Egy életművet hagyott a falura

A szeretetért cserébe

Közel félszáz darabos gyűjteményt hagyott Hármasfalura a Székelyszentistvánon élő Sándor János, ezzel is gazdagítva a helyi értéktárat.

Múlt hónapban 46 darab tárgyat hagyott a hármasfalusiakra Sándor János fafaragó művész, és átadta a székelyszentistváni református egyháznak. Különböző, a magyar regék, mondák világából vett, valamint egyházi jelképek, továbbá címerek, faragványok kerültek az egyházközséghez. A művésznek volt egy állandó kiállítása a gyülekezeti otthonban, azt „felfrissítette”, majd a faluközösségre hagyta azzal, hogy az egyházközség gondozásába kerül.

Kérdésünkre elmondta: 1961-ben került a faluba tanítóként, évtizedekig dolgozott itt, gyökereket eresztett és házat vásárolt, a falu befogadta, és ő is közel került hozzá, most ezért a szeretetért cserébe adományozta munkáit a településnek, hogy a tanítói és 13 éves művelődési igazgatói munkája mellett valami tárgyi örökséget is hagyjon rá.

Nevelő célja is van

Mivel a szentistváni iskolát most éppen felújítják, a diákok máshová vannak átköltöztetve, többek között a gyülekezeti otthonba. Ezek a faragványok ember- és hazaszeretetre tanítják a szemlélőt, így ha a gyerekek nap mint nap látják őket, az esztétikai élmény mellett közvetetten egyfajta erkölcsi nevelést is kapnak – véli a művész.

Egyéb maradandót is hagy a faluközösségre Sándor János: a művelődési otthon előtt 13 kopjafa áll az aradi vértanúk emlékére, a szemközti, volt óvoda épülete mellett további három pedig a székely vértanúkra hívja fel a figyelmet. Ha az ott elhaladó gyerekek, fiatalok megszemlélik ezeket, lesz egy minimális ismeretük arról, hogy kik voltak azok, akik olyan időkben harcoltak a magyar szabadságért, amikor szinte lehetetlen volt győzni.

Már édesapja is fafaragó volt, de Sándor János inkább csak akkor kezdett el faragni, amikor három évtizede betegnyugdíjba vonult. Munkái méltó helyre kerültek a nagyvilágban. Kiemelkedő pillanatként emlegeti, amikor felkérésre 2000-ben ő képviselhette munkáival öt napon át a magyar államot a hannoveri világkiállításon. Ugyancsak 2000-ben kapott felkérést a magyar államtól, hogy megfaragja az egykori Magyarország 64 vármegyéjének címerét, ezek azóta is a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban láthatók; háromnyelvű könyvet is kiadtak a munkákról. Számos kopjafája közül a nagycenki Széchenyi-mauzóleum mellett felállított oszlopot tartja a legkiemelkedőbbnek. 

A 82 éves Sándor János jelenleg is farag, leggyakrabban nemesi címereket, egy magyarországi személy megrendelésére most a székelykáli Nagy család címerén dolgozik. Címerpajzsos kopjafát is készített nemrég, amit a család idei találkozója alkalmából augusztus 20-án avattak fel a faluban.

Nem az első gyűjtemény

Sándor János szinte gyermekfejjel került a Hargita megyei Városfalváról a Kis-Küküllő mentére, itt tanított, ez lett a második szülőfaluja. Amellett, hogy Franciaországtól Amerikáig vitte a település nevét, hálája jeléül ajánlotta fel a faluközösségnek a szinte életműnek is nevezhető munkákat – mutatott rá Kiss Dénes hármasfalusi lelkész. A mitológiai és egyházi jelképeket, falusi életképeket és kedvencét, az életfát ábrázoló 46 alkotás hamarosan hivatalosan is az egyházközség tulajdonába kerül. A presbitérium örömmel fogadta a felajánlást. Aki tisztában van ezeknek a munkáknak az eszmei értékével, örül annak, hogy egy ilyen élet munkássága egy helyen található. „Életünk véges, és nem mindegy, hogy mit hagyunk magunk után” – fűzte hozzá a lelkész, utalva a most is jó egészségnek örvendő fafaragó életművére, megjegyezve: azért lehetett az ilyen gazdag, mert az 1960-as évektől mellette áll szintén (volt) pedagógus felesége, aki biztosította számára a szükséges hátteret, amelyre minden sikeres férfinak szüksége van.

A hármasfalusi reformátusoknak nem ez az első ilyen jellegű gyűjteménye. Az 1990-es évek elején az egyházközség több erdélyi fejedelmi családhoz köthető címert vásárolt, egy magyar címert a lelkész adományozott az itteni 30 éves szolgálata emlékére, míg a falu szülötte, az Erdélyi Magyar Közgazdász Társaság tiszteletbeli elnöke, Somai József a Kilyén és Somai családok címerét. Ezek a szentistváni templomban láthatók, és ugyanitt vannak Aradits László rézdomborítás-címerei, amelyeket három évtizede vásárolt meg az egyházközség. Az atosfalvi és csókfalvi templomokban pedig ott van az Erdélyi Református Egyházkerület faragott címere, ezek szintén Sándor János keze munkáját dicsérik.