„Egyszerűen életre hoztuk a régi hatvanhetes pártot, és a negyvennyolcasok ezt nem bírják megbocsájtani.”
„Kötelességszerűen kell elismernie mindenkinek, hogy a város dicsőséges megújhodása, a korszakos alkotások egész sorozata a város érdemes polgármesterének, dr. Bernády Györgynek a nevéhez fűződik.”
(Erősdy Sándor)
Mind az erdélyi, mind a magyarországi sajtó számtalan hírforrással segít abban, hogy Erősdy Sándor életét és tevékenységét – főispáni kinevezésétől, 1910 áprilisától 1937-ben bekövetkezett haláláig – elég részletesen követhessük. Lényegében ezt a címet is adhatnánk ennek a dolgozatnak: Erősdy Sándor főispán a korabeli sajtó tükrében. Marosvásárhelyi élete, tevékenysége idején több jelentős erdélyi kortárs személyiséggel került kapcsolatba: Bernády György polgármesterrel, Urmánczy Nándor, Désy Zoltán, gróf Bethlen István országgyűlési képviselőkkel, Sándor János főispánnal, belügyminiszteri államtitkárral, miniszterekkel, de a róluk megjelentetett jelenkori könyvek, közlemények épp csak megemlítik, vagy nem is tudnak róla.(1) Az egyik kiváló tanulmány még a keresztnevét sem ismeri, Jánosnak nevezi.(2) Valamicskével többet tudunk meg főispáni tevékenységéről Fodor János újságcikkéből.(3) Erősdy Sándornak a főispáni székig vezető útjáról, Maros-Torda vármegye és Marosvásárhely főispánjának a tevékenységéről próbálok egy figyelemre érdemes képet alkotni, bemutatni. Egyúttal valamennyire fény derül arra is, hogy miért kerülhetett ellentétbe olyan vármegyei személyiségekkel, mint Désy Zoltán, Bethlen István, Urmánczy Nándor országgyűlési képviselő, ifj. Ugron Gábor főispán, Bernády György polgármester és gróf Andrássy Gyula belügyminiszter. A tisztviselői ranglétra minden fokozatán (gyakornokként, szolgabíróként, II. aljegyzőként, I. aljegyzőként, tiszteletbeli főjegyzőként, főjegyzőként, tanfolyam-igazgatóként, alispánhelyettesként) megkülönböztetett elismeréssel írtak, beszéltek róla, néha még az ellenzékiek is, és talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy Erősdy Sándor volt a XX. század első évtizedében Maros-Torda vármegye és Marosvásárhely legismertebb és egyik legtekintélyesebb – talán a legtekintélyesebb – személyisége, ugyanis az a hatalmas mennyiségű hírlapi tudósítás, mely róla megjelent, erről beszél. Mindenekelőtt munkabírásával, törvényismeretével szerzett tekintélyt magának, és számos újságcikkben úgy olvashatunk róla, mint a vármegye eszéről, lelkéről, az aranytollúról, a szép beszédű szónokról, a visszaélések feltárójáról, a bátor szókimondóról, aki az igazság érdekében még a belügyminiszterrel is szembeszállt mint a vármegyei autonómia elismert és legnépszerűbb vezéralakja. Évekig tartó politikai csatározások és a jól érzékelhető „tekintélyháború” után győztesként, majd „legyőzöttként” távozott Marosvásárhelyről. Hiányos lenne Marosvásárhely, Maros-Torda vármegye politikai életének története Erősdy Sándor tevékenységének ismertetése nélkül.
Erősdy Sándor 1871. február 13-án Marosugrán született. A család harmadik gyereke volt. Pál bátyja Szőkefalván, István bátyja szintén Marosugrán látta meg a napvilágot.(4) Édesapja Erősdi Pál (1824–1890), a szőkefalvi egyházközségtől áthelyezett(5) marosugrai református lelkész (1868–1890), édesanyja Vallovits Emilia, Vallovits Kázmér kapitány leánya. Pálmay József családfakutató Maros-Torda vármegyében az Erősdy famíliát a nemesi családok közé sorolta.(6) Keresztszülője Erősdi Sándor (1820–1886) földbirtokos, ügyvéd, a Bethlen család jószágigazgatója és jogtanácsosa. A születési adatok szép jövőt jósoltak a gyereknek. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte. 1883-tól a Marosvásárhelyi Evang. Reform. Kollégiumban folytatta tanulmányait, ahol 1891-ben érettségizett.(7) Talán a nagyváradi jogakadémián vagy a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem jog- és államtudományi karán végezte tanulmányait. A doktorátusi cím megszerzése után Maros-Torda vármegyéhez került gyakornoknak.(8) 1895-ben előbb szolgabíró, 1898-ban II. megyei aljegyző volt, 1900 áprilisában előléptették, I. aljegyző lett, helyébe II. aljegyzőnek egyik munkatársát, Orbán Balázst nevezték ki.
