Egy leheletnyi szeretet

Karácsonyra készülődünk, ilyenkor a szeretetteljes magatartás jellemző. Nem véletlen tehát, hogy előtérbe kerülnek azok a közösségek, amelyek fokozottabb odafigyelést igényelnek. Ilyen a marosvécsi neuropszichiátriai rehabilitációs központ közössége is. Az intézmény Parahelikon nevű művészetterápiás csoportjának alkotásaiból XIII. alkalommal szerveztek kiállítást. A rendezvénynek a marosvásárhelyi Gecse utcai református egyházközség gyülekezeti háza adott otthont.

A marosvécsi neuropszchiátriai központban jelenleg 310 gondozott él. Rehabilitációjuk többpillérű, ezek közül az egyik a művészetterápia. Az itt folyó munka minőségileg olyan szintre emelkedett, hogy a gondozottak alkotásai a nagyközönség elé kívánkoznak. Állíthatom: évről évre esztétikai élményt nyújtanak a látogatóknak. Kisplasztikák, textíliából, fonálból készült kézimunkák, festmények, agyagedények, kisebb ruhadarabok, karácsonyi díszek sorakoztak az asztalokon. – A művészetterápiás csoportokat, amelyekben a gondozottak több mint egyharmada vesz részt, dr. Barabás Dénes vezeti, aki maga is művészi tehetséggel megáldott ember, kiállítása is volt már. Azonkívül, hogy a betegeket szakorvosi és gyógyszeres kezelésben részesíti, gyógyulásukhoz művészetterápiát is alkalmaz. Ez az a plusz, amit jó székely emberként önkéntesen vállal. A gondozottak körében olyan nagy lett az igény a művészetterápiás foglalkozások iránt, hogy hamarosan nem lesz elég műhely ahhoz, hogy mindenki bekapcsolódhasson, és kibontakozhasson valamilyen művészeti ágban, illetve kézimunkázásban. A művészetterápia a rehabilitáció egyik pillére. Persze, a gyógyszeres kezelés, a pszichoterápia alapvető, de ezenkívül a szocializálás, a műhelymunka is nagyon fontos. Nagyon nagy segítséget kapunk Gliga Maria textilművésztől, aki minden héten eljön, és önkéntesen vezeti a designműhelyt. Betegeink kiállításokon vesznek részt, külföldi kiránduláson voltak, nyáron a Jód völgyében sátoroztak, s mindennap kijárnak a faluba. A faluközösséget dicséret illeti, hiszen nagyon jól viszonyulnak a betegekhez, nem kötekednek, nem gúnyolódnak velük. Most azt tervezzük, hogy a helyi református lelkész és a tiszteletes asszony segítségével leánykórust hozunk létre. Van egy színjátszó csoportunk, amely nagyon szép eredményeket ért el. A nyáron Magyarországon nemzetközi fesztiválon vett részt, ahol szellemi sérültek mutattak be jeleneteket, és örömünkre a mi csoportunk első díjjal tért haza. 

 

Üzenet a társadalomnak

– A kiállítás üzenet a társadalomnak: minden lélek számít, minden ember képes alkotni, még akkor is, ha valamilyen betegséggel küzd. Ezek az emberek azt szeretnék, ha a társadalom észrevenné őket, hogy léteznek, ők is érző emberek, rájuk is oda kell figyelni – mondta Dana Roatis doktornő, aki 22 éve dolgozik az intézetben, s aki elismerően szólt valamennyi kollégájáról, akik szívügyüknek tekintik a művészetterápiás munkát. E szavak után a doktornő el is érzékenyült, hiszen ő és kollégái tudják igazán, milyen lelkülettel kell a sérült emberekkel foglalkozni. A doktornő hangsúlyozta, hogy az intézetben kiforrott szakembergárda dolgozik, akik mindig a betegek szempontjait helyezik előtérbe. 

Dr. Schmidt Loránd, a Maros Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Igazgatóság igazgatója elmondta, a legfontosabb, hogy a gondozottak alkotásaik révén megszólítják a közönséget. Látja, hogy ennek a „párbeszédnek” nagyon nagy a sikere. A látogatók rá is csodálkoznak, hogy a fogyatékkal élők képesek olyan dolgokat készíteni, amelyek ajándéknak, dísztárgynak megvásárolhatók. 

– A Marosvécsen alkalmazott művészetterápia része annak a stratégiának, ami Európában elindult, s amit fokozatosan nálunk is bevezetnek. A fogyatékkal élők is lehetnek aktívak, sőt alkotni is képesek, nemcsak mosdatják, etetik, lefektetik, gyógyszerezik őket. Az alkotás kibontakoztatására szükségesek lesznek a védett lakóotthonok, amelyeket a közeljövőben szeretnénk kialakítani – mondta dr. Schmidt Loránd, aki úgy véli, hogy az elmúlt két évtizedben sokat fejlődött a fogyatékos személyek gondozása, húsz évvel ezelőtt művészetterápiáról szó sem lehetett. Hogy ma sikerrel dolgoznak, dr. Barabás Dénesnek köszönhetik, aki oroszlánrészt vállalt ebből, és ő a tevékenység „motorja”.

 

A betegek lelkének, önbizalmának tesz jót az alkotás

Dr. Barabás Dénes kérdésünkre elmondta, hogy bár ő az ötletgazda, az évek során a kolléganői annyira kibontakoztak, olyan ügyesen dolgoznak, hogy most már szép lassan átveszik a munkát és önállóan irányítják a műhelyek tevékenységét. – Erre vagyok igazán büszke, hiszen ezen a szinten már az ő kreativitásuk kamatozik, én háttérbe vonulhatok, csak időnként kell segítsek. A művészetterápiás foglalkozásokba a gondozottak több mint felét bevontuk. A tehetség, a hajlam, a kedv függvényében különféle csoportokban tevékenykednek. Van egy 15-20 fős színjátszó csoportunk, irányítóik Katona Éva és Sugár Nelida foglalkoztató pedagógusok – mondta dr. Barabás Dénes, aki hozzátette, tanulmányt lehetne készíteni arról, milyen nagy mértékben segíti a terápia a betegek gyógyulását, a gyógyszerezést csökkenteni lehetett. Azt viszont nem is lehet lemérni, hogy lelkileg, önbecsülés szempontjából mit nyújt a terápiás munka. Bár kevés olyan esetről számolhatnak be, hogy a beteg teljesen meggyógyult, és kikerült az intézetből, mégis van ilyen. Éppen egy, a kerámiaműhelyben tevékenykedő beteg gyógyult meg, férjhez ment, s most félnormával az intézet konyháján dolgozik. 

A kiállítást a színjátszó csoport pantomimelőadása zárta, ebbe mindent sikerült belesűríteni, amit élete során átélhet az ember: csalódás, kiábrándultság, keserűség, vívódás, gyógyulás, felépülés és élni akarás. 

Mivel az előadás és a kiállítás nekünk szólt, válaszul leheletnyi szeretetet érezzenek abból, amit mi, egészségesnek mondott embertársaik árasztunk feléjük ebben az adventben.