Hiány – ez volt a címe a megismételt előadásnak. 2024. március 13-án délután 6 órakor kezdődött az a zenés előadás, amit február 8-án egyszer már meghallgattam.
Az esős reggelen a megszokottnál gyakoribb ásítások közepette róttam lépteimet a munkahelyre, majd késő délután, egy kedves meghívásnak eleget téve, az esőcseppek álmosító hangja ellenére elballagtam a Döme’s Music Pub & More névre keresztelt hangulatos kis helyre. Első alkalommal a műsor újszerűsége keltette fel érdeklődésemet, e mostani előadáson pedig több lehetőségem volt odafigyelni a részletekre is, amelyek elmélyítették a kezdeti élményt.
A meghirdetett időpontban elkezdődött az előadás. Tasnády Ádám köszöntötte az egybegyűlteket. Tökéletes artikulációval minden szavát, minden szóvégi mássalhangzóját hallani lehetett – igaz, ő színész végzettségű! A rút kiskacsa című Andersen-mesével hangolta képzelőerőnket. Kezdetben úgy éreztük, csupán az előadó életrajzát halljuk mesébe és dalba foglalva, de később kinőtte magát a történet, és bizony önmagunk gyenge pontjai is megszólaltak titkolt belső szobánkban.
Szó volt mellőzésről, kivetésről, megaláztatásról, küzdésről, de helyet kapott mindezek mellett a reménysugár és a biztatás is. A bevezető után szinte üdítőként fogadtuk azt a természetes megállapítást, hogy a világ nem csak napfény és szivárvány. Megértettük: az emberek dzsungelében bizony bírni kell a pofonokat, és tovább kell küzdeni, de küzdésünk ne abból álljon, hogy saját gondjaink miatt is másra mutogatva másokat okoljunk.
A műsor egy igényesen összeválogatott és kidolgozott dalcsokor által fényesedett ki. George Gershwin zeneszerző hat dalát adta elő Tasnády Ádám, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem zene szakos, mesterképzős hallgatója. Az egyetem családias hangulatáról árulkodik, hogy tanárok és hallgatók közösen dolgoznak egy-egy előadáson. Ezúttal is dr. Makkai Gyöngyvér tanárnő vette a fáradságot, és zongorán kísérte tanítványát. A végtelenül szerény tanárnő ismét példát mutatott pedagógiai nagyságáról, ugyanis időt, energiát áldozott csak azért, hogy tanítványa megtarthassa második műsorát.
Gershwin dalai újszerűen hangzottak a szórakozóhely aprócska színpadán. Hiány… – arra utalt az előadás címe, hogy bizony nálunk mindeddig hiányzott az említett zeneszerző művészete. Ezúttal szemelvényesen megismerhettük. George Gershwin a zenetörténet egyik olyan zeneszerzője, aki igyekezett összeegyeztetni az európai „klasszikus” zenét és az amerikai dzsessz világát, dalai magukon hordozzák a harmóniai újdonságok változatos lehetőségeit, de még nem idegenek a klasszikus harmóniarendhez szokott fülek számára sem.
Tasnády Ádám és Makkai Gyöngyvér közös zenés estje akaratlanul Franz Schubertre emlékeztet: kis ismerős csoport előtt szerénykedő előadás, mely sokkal többet érdemelne.
Remélem, reméljük, hogy a schubertiádák mintájára egyszer Marosvásárhelyen kialakul egy tasnádyáda rendezvénysorozat!
Ádám egykori tanáraként zárszóként annyit mondhatok, hogy Tasnády Ádám kinőtte a mellényét – no, nem azt, mit hűvös estéken magára ölthet, hanem azt a bizonyos másikat, melyből sokan túl nagy méretet öltenek magukra…
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
