Olvasom, hogy egy jóravaló, tisztalelkű és -tekintetű hatvannégy éves krajovai atyafi, aki azelőtt több üzemben is áldásos termelőtevékenységet fejtett ki mint gép- és szerszámlakatos, feltalált egy feltörhetetlen ördöglakatot .
Olvasom, hogy egy jóravaló, tisztalelkű és -tekintetű hatvannégy éves krajovai atyafi, aki azelőtt több üzemben is áldásos termelőtevékenységet fejtett ki mint gép- és szerszámlakatos, feltalált egy feltörhetetlen ördöglakatot, melyért a feltalálók, felfedezők és észbontó csudabogarak genfi szalonja ez évi díjkiosztó ünnepségén ezüstéremnel jutalmazta e szorgalmas műszaki szakit. Az aranyérem sorsáról a hazai média nem tudósít, hiszen azt nem egy krajovai, tulcsai vagy sepsibükszádi ezermester nyerte el, hanem – mint más forrásokból sikerült megtudnom – egy kimondhatatlanul hosszú és komplikált nevű szomáli innováló, aki feltalálta a szögesdrót nélküli diliházat. Ja, és megosztva adták ki az idén a feltalálók, felfedezők és felderítők fődíját, ugyanis egy nevét elhallgatni kérő főszimat végre kiderítette, milyen méreggel ölték a kora újkori Rómában a Borgiák ellenfeleiket és megunt szeretőiket. Ki is próbálta magán, akkora sikerrel, hogy már meg sem kellett jelennie Genfben, amit különben is un, mert az egész Svájc meglehetősen ingerszegény.
Legalábbis így fogalmazott egyik ismerősöm, aki már az egész világot becikázta, bejárta keresztül és kasul, fekve és hasmánt, függőlegesen és vízszintesen, átlósan és sugarasan. A múlt héten végre derült arccal jelentette be, hogy a pravoszláv húsvétot ő aztán nem tölti nagyszülei mikronéziai házában „tőtött báránnal” és nem fog „csokanyálni” színezett tyúktojattal, hanem Dubajba röpül, mert csak ott van ihaj-csuhaj-dubaj-élet. Mondhatni.
Midőn kétkedően, már-már eszelősen néztem rá, ugyan mit keresne azon a hirtelen felfuvalkodott több tíz emeletes muszlim tanyán, ahol az olajmilliókat betekinthetetlen marhaságokra költik az olajmilliomosok, miközben a berber és mór páriákat majd felveti az éhség, a nyomor, a kolera és a testükre szerelt robbanófejes merénylő-egyenruha, akkor csak legyintett, hogy hülye vagyok, elmaradott, primitív és földhözragadt, irigy és elfogult, nem veszem észre, hogy az emberi találékonyság, építési vágy, alkotási kényszer az egeket ostromolja, a lehetetlent is meghódítja, hogy le lehet pipálni Amerikát (teszem én hozzá, de minek: kinek lesz ebből egyáltalán haszna?), és különben is, a most szabadon engedett nemzeti főcsaló és befektetési matador, Napos Ovidius, a Szeles (SOV) egykori tévéje elárulta, hogy az idén ez a sikk, mintegy 150 vagy ennél több (?) román tölti a pászkális ünnepeket az egzotikus és méregdrága Dubajban. Valószínűleg azoknak az egyenes ági leszármazottjai, akik a ma is szegény emberek elődeit a krajovai feltaláló kinyithatatlan lakatjának előváltozatával lezárt tömlöcökbe vetették politikai nézeteikért, s oda közönséges dubájjal hurcolták el.
Imígyen bizonyítható be, mondotta volt megboldogult bölcseleti oktatóm, Aleksziosz Komnenosz mester, hogy: „Elvtársak, minden mindennel összefügg. És össze is különbözik az osztályharc hevében.”
