Dr. Bernády György és Marosvásárhely urbanizációja

(Folytatás április 8-i lapszámunkból)

A tisztviselőket az engedelmesség megtagadására a város sajátos helyzetére való tekintettel nem kötelezték. Így látták megóvhatónak a városi adminisztráció lényegesebb rázkódásoktól való megkímélését és a város autonómiájának a megóvását, nehogy a nagymérvű középítkezések folytatása veszélybe kerüljön. Vagyis a város csak részben teljesítette az ellenzéki koalíció követeléseit, de engedelmeskedett is a nemzetellenesnek nyilvánított darabont-kormánynak. És a vármegyei tisztikarral ellentétben a városi közigazgatás tagjai a helyükön maradtak. Ezt pedig a vármegyei ellenzéki koalíció már árulásnak nyilvánította, és ebben hibásnak Bernádyt tekintette. Ennek az árulással való vádolásnak a kinyilvánítása lett a Szabadság 