2021. október 27., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

(Folytatás október 1-jei lapszámunkból)

Erősdyt és a felfüggesztett tisztviselők visszahelyezését, az ismételt kérelmek, a többség akarata ellenére, a főispán ismét elhalasztotta, ami miatt 120 bizottsági tag táviratilag a belügyminiszterhez fordult, kérve a törvényesség szigorú betartását. A kérelem mellőzése miatt, egyes napilapok szerint, ketten is pisztolyt szegeztek a megijedt főispán mellének, aki a közgyűlést berekesztette.(68) A helyi és az erdélyi ellenzéki újságok, majd a fővárosi lapok is azt híresztelték, hogy Erősdy Sándor főjegyző és Jenei József vármegyei bizottsági tag volt a támadó. Ezeket a valótlan vádakat nemcsak az érintett személyek, hanem maga a főispán, Farkas Albert is tagadta. „Farkas Albert kijelentette, hogy ő egyáltalán revolvert nem látott a teremben.”(69) A Függetlenség, az 1848–49-es párt helyi lapja, és a Szabadság újságírója, visszatérve az esetre, helyreigazított, azt írta, hogy a közgyűlés jegyzőkönyve szerint „(…) nem felel meg a valóságnak, hogy a közgyűlésen a főispán mellének revolvert szegeztek volna.”(70) 


Ifj. Ugron Gábor (1880–1960) 

 Maros-Torda vármegye főispánja (1907–1910)



A vármegyei tisztviselők és a főispán közötti ellentétet dr. Nagy József alispán kijelentése is eléggé szemléltette: „(…) olyan ember előtt, aki a vármegye autonómiáját a szólásszabadság korlátozásával annyira megsértette, nem tiszteleg.” Ugyanis a vármegyei alkalmazottak nem vettek részt a szokásos újévi tisztelgésen a főispánnál, miközben dr. Bernády György polgármestert az újév alkalmával számosan üdvözölték.(71) Andrássy belügyminiszter elrendelte, hogy az Erősdy vármegyei főjegyző és Csontos Olivér vármegyei tiszti főügyész ellen indított „vizsgálat és eljárás minden fokozatban együttesen történjék.”(72) A 48–49-es függetlenségi pártiak azt ismételgették, hogy a Fejérváry-kormány idején a vádolt tisztviselők magasabb állást foglaltak el, ami nem felelt meg a valóságnak. A pró és kontra érvek szinte naponta ismétlődtek a marosvásárhelyi, az erdélyi és a magyarországi sajtóban (Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap, Pesti Napló, Népszava, Szeged és Vidéke…). Egyes hírlapok szerint dr. Bernády György polgármester Erősdyt pártfogolta. Amikor 1907. jan. 24-én a polgármester, a főispán távollétében, a városi törvényhatósági közgyűlést „törvénytelenül” hívta össze, Erősdy Sándor felfüggesztett vármegyei főjegyzőt ajtónállói szolgálattételre kérte föl, miközben Petri Zsigmond és Bernády György vállvetve kritizálgatták a főispánt.(73) 1907 februárjában Bernády György, Petri Zsigmond és társaik megalakították Marosvásárhelyen „az új függetlenségi pártot” – olvasható a 48–49-es függetlenségi párt lapjában, a Szabadságban.(74) Február 24-én egy csoport marosvásárhelyi törvényhatósági bizottsági tag és pártalapító Budapestre utazott.(75) A Szabadság tévesen tájékoztatta a vármegye polgárait, ugyanis Bernády, Petri Zsigmond és Erősdy nem utaztak Budapestre. A szándékosnak tartható hamis hírközlést a független Székely Lapok azonnal cáfolta február 26-án, majd február 28-án részletes, egyoldalas beszámolót közölt Maros-Torda vármegye 31 küldöttségi tagjának budapesti fogadtatásáról. A küldöttséget Szántó Elek, a vármegyei függetlenségi párt elnöke vezette. A küldöttség elsőként Rákosi Jenő írót, az Otthon írók és hírlapírók elnökét kereste föl, akinek beszámoltak az új függetlenségi párt lapjának, a Székely Lapok szerkesztőjének elfogatásáról, tiltakozva a sajtószabadság megsértése miatt. Rákosi ígérete szerint a lapjában is fölkarolta a jogtalanul megvádolt, letartóztatott marosvásárhelyi újságírót. A küldöttség azután ellátogatott Désy Zoltán államtitkárhoz, Maros-Torda vármegye függetlenségi pártjának elnökéhez, aki szintén biztató választ, segítséget ígért a vármegyei konfliktusok megoldására. Ezt követően Andrássy Gyula belügyminiszternek egy memorandumot adtak át, akinek Dósa Elek beszámolt a vármegyei közélet feldúlt állapotáról, amiért a főispánt, Farkas Albertet okolta. Kérte, kérték, hogy a vármegye felfüggesztett tisztviselői ellen indítsák el, és fejezzék be a már tíz hónapja elrendelt vizsgálatot. Az emlékiratban azzal is vádolták a főispánt, hogy a felfüggesztett tisztviselők helyébe a vejét, fiát és három sógorát ültette. Azt is megemlítette az emlékirat, hogy a Fejérváry-kormány idején, 1906. március 12-én a megyei közgyűlés határozatba foglalta azt, hogy „célszerűségi szempontból a tisztviselőket a királyi biztossal való legszükségesebb érintkezéstől nem tiltja el”. Utoljára Kossuth Ferencet, az országos függetlenségi párt elnökét a kereskedelemügyi minisztériumban keresték föl, aki, meghallgatásuk után, azt mondta, hogy a tisztviselők ügye lokális jellegű, amit a vármegye autonómiájának keretén belül kell megoldaniuk. Az emlékiratot, akárcsak a vármegye összes addigi közgyűlési határozatát, kevés kivételével, Erősdy Sándor fogalmazta meg, amiért az egyik közgyűlési határozat köszönetet szavazott neki.(76) A marosvásárhelyi küldöttség egyik legfontosabb következménye Farkas Albert eltávolítása a főispáni székből.

