Sokan keresik a megszokott, árban is hozzáférhető gyógyszerüket a patikákban, de mostanában a nemleges válasszal maradnak.
Sokan keresik a megszokott, árban is hozzáférhető gyógyszerüket a patikákban, de mostanában a nemleges válasszal maradnak. Köztük azok a cukorbetegek is például, akik évek óta a több elnevezés alatt is kapható 850-es metforminum hatóanyagú készítményt szedik, aminek az ára körülbelül öt lejjel csökkent. Az 1000-es és az 500-as kiszerelésű kapható ugyan, de a leggyakrabban használtat az utóbbi hetekben nem forgalmazzák. És sorolhatnánk tovább a közkedvelt nyugtatókat, altatókat, vérnyomáscsökkentőket és szívgyógyszereket – a külföldi cégek által készített szerek mellett hazaiakat, például a iaşi-i antibiotikum-gyárban előállított szemkenőcsöt is többek között. A jól ismert készítmények kifogytak a patikákból és a gyógyszerforgalmazó cégek kínálatából is. Azaz vannak cégek, amelyek bizonyos szerekkel hajlandók ellátni a gyógyszertárakat, de csak kapcsolt formában, olyan nagy mennyiségű egyéb gyógyszerrel együtt, amit egy kis vagy közepes forgalmú egységben lehetetlen eladni.
Az ok a gyógyszerek árának július elsejei 20 százalékos csökkentése, amit nagy jótéteményként jelentett be a miniszterelnök. Az árcsökkentés fő szempontja azonban nem a páciensek érdeke volt, hanem elsősorban az, hogy az egészségbiztosítási kasszának kevesebb pénzből sikerüljön fedeznie a lakosság ártámogatott és ingyenes gyógyszerszükségletét. Bár elmondhatjuk immár, hogy uniós szinten Romániában a legolcsóbbak a gyógyszerek, köztük kb. 600-nak van 5 lej és 300-nak 3 lej körüli ára, a cégek úgy vélik, hogy 6 lej alatt már nem éri meg a készítménnyel foglalkozni, ezért elő sem állítják vagy olyan országba exportálják, ahol drágábban adhatják el, mint Romániában. Így a helyi kínálatból egyes vélemények szerint több mint ezer olcsó gyógyszer tűnt el. A folyamat már akkor elkezdődött, amikor a gyógyszerforgalmazókra a negyedévenként fizetendő többletadót kivetették.
S hogy mit tehet a páciens? Nos, a vényt vissza nem viheti, mert azt nem írhatja át az orvos. Abban az esetben, ha a háziorvosa nem elég tájékozott a gyógyszerpiac jelenlegi helyzetéről, hoppon marad. Egyébként a következő hónapokban felírhatnak számára drágább szert, de mivel a legolcsóbbnak az árát veszi figyelembe a biztosító, a különbözetért fizetni fog. Ezért a gyógyszercégek és az állam közötti pingpongmeccsben a beteg ember lesz a vesztes. Mondják, hogy – más országok mintájára – azt tervezik, hogy az orvosoknak megszabják, milyen arányban kell olcsó szereket felírniuk, amitől, a mennyiséget figyelembe véve, a helyzet javulását remélik. Az orvosok viszont fenntartják, hogy az adott betegségre a leghatékonyabb szerre van szükség, és nem hajlandók parancsra cselekedni.
Bár a gyógyszergyárak világviszonylatban is a legjobban jövedelmező egységek közé tartoznak, mégsem fognak gyógyszereket veszteségesen előállítani. Vannak viszont olyan nyugdíjas személyek, aki jövedelmük felét, háromnegyedét kénytelenek gyógyszerre költeni. Ha az olcsó készítmények további kivonásával ez az összeg még magasabbra rúg, különösen a téli hónapokban, nem lesz pénzük valamennyi felírt gyógyszerhez hozzájutni. A nagy szenzációként bevezetett árcsökkentés így hát biztosan nem az ő malmukra hajtja a vizet.