„(…) őket hivatalos jelölteknek tekinthetjük – olvassuk az egyik korabeli újságban –, két kipróbált munkaerő megjutalmazását, illetve érdemeiknek elismerését látjuk. Megmutatták működésük közben már igen sokszor, hogy olyan hivatalnokok, akik felelősségteljes terhes állásukat betölteni tudják s akarják is; akikre a vármegyei közigazgatás minden körülmények között, mint szorgalmas, szakképzett munkaerőre számíthat.”(9) 1901 februárjában a vármegye főispánja, Sándor János tiszteletbeli főjegyzővé léptette elő.(10) 1902. december 31-től vármegyei főjegyző és alispánhelyettes.(11) Sokoldalú tevékenységet végez. Többek között az Erdélyi Gazdasági Egyesület titkára. Íme, miként ír egyik titkári jelentéséről a korabeli sajtó:
„Erősdy Sándor egyleti titkár, vármegyénk kitűnő tollú főjegyzője olvasta fel a tőle már megszokott remek irállyal, nagy gonddal és utánajárással megszerkesztett titkári jelentését. Ebben nemcsak az egyesület 1902. évi működése, tevékenysége s az elért eredmények vannak a legnagyobb körültekintéssel, a gazdasági állapotokkal számot vető alapos ismerettel és az ügy iránt megnyilatkozó teljes odaadással, egész precizitással felsorolva, hanem éles pillantást vetve vármegyénk általános közgazdasági állapotára, mintegy megjelöli az irányt, melyen haladva a gazdasági egyesület eljuthat kitűzött céljához, közgazdasági állapotunk megjavításához.”(12) A közgyűlés egyik tagjának indítványára köszönetet szavaznak a kitűnő titkári jelentés megszerkesztéséért. Erősdy Sándor azzal az indokkal, hogy vármegyei teendőit még fokozottabb mértékben kell teljesítenie, és ez az állás egész embert kér, lemond titkári állásáról, pedig elég szép fizetéssel javadalmazták ezt a munkakört. 2800 korona törzsfizetés mellett 600 korona fuvarpénzt és 400 korona lak- és irodabért kapott. (13) A titkári tennivalók ellátására az álláshirdetést Désy Zoltán igazgató elnökként és Erősdy Sándor lemondott, ideiglenes titkárként hirdették meg. 1903 márciusában Hont vármegye a közigazgatási tisztviselők béremelését kéri, melyhez Maros-Torda vármegye tisztviselői is csatlakoztak, bizottságot küldtek Budapestre Erősdy Sándor főjegyző vezetésével, hogy a vármegye tiszti karának érdekeit képviselje.(14) Főjegyzőként az alispánt helyettesítette. Elrendelte a petelei tűzkárosultak azonnali megsegítését.(15) Ez csupán egyik szemléltetése azoknak a számtalan, megoldást igénylő vármegyei eseményeknek, amelyekhez Erősdy Sándor közbenjárását, segítségét kérték, és amelyekről egy külön dolgozat beszélhetne. Amikor a főispán és az alispán is hiányzott, ő vezette a vármegye közigazgatási bizottságának üléseit.(16) Őt kérték föl a magas rangú vendégfogadó beszédek megtartására.(17)
(Folytatjuk)
Hivatkozások
1. Czirják Károly: Dr. Urmánczy Nándor élete és munkássága. Maroshévíz, 2018
2. Pál-Antal Sándor: Dr. Bernády György és Marosvásárhely urbanizációja. In.: Népújság, 2016. ápr. 15.
3. Fodor János: Vásárhely, az ellenzéki város. Világháló: liget.ro/eletmod/vasarhely-az-ellenzeki-varos
4. Mm NL.Colectia registre de stare civilă. Comuna Ogra,1858-1887. 51-52. és a 67-68. o. István testvérbátyja 1868. december 16-án született. Maros-Torda vármegye marosvásárhelyi anyakönyvvezetőjeként lett ismert a XX. század első két évtizedében. Pál bátyjuk 1864-ben Szőkefalván látta meg a napvilágot. Ő is az államigazgatás alkalmazottja lett. 1900-ban Lőrincfalván és Lukafalván körjegyző (Belügyi Közlöny, 1900. április 28., 191. o.; Székelység, 1903. május 7., 3. o. 1904 januárjától helyettes anyakönyvvezető Marosvásárhelyen (Székely Lapok, 1904. jan. 15., 2. o.)
5. A marosugrai ref. anyakönyvekben 1868 januárjától szerepel. Erősdi Pál. 1845 és 1868 között Szőkefalva ref. lelkésze volt (lásd a világhálón: kukullome.ro/szokefalva). Itt született első fiúgyereke: Pál, aki 1937-ben 73 éves volt, tehát 1864-ben született (Reggeli Újság, 1937. február 21., 3. o.)
6. Pálmay József: Marostorda Vármegye nemes családjai, 1904, 44. o. Erősdy Sándor bátyja, István a Székely Napló napilapban 1910. aug. 14-én az Erősdy nemzetség nemesi származásáról hiteles iratok alapján számolt be.
7. Marosvásárhelyi Evang. Ref. Collegium Értesítője az 1883-84-ik iskolai évről. Marosvásárhely, 1884, 55. o.; Marosvásárhelyi Evang. Ref. Collegium Értesítője az 1885-86-ik iskolai évről. Marosvásárhely, 1886, 72. o.; Marosvásárhelyi Evang. Ref. Collegium Értesítője az 1886-87-ik iskolai évről. Marosvásárhely, 1887, 46. o.; Marosvásárhelyi Evang. Ref. Collegium Értesítője az 1887-88-ik iskolai évről. Marosvásárhely, 1888, 38. o.; Marosvásárhelyi Evang. Ref. Collegium Értesítője az 1889-90-ik iskolai évről. Marosvásárhely, 1890, 24. o.; a Székely Lapok 1901. okt. 1-jén a kollégiumban végzettek tízéves találkozójáról értesít.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