A belügyminiszter Ugocsa vármegye főispánját, a székely származású, ábránfalvi születésű ifj. Ugron Gábort megbízta, hogy menjen Marosvásárhelyre, tájékozódjon, és tájékoztassa az ottani helyzetről. Farkas Albert főispán kijelentette, hogy csak csendőri erőszakkal engedi eltávolíttatni magát.(77) Ennek ellenére Farkas Albert március 4-én lemondott, amit a belügyminiszter elfogadott. Ifj. Ugron Gábor a fővárosba utazott, elfogadta Maros-Torda vármegyei főispáni kinevezését, és március 7-én gyorsvonattal érkezett Marosvásárhelyre, ahol bizalommal és lelkesedéssel fogadták, még az ellenzéki oldalról is.(78) Hasonló támogatást élvezhetett a vármegye nagybirtokosai által összehívott értekezlet részéről. Ezen egy vármegyei autonóm párt megalakulását szorgalmazták, és a vármegye békéjének helyreállítását, s az állásaikból eltávolított vármegyei tisztviselők igazságos elbírálását indítványozták.(79) Ez a megyei politikai megmozdulás a Szabadság helyi napilap szerint Andrássy belügyminiszter megleckéztetését jelentette.(80) Az említett politikai összejövetel határozatot fogadott el, mely többek között kimondta: „(…) a látszat után felelősségre vont tisztviselők a nekik tulajdonított hiba elkövetésében nem vétkesek”, és ezért „ezen tisztviselők igaz ügye mellé szegődtünk.”(81) Március 20-án a fővárosi és a helyi lapokban megjelent ifj. Ugron Gábor főispáni kinevezése, aki, a helyi sajtó híradása szerint, ismert, tapintatos eljárásaival megteremtheti a vármegye békéjét, és „(…) e békének pedig Ugron Gábor főispán által jól ismert feltétele az, hogy vissza kell helyeznie állásaikba a 25-30 évet tisztességben és becsületes munkával eltöltött tisztviselőket.”(82) 

