyanis egykori tulajdonosát, az első világháború előtt és utána is, a marosugraiak lordnak titulálták. Ő építtette a házat, a ház melletti hosszú emeletes épületet, mely alatt egy alaposan alátámasztott betonpince várt a szőlőmust forrására. 1973-ban ez a favázas téglaépület is – a meghagyott pince fölötti déli fallal – új falakat és süveget kapott. A háztelek valamivel több mint 15 ár volt, melynek kertjébe alma- és körtefákat telepített a lord. Ezek is az öregek sorsára jutottak, de megmaradt két vastag törzsű szőlőfa, melyek legalább egy félszázados vagy még ennél is hosszabb életkorról beszélhettek gyerek- és ifjúkoromban. Miután homlítványaikkal, fiaikkal és unokáikkal benépesítettük az udvar egy részét, őket is eltemettük. Ezzel a kevés, érdektelennek tűnő ismerettel maradtam arról a bizonyos angol úrról egészen 2011-ig, amikor megvásároltam John Paget Magyarország és Erdély c. könyvét, mely eszembe juttatta, hogy valamikor a családi iratok között, kotorászás közben, már találkoztam a Paget névvel. Ismét keresgélni kezdtem, és megtaláltam három olyan iratot, melyeket többek között Paget Olivérné írt alá. Édesanyám egyszer megemlítette, hogy az 1936. év elején megegyeztek  özvegy Paget Olivérnével a házvásárról, és február elején egy lefoglaló előleget adtak. Ez a megmaradt elismervény is azt bizonyítja, hogy az egyezség először csak az eladó és szüleim között köttetett. Viszont a kétszobás, előszobás, valamint az emeletes házért és telkéért 50.000 lejt kért a tulajdonos, ami akkor hatalmas összegnek számított a fiatal, kétgyerekes házaspár számára. Ezért később, májusban az egyik radnóti közjegyző előtt kötött adásvételi szerződés már arról beszél, hogy a telek másik, üres felét Székely Mária vásárolta meg.

Ki is volt ez a Paget Olivérné, akit az ugraiak Pedzsinek nevezgettek-becézgettek?

Mielőtt róla beszélnénk, legalább néhány mondatot kell leírnom John Paget lordról (1808-1892), arról a Széchenyi-, Wesselényi-, Kossuth-barát John Pagetről, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő személyisége, az erdélyi unitárius egyház egyik legjelentősebb támogatója volt. Fiatal orvosként, Európa több városába is ellátogatva, megismerkedett 1835-ben Rómában a válófélben lévő Wesselényi Polixenával, Bánffy László feleségével, akit két év múlva feleségül vett. Erdélyben Kolozsváron és Aranyosgyéresen vásárolt és építtetett házat. Két gyerekük született. Ikerfiai közül az egyik kétéves korában, 1843-ban meghalt, a másik, Olivér, aki Garibaldi seregében Türr tábornok alatt tüntette ki magát, mindössze 22 évesen távozott az élők sorából. John Paget testvére, Arthur, mint jó testvér, együttérzésből adta az Olivér nevet 1864-ben született fiának, akit az angliai anyakönyvben (Thorpe Satchville, Melton Mowbray, Leicestershire) Paget Algernon Olivérként jegyeztek be. A szülők beleegyezésével, az utód nélkül maradt John Paget meghívására utazott Erdélybe a 13 éves Paget Algernon Olivér 1877-ben. Nagybátyjánál Kolozsváron és Aranyosgyéresen tartózkodott. Maller Sándor, aki 1985-ben és örököse, Cs. Lingvy Klára, aki 2011-ben mellékelt életrajzot John Paget Magyarország és Erdély c. könyvéhez, mindössze két-három mondatot írt a többet is érdemlő Paget Algernon Olivérről. Kovács Sándor Kétszáz éve született John Paget c. tanulmányából sem tudunk meg többet (Keresztény Magvető, 2008. 203-218. o.) Maller szerint dán királyi leszármazott, de a kiváló újságíró, Ruffy Péter III. Eduard (1312-1377) angol király leszármazottjainak tartja a Pageteket az egyik utód bizonyítása alapján. A Brassói Lapok 1839-es nov. 5., 9., 10-én megjelent riportjában ezt a címet olvashatjuk: „Paget Claudenál, III. Eduard király erdélyi leszármazottjánál.” Egy Angliában megjelent könyv beszél a Pagetek családfájáról. Címe: Leicesteri pedigrés és királyi leszármazottak. Leicester, 1886, Clarke and Hogson kiadása. Valószínű, hogy Ruffynak kell igazat adnunk.

Mit tudunk az interjúalany Paget Claude apjáról, a marosugrai Paget Algernon Olivérről, aki Erdélybe érkezése után szinte egy év alatt tanulta meg a magyar nyelvet? „Nagybátyja gyéresi kastélyának fénye helyett jobban szerette a magyar parasztokat, magyar népdalokat tanult, a parasztok között érezte magát a legjobban, és néhány év múlva már annyira átitatta őt a magyar föld, lélek és levegő, hogy odaállt nagybátyja, Kossuth és Széchenyi barátja elé:

 – Az én hazám Erdély. És az is marad – olvassuk Paget Algernon Olivér második feleségétől, a marosugrai Székely Erzsébettől született első fiának, Paget Claude-nak vallomásában. Kovács Sándor kolozsvári teológiai tanár közlése szerint P. A. Olivér az 1882/83-as tanévben a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban végzett, és beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre, de tanulmányait nem fejezte be. Gazdag nagybátyja, John Paget lord vagyona egy részét a fogadott családtagra hagyta. Azelőtt Arthur megvásárolta testvérétől, John Pagettől a szőkefalvi birtokot Olivér fia számára, aki 1892-ben eladta. Nagynyulason vásárolt birtokot, majd Tekerőpatakon márványbányát, utána Maroscsapón lett birtokos.

24 évesen feleségül vette a négy évvel fiatalabb Gyárfás Etelkát, Gyárfás Ferenc marosvásárhelyi kúriai bíró lányát. Két gyerekük született: John és Anna. A családapa szerette a társaságot. A maroscsapói kastély állandó mulatozások színhelye volt. A környék mágnásai, földesurai voltak a vendégek. Egy alkalommal Paget Olivér tizenhat tagú társaságot hívott meg vacsorára – írja Ruffy Péter. A felesége bezárta az éléskamrát. Az asztalhoz ült vendégeknek a házigazda bejelenti:

 „Nem kaptok semmit. Összevesztem a feleségemmel. Minden ételt bezárt.” Azt mesélték, hogy lovait befogatta, a társaságot a legközelebbi városba, Marosvásárhelyre vitette, ahol napokig folyt a dáridó. Valószínű, hogy ez a vendégfogadás lehetett a válás egyik kiváltó oka. Bizonyára vagyona egy részét kárpótlásként a feleségének és gyerekeinek kellett adnia, amit a maroscsapói kastélya is bánt. Első feleségével mindössze nyolc évet élt. Zárkózott, különc, sebzett lelkű ember lett. P. A. Olivér megvásárolta Marosugrán azt a telket, melyen jelenleg a 157-es és 158-as házak állnak. Az utóbbi telekrészre építtette az említett emeletes házat és a mellette lévő épületet. Nemsokára megismerkedett a marosugrai Székely János 15 éves lányával, Erzsébettel, aki a marosugraiak szerint házimunkát végzett a leszegényedett, sebzett lelkű „lordnál”. Ruffy Péter újságíró a következőképpen számol be a leánykérésről: „(...) Paget Olivér, a tönkrement erdélyi földesúr, az angol királyi ivadék egy napon beállított egy Székely nevű egyszerű maros-ugrai paraszt rozzant vályogkalyibájába. – Azért jöttem – mondta az öreg parasztnak – hogy nőül kérjem a leányodat, Erzsit. A leány nem volt otthon. Libákat legeltetett a mezőn. A sebzett lélek pedig keresztülvitte elhatározását: feleségül vette egykori béresének leányát. Hogy megmutassa! Hogy ütést mérjen a volt asszonyára, az ünnepeltre, a megye szépére, a hódító dámára.” A tizennyolc évvel idősebb P. Algernon Olivér második feleségétől született első fiúgyereke a P. Otto Claude nevet kapta. A második fiúgyerekük, P. Albert Ödön Marmers 1899. aug.1-jén született. A földbirtokosként bejegyzett apa 35, az anya, Paget Erzsébet mindössze 17 éves volt. Harmadik gyerekük, P. Olivér Róbert 1902-ben született a marosugrai halottak anyakönyvének bejegyzése szerint. (16 évesen halt meg, 1918. március 12-én de. 11 órakor.) Jóval később, 1915. november 17-én született Paget Erzsébet Feregineta – értesít a radnóti halotti anyakönyv. Az apa anyagi gondokkal küszködik. Parajdon szenet égettet a vajdahunyadi vasgyárnak. Némi vagyont szerez. A dél-magyarországi Letenye környékén elvállalja két mérnökkel a vasútépítést. Kitör a világháború. Az állam nem fizet. Egykori mulatozó barátja, Sándor József belügyminiszter megteszi székelykeresztúri adótisztviselőnek, azután a Szeben megyei Nagydisznódon járási számvevő lesz, a háború utolsó évében a székesfehérvári pénzügyigazgatósághoz kerül. A háború után kiderül, hogy angol állampolgár, felmondanak, még nyugdíjat sem kap. Hazajön Marosugrára. Az előkelő angliai Pagetek meghívják a feleségét, Paget Székely Erzsébetet Angliába. Az ugrai pásztorleány – írja Ruffy Péter – beletalálja magát az előkelő angliai környezetbe, rókavadászatokon, nagy estélyeken vesz részt, bevezetik V. György (1865–1936) angol király udvarába, és csak hat hónap múlva tér vissza a marosugrai szegénységbe. Férje, Paget Algernon Olivér 1927. dec. 20-án este 9 órakor halt meg Marosugrán. Második feleségétől született első fiúgyereke, Claude egy radnóti ügyvédi iroda írnoka volt 1939-ben. Két gyerek apja. P. Albert Ödön Marmers Magyarországon telepedett le. Egyik utódja, Paget Olivér a Győri ETO futballcsapat játékosa volt néhány évvel ezelőtt. P. Olivér Róbert – Kovács Sándor teológiai tanár szerint – az első világháborúban a Déli-Kárpátokban esett el tizenhat évesen. Paget Erzsébet Feregineta (1915–2007), miután özvegyen maradt édesanyja eladta a házát, feleségül ment Bonta Sándor radnóti kereskedőhöz. 1947-ben egy fiúgyerekük született, aki jelenleg Marosvásárhelyen él.

A dióhéjban közöltek alapján kétkedés nélkül állíthatom, hogy egy leszegényedett angol királyi sarj házában születtem, de miután édesapám a II. világháború áldozata lett, csak a szegénységet örököltem.