2020. augusztus 10., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Miközben a napokban a karanténtörvény körüli botladozás révén is láttuk, hogy a döntéshozók a törvényhozás terén is gyengén kezelik a helyzetet, a krízis gazdasági oldalának kezelésében talán még annál is rosszabbul állunk. Mindez a botladozás rövid távon emberéletekbe kerül, hosszabb távon pedig az anyagi költségei is magasak lesznek a dolognak.

A gazdasági oldalnál maradva, a napokban egy pénzügyi multi vezető közgazdásza összehasonlító tanulmánnyal állt elő, amelyben régiónk országainak válságkezelési lépéseit vette górcső alá. Mint az a hasonló felméréseknél menetrendszerűen történni szokott, ebben az összevetésben is hátul kullogunk. A vállalkozói szférának nyújtott közvetlen, azonnali támogatásokat és hosszabb távú hitelprogramokat összehasonlító felmérés szerint szép hazánk az egyik leggyengébb válságkezelési programmal állt elő a térségben, mind a bruttó nemzeti össztermékhez viszonyított értékben, mind a kézzelfogható intézkedések hatékonyságának tekintetében. Hosszú lenne példákba bocsátkozni az egyes országok válságkezelési programjai kapcsán, a lényeg inkább ott van, hogy ahol volt államháztartási tartalék a kasszában, és a döntéshozó politikusoknak nem azért volt fej a nyakán, hogy el ne veszítsék a nyakkendőjüket, hanem használták is a szürkeállományt, ott akár olyan lépéseket is bevállaltak, amikért politikai megfontolásból a brüsszeli okosok majd jól elnáspángolják őket, de cserébe a saját nemzetük vállalkozói szférájának gyors és tetemes támogatást tudtak nyújtani. Mindeközben nálunk – attól eltekintve, hogy az államháztartást elvéreztető hároméves szocdem gazdaságpolitika nyomán bevethető tartalék nem volt, de ez nem mentesítő indok a gondolkodás hiányára – a kormány a válságkezelésnél nagyobb energiát fektetett egy tízéves „gazdaságmentő” csomagba. Azért idézőjelesen, mert ennek „mindössze” a feje meg a lába hiányzik, a dokumentáltsága és a pénzügyi megalapozása. A fantáziával szál gond nem volt. Ennek a helyzetnek az lesz a következménye, hogy a gazdasági krízisből majd a gondviselés, de inkább a gazdaság szerkezetének összetettsége okán a nemzetközi kontextus fog kirángatni, ám közben az életszínvonalbeli hátrányunk minden bizonnyal tovább növekszik a térségbeli országokhoz viszonyítva is, nem beszélve az erős államok klubjáról.

És ahogy a válság politikai kezelése terén, úgy ezen a téren is a fő felelősség az alapos munka szlogenjével kampányolt elnöké. Ott volt a kezében a lehetőség egy egységkormány felállítására, hogy a vírusválság kezelése mellett a gazdasági krízisből való kilábalás se lehessen politikai csetepaték prédája, ahogy azt túl gyakran látjuk. Úgy sem biztos, hogy sokkal jobban állnánk, de legalább jobban lehetett volna mímelni az alapos munkát.