Ugron Gábor fogadtatására és beiktatására dr. Bernády György március 21-re értekezletre hívta a város törvényhatósági bizottságának tagjait. Elhatározták, hogy a beiktatás napját április első hetére teszik. Másnap Ugron Gábor Marosvásárhelyre érkezett, ahol dr. Bernády György és dr. Nagy József alispánnal megbeszélték a beiktatás részleteit. A megbeszélésen megegyeztek, hogy mindkét törvényhatóságnál, a vármegyeinél és a városinál is, április 6-án tartják a beiktatást.(83) A Szászrégenbe visszavonult, menesztett főispán és hívei a korabeli híradások szerint máris elkezdték szervezkedésüket az új főispán és Nagy József alispán ellen.(84) A független politikai újság, a Székely Lapok március 30-án közölte a beiktatási ünnepség sorrendjét. Szintén ennek a lapnak április 7-i száma részletesen számolt be öt oldalon ifj. Ugron Gábor főispán április 6-án tartott beiktatási ünnepségéről. Reggel 9 órakor a vármegyeházán dr. Nagy József alispán köszöntötte a belépő főispánt, majd a fölolvasott esküminta és eskütétel után a főispán székfoglaló beszédet tartott, azután Désy Zoltán államtitkár és dr. Matskássy István, a vármegyei autonómiapárt elnöke köszöntötte az új főispánt. Délelőtt 11 órától a városnál dr. Bernády György polgármester rövid, de magas szárnyalású beszédben üdvözölte a meghívott főispánt, aki az eskütétel után ott is megtartotta székfoglaló beszédét. A beiktatást a szokásos ünnepi bankett követte. Erősdy nevét nem találjuk a főispánt fogadók között. A vármegyénél nem ő, hanem a helyettes főjegyző, Balla Aladár olvasta föl az eskümintát. Távolléte indokolt, hiszen még mindig felfüggesztett főjegyzőként tartották számon. Viszont ott találjuk április 9-én Bernády György polgármester, Nagy József alispán és számos marosvásárhelyi személyiség társaságában a meghurcolt dr. Malonyay Dezső főszerkesztő és vármegyei tisztviselő bankettjén, ahol Malonyay azt a reményét fejezte ki pohárköszöntőjében, hogy ezúttal Erősdy számára is földerül az igazság napja. „Dreyfushoz hasonlította őt, a vármegye Dreyfusához.”(85) És íme, milyen humorral tolmácsolta Malonyay  köszöntőjét a Szabadság: „Az automata (sic!) párt több kiváló tagja által rendezett banketten (…) valami nagy kaliberű és még nagyobb merészségű férfiú kinevezte magát Zolának, hogy megtehesse Erősdy Sándort Dreyfusnak.”(86) Még ennél is lejáratóbb újságcikket jelentetett meg ez a lap Bernády és a 48-as párt c. cikkében, ahol a következő sorokat olvashatjuk: „Hiszen mindnyájunk előtt ismeretes, hogy ezelőtt tíz esztendővel Bernády György árulása következtében bukott meg vármegyénkben a függetlenségi zászló, melyet nem kisebb ember, mint Kossuth Ferenc lobogtatott közöttünk. Azóta Bernády György többször tanújelét adta a függetlenségi párthoz való ragaszkodásának. Eltekintve a választásoknál betöltött dicstelen szereplésétől, tisztán a függetlenségi és 48-as párthoz való nagy szeretete vezette Vozáry karjaiba, s a párthoz való ellenállhatatlan vonzalma adta kezébe a tollat az abszolutizmus idejében is.”(87) Tehát a polgármestert is, akárcsak Erősdyt, darabontpártinak tartotta az ellenzéki lap, amely számtalanszor ellenszenvvel és tévesen tájékoztatta a vármegye polgárait. Április 13-án a vármegyei közigazgatási bizottság ülésén, a főispán jelenlétében, dr. Kiss Menyhért aljegyző, a vármegye poétája beterjesztette Erősdy Sándor felfüggesztett főjegyző kérelmét, melyben a fegyelmi vizsgálat befejezését sürgette. 

Hivatkozások

68. Népszava, 1906. dec. 30., 4-5. o.; Székely Lapok, 1906. dec. 30., 2-3. o.; Ellenzék, 1906. dec. 31., 1. o.

69. Szabadság, 1907. jan. 1.; Székely Lapok, 1907. jan. 1.; Székely Nép, 1907. jan. 2.; Székely Lapok, 1907. jan. 3., 1. o.

70. Szabadság, 1907. jan. 5., 3. o.

71. Székely Lapok, 1907. jan. 3., 2-3. o.; ua., 1907. jan. 5., 2. o.

72. Szabadság, 1907. jan. 5., 2-3. o.

73. ua., 1907. jan. 25., 2. o.

74. ua., 1907. febr. 26., 1. o.

75. uo.

76. Székely Lapok, 1907. febr. 28., 2. o.; Budapesti Hírlap, 1907. febr. 28., 3. o.; Székely Lapok, 1907. márc. 2., 2. o.

77. Székely Lapok, 1907. márc. 2., 2. o.

78. ua., 1907. márc. 7., 2. o.

79. ua., márc. 14., 2. o.

80. Szabadság, 1907. márc. 14., 3. o.

81. Székely Lapok, 1907. márc. 16., 2. o.

82. ua., 1907. márc. 17.; ua., márc. 20.; ua., márc. 21.

83. ua., 1907. márc. 22., 2. o.; ua., 1907. márc. 23., 2. o.

84. ua., 1907. márc. 27., 1-2. o.; ua., márc. 29., 1-2. o.

85. ua., 1907. ápr. 9., 2. o.

86. Szabadság, 1907. ápr. 10., 1. o.

87. ua., 1907. ápr. 10., 2-3. o.