2021. október 26., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Éltető irodalom

Két kis könyv, jól kézbe foghatók, könnyen forgathatók, Az Éltető irodalom című kötetben egy magyar szakos tanár vallomása olvasható gyermekkoráról, az irodalomról, a könyv szeretetéről, a Mesélnek a csillagok pedig az élet vargabetűiről és kifürkészhetetlen fordulatáról szól. 

Szórakoztató és ugyanakkor elgondolkoztató olvasmányok, amelyeket a valóság ihletett, és írójuk két arca jelenik meg bennük: a tanár, aki nyugdíjasként sem mond le mesterségéről, és az ember, aki empátiával rögzíti két gyermekkori pajtásának elrontott életét és időskori egymásra találását. Szerzőjük Moldovan Irén marosszentgyörgyi magyartanárnő, aki nem töltötte tétlenül a bezártság hónapjait, és számítógépbe írta a valóságból ihletődött szerelmi történetet. Ugyanakkor azt is, hogy a tekerőpataki kislány hogyan szeretett bele annyira az olvasásba és az irodalomba, hogy hivatásául választotta, és hogyan őrzi emlékeiben a jelenkor népszerű vagy feledésbe merülő íróinak, költőinek emlékét.

Június 10-én a szerző alkotásaira kíváncsi népes közönség gyűlt össze a marosszentgyörgyi plébánia tanácstermébe, ahol ezúttal is megtapasztalhattuk azt az összefogást, ami a helység művelődési életét jellemzi. Jelen volt, és köszöntötte a szerzőt Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere, és nem véletlenül, hiszen a helyhatóság támogatta a könyvek kiadását (Europrint Kiadó), annak jeléül, hogy a község megbecsüli alkotómunkát végző lakóit. Szeretjük a művelődést, szeretünk egymással találkozni, tartsuk meg ezt a jó szokásunkat! – hangsúlyozta rövid köszöntőjében a polgármester. 


A műsort Baricz Lajos katolikus plébános, az est házigazdája vezette, akire – amint elmondta – olyan benyomást tettek a könyvek, hogy időnként sírni, máskor nevetni volt kedve, és két szonett megírására ihlették: „nem unod meg soha a csillagmesét,/ benne a magad s a mások életét” – hallottuk a megszólaló versekben. 

A könyveket Molnár Éva nyugalmazott magyartanár mutatta be. Tartalmas, alapos, érzékeny méltatásában kiemelte, hogy mindhárom életsors a rendtartó székely falu közösségéből indul, és mindhárom szereplőnek akadályokat gördít útjába az élet. Gyermekkoruk színhelye a védett és biztonságos környezet, ahol mindennek és mindenkinek jól meghatározott helye van. Ahol az önfeledt játékban, a bátorságpróbákban, a korlátok döntögetésében alakul a gyermek jelleme, aki megtapasztalja, hogy tetteinek következménye van: a mértékkel szóló elismerés, vagy, aki rossz fát tett tűzre, a reggeli mellé kijáró pofon, amire csak a szülőnek van joga. Ebben a környezetben az ad önbizalmat a gyermeknek, hogy folytonosan érzi a gondoskodást, de ugyanakkor a felelősséget is.

Moldovan Irén szereplői közül, felnőtté válva, a nők erősebbek. A szerelmi történet nőalakja megalázó, sikertelen házasságai ellenére is példamutató akaraterővel, kitartással teremt otthont családja számára az új világban, és idős korában „a gyöngéd emberi érzések is megtalálják… az óhazából”. A férfi, akit az erős apa tart otthon, és tántorít el attól, hogy új „hazát” keressen, a gyermekkori emlékek szálán jut el régi kedves pajtásához, és kelti fel a szerző alkotókedvét, hogy kettőjük emlékeit és kései, de annál többet ígérő találkozásukat megörökítse. 

Moldovan Irén, aki a székely faluból kerül a vegyes lakosságú Marosszentgyörgyre, nem fogadja el, nem nyugszik bele, hogy gyermekként kirekesztik. Rájön, hogy társainál is többet kell tanulnia, szavakat, nyelvet, műveltséget, hogy majd ő oktathassa – és nem is akárhogyan – leendő tanítványait. Nemcsak az iskolában, tanóráin kívül is olyan irodalmi kört szervezve, amelyre szívesen látogattak el a kortárs irodalom képviselői, mint azt a tanárnőnek dedikált könyvek tanúsítják. Az Éltető irodalom második részének (Találkozásaim) rövid írásai a copfos iskolás lány, a későbbi főiskolai hallgató, majd az irodalomtanár visszaemlékezései példaképeire, szellemének formálóira, akik közül egyesek igen hamar feledésbe merültek – fogalmazott Molnár Éva.

A méltatásból idézem az Éltető irodalomról: „Nekünk, kortársaknak kedves olvasmány, feltámad tőle az ifjúság édes szellője. A következő nemzedéknek már egy darab művelődéstörténet a Baby (Moldovan Irén) tarisznyájából. Vajon mi van még ebben a tarisznyában?” 

Örül, hogy múzsája volt egy pap költőnek – mondta végszóként a szerző, aki Osvát Ernőt idézte a nőíró és írónő szó közti különbségről. „Jó érzés, hogy nem vagyok egyedül, hogy mellettem vagytok, időt szakítottatok erre a csütörtök esti találkozásra, amelyet ünneppé varázsoltatok” – mondott köszönetet a jelenlevőknek. 

A könyvbemutatót szentmise előzte meg, Szántó Árpád dallal köszöntötte a szerzőt, Simon Kinga a Kalotaszegi hajnali zsoltárt énekelte, fellépett a Szent György egyházközségi kórus és a Kolping Család énekkara, Pataki Ágnes Tamási Áron Szép Domokos Anna című balladáját adta elő őszinte átéléssel. Végül a szerző hosszan dedikálta mindkét kötetét.