Egy hét múlva is kenyér a kenyér

Négy évvel ezelőtt kezdett kenyeret sütni Gál Előd fiatal vállalkozó és felesége, Zsuzsa. A hordozható kemencétől, amiben tíz kenyér sült meg, mára eljutottak a napi 400 darabhoz, mi több, hamarosan megkétszerezik ezt a mennyiséget, olyan nagy az igény a marosszentgyörgyi pékségben előállított ízletes pityókás kenyerük iránt. 

A kétgyerekes családapa már az elején leszögezte, nem szokták reklámozni magukat, mert már így is alig tudnak eleget tenni az igényeknek, újabb és újabb boltok keresik meg azzal, hogy szeretnék a polcaikon kínálni az általuk előállított házikenyeret, viszont nem lehet egyik napról a másikra növelni a mennyiséget, elsősorban az alapanyagként használt krumpli főzése, majd a hámozása nehezíti a folyamatot, ugyanis ez kézzel történik. 

 

A kenyérlángosból végül kenyér lett

A csíki származású, Marosszentgyörgyön élő fiatal vállalkozó elárulja, 2013-ban házasodtak össze a feleségével, Zsuzsival, és friss házasokként még nem igazán tudták, hogy miből fognak megélni. Próbálkoztak ruhásbolttal, viszont ez nem bizonyult jövedelmező vállalkozásnak, aztán vásároltak egy hordozható kemencét. 

– Azt terveztük, hogy majd vásárokon fogunk kenyérlángost sütni. De amikor megvettük a kemencét, elfogyott a pénzünk, és rájöttünk, hogy ehhez a vállalkozáshoz bizony kellene egy utánfutós autó, illetve egy sátor, de erre már nem telt. Viszont ha már ott volt a kemece az udvaron, elkezdtünk kenyeret sütni, először saját magunknak. Nagyon jól sikerült, ezért úgy döntöttünk, hogy gyakrabban sütünk. Persze a család nem tudta az összeset elfogyasztani, így adtunk a szomszédoknak, ismerősöknek is. Nagyon pozitívak voltak a visszajelzések, mondták az emberek, hogy süssünk gyakrabban, mert megveszik a házi kenyerünket. Így ezen felbuzdulva elkezdtünk gyakrabban sütni, és eleinte házhoz vittük a kenyeret a megrendelőknek. Fárasztó volt, mert tiszta egyedül dagasztottam, sütöttem, hámoztuk a krumplit, a feleségem még besegített, de megfeszített tempóban dolgoztunk kevés pénzért, alig napi tíz kenyeret adtunk el – elevenítette fel a kezdeteket Előd, mire felesége mosolyogva hozzáfűzi: 

– Kezdetben nem volt formánk, amiben süssünk, tíz formát 100 lejért készítettek el, és emlékszem, egy hónapig spóroltunk, hogy meg tudjuk venni – jegyezte meg. A lelkiismeretes munka és a kitartás meghozta a gyümölcsét, a vállalkozás fokozatosan fejlődött. 

– Mindig az ünnepek azok, amelyek rákényszerítenek arra, hogy egy szinttel fennebb kell lépni, hiszen ha hétköznapokon sütöttünk 20-30 kenyeret, ünnepnapokon 60-70-re volt szükség. De ugyanígy van, amikor 300-at sütünk hétköznapokon, ha közeledik az ünnep, akkor nyolcszáz-ezerre van igény. Minden fejlesztést az ünnepekre időzítettünk, például karácsonykor helyeztük használatba az új kemencét – magyarázta a vállalkozás vezetője, aki szerint végre sikerült elérni, hogy a termelésben ne ő legyen a főszereplő, sikerült kialakítania egy lelkes munkásokból álló csapatot, akik előállítják a polcokra kerülő mindennapit. 

 

Marketingjük a szájhagyomány

A marosszentgyörgyi pékségben jelenleg hétfőtől csütörtökig napi 400 kenyeret sütnek, pénteken és szombaton pedig 500-600-at, ennyit kérnek a marosvásárhelyi hentesboltok, amelyeknek szállítanak. Az első üzletláncot ők keresték meg, ezt követően pedig annyira elterjedt a jó híre az ízletes házikenyerüknek, hogy újabb boltok keresték meg azzal, hogy ők is szeretnék árulni a terméküket. Emellett néhány vendéglőnek is szállítanak.

– Amikor napi 30-40 kenyeret sütöttünk, de tudtuk, hogy van kapacitásunk akár napi 50-60-ra is, meg kellett keressünk egy üzletet, mert egyszerűbb az, hogy egy helyszínen leteszek harminc kenyeret, minthogy darabonként különböző helyszínekre vigyem. Megkerestük tehát az egyik marosvásárhelyi húsfeldolgozót, és bevették a kenyerünket az üzletükbe, majd hónapról hónapra egyre többet kértek, nőtt a kereslet, amivel muszáj volt lépést tartani. Építettünk egy nagyobb kemencét, amiben már ötven kenyeret tudtunk megsütni. Ezt követően újabb hentesboltok kerestek meg, és sokat gondolkodtunk, hogy elvállaljuk-e vagy sem, hiszen tudtuk, hogy újabb fejlesztésre lesz szükség, mert az akkori kapacitással nem tudtunk eleget tenni a megnőtt keresletnek. Jelenleg két kemencével dolgozunk, egyikbe 140 kenyér fér be – magyarázta a családfő. Mint mondta, augusztustól újabb fejlesztést terveznek, második műszakot indítanak, növelik az alkalmazottak számát, így kétszeresére emelkedik az előállított napi kenyérmennyiséget, hogy eleget tudjanak tenni a kéréseknek. 

– Érdekes, hogy mindig egyből duplázódott a termelésünk. 20-ról napi 40 kenyérre váltani könnyebb volt, 400-ról 800-ra már nagyobb falat, még egy műszakot kell elindítanunk – tette hozzá Előd. 

A marosszentgyörgyi házikenyérről minden túlzás nélkül elmondható, hogy egy hét múlva is kenyér, nem változik meg az íze, sem az állaga, mint ahogy az a boltokban fellelhető kenyerek egy részénél tapasztalható. Érdeklődésünkre a vállalkozó elmondta, a receptben, amit egy csíki barátjától kapott, semmi ördöngösség nincsen, szerinte a kenyértésztához adagolt főtt krumpli lehet a titka, a piacon ugyanis sokan krumpliport használnak. Előd elismeri, valójában az egész folyamatot a krumpli főzése és annak a kézi hámozása teszi munkássá, hiszen ezt a mozzanatot nem lehet gépesíteni.