Dr. Kathy Tedd Marosvásárhelyen

Kedvesen mosolygó, hatvanas éveiben járó asszony, finom arcvonásokkal. Törékenysége láttán, akik nem ismerik, fel sem tételeznék, hogy milyen erő, mekkora segíteni akarás lakozik benne.

Jobbról balra: Dr. Kathy Tedd, Valerie Skowronski, Sue és Colin Crawshaw (Fotó: Bodolai Gy.)

Kedvesen mosolygó, hatvanas éveiben járó asszony, finom arcvonásokkal. Törékenysége láttán, akik nem ismerik, fel sem tételeznék, hogy milyen erő, mekkora segíteni akarás lakozik benne. Dr. Kathy Tedd gyermekorvosnő az egyesült királyságbeli Yorkshire-ban él, ahol 30 taggal a JOY segélyszervezetet működtetik, amely ott segít szerte a világon, ahol a legnagyobb szükséget szenvedik az emberek. Segélyszállítmányaikkal sok országba jutottak el, a háborús Horvátországtól a szökőár sújtotta Indiáig, Pakinsztánig, a Maldív-szigetekre, de hosszú lenne felsorolni valamennyit. Hűséges társai a Crawshaw házaspár, Sue és Colin, akik 25. házassági évfordulójukat derékig érő hóban a szerb határon töltötték, amikor két nagy autó élelmiszert akartak Horvátországba vinni. Dr. Kathy Tedd és társai a JOY-tól, köztük Malcom Grainge, aki éveken át a lelke volt a segélyszállítmányoknak, a rendszerváltozást követő időkben a romániai árvaházak nyomorúságát látva kezdték járni az országot, és hozták kéthetente a segítséget. A gyermekekkel és idős személyekkel foglalkozó intézetek támogatását vállalva jutottak el Marosvásárhelyre is, ahol sok, e területen dolgozó civil szervezet indulását, kibontakozását könnyítették meg. Jelentős segélyt nyújtottak a mozgásszervi betegek ellátását felvállaló Rheum-care Alapítványnak, hosszú évek óta támogatják a Medicare Otthongondozói Alapítványt, amelynek idős betegeit minden évben karácsonyi ajándékcsomaggal lepik meg. Támogatták az Ügyes Kezek valamint a Hit és Fény alapítványt, az árva gyermekek nevelését vállaló Pál atyát, a csíkszeredai Csibész Alapítványt, fogyatékos személyeket gondozó civil szervezeteket. Szereltek fürdőszobát, mellékhelyiséget és konyhát a rendszerváltás utáni sivár romániai árvaházakban, újítottak fel kórházat, vettek részt templom építésében, hoztak mozgó fogászati rendelőt, angol nyelvet oktató fiatalokat, kórházi felszerelést, gyógyszereket, egészségügyi segédanyagokat, bibliákat és élelmiszert stb. Tevékenységük ma úgy zajlik, hogy az önkénteseik által működtetett üzletekben beveszik azokat a jó minőségű termékeket, amelyekre tulajdonosaiknak nincs már szükségük, s azt árusítják.

Kérdésemre, hogy a Romániával való kapcsolatuk hogyan kezdődött, dr. Kathy Tedd elmondja, hogy 1982-ben egy holland keresztyén alapítványtól kérték meg, hogy imádkozzon Romániáért. Meg is tette hét éven át, bár akkoriban nem sokat tudott az országról. A rendszerváltásról értesülve érett meg benne, hogy eljött az ideje a cselekvésnek, így hát csomagolni kezdett. Amikor rájött, hogy az adományozók nem azt viszik, amit kellene, kézbe vette a gyűjtést, s arra gondolt, hogy Romániában nagyobb szükség van egy gyermekgyógyászra, mint otthon. 1990 januárjában érkezett meg egy teherautónyi szállítmánnyal. Később sok árva gyermeket ellátó intézetet bejártak szerte az országban, s döbbenten vették számba a helyzetet. Ma is emlékszik, mennyire ijesztő volt a csend az egyik árvaházban, ahol a 300 gyermek közül egyet sem hallottak sem sírni, sem nevetni. Kedves emlékei között őrzi, amikor 1993-ban a Râmnicu Sărat-i gyermekotthonban felszerelték a melegvíz-bojlereket, s egy buşteni-i 15 éves árva fiú rácsodálkozott a kezén keletkezett szappanbuborékokra.

A céljuk az volt, hogy az általuk támogatott alapítványok, civil szervezetek indulását megkönnyítsék, aztán jobbára már csak látogatóba tértek vissza oda, ahol úgy látták, hogy a saját lábukon is meg tudnak már állni. A háromgyerekes orvosnő időközben a külföldieknek járó marosvásárhelyi elismerést, a Pro urbe díjat is átvehette. Hétfőn délután a Medicare Otthongondozó Alapítvány nyílt napján vettek részt. Az alapítványt a székhely vásárlásában, s az idős személyeket ellátó szakemberek bérezésének a támogatásával is segítették. Harmadszor hozták el Marosvásárhelyre Valerie Skowronski kinetoterapeutát, aki a mozgásszervi betegségekben szenvedőknek ajánlott tanácsokat, s vette számba az eredményeket.

Amikor a leginkább nyomot hagyó romániai élményéről kérdezem, az árvaházi jelenetek mellett dr. Kathy Tedd elmondja, hogy a buşteni-i árvaház felújítása idején a Bucegi-hegységbe kirándultak. A napsütésben kíváncsian nézték, ahogy a sziklaszirteken zergék ugrándoztak, amikor egy szikladarab lepattant és nagy sebességgel feléjük tartott. Úgy érezték, hogy nincs menekvés, elsodorja őket, s hirtelen lefeküdtek a földre. Aztán csend lett, s biztosak voltak abban, hogy isteni csoda történt, hisz mind a hárman látták a feléjük gördülő szikladarabot, amely eltűnt – osztja meg legkülönösebb élményét az angol gyermekorvosnő, aki az önkéntes segítségnyújtásnak szenteli az életét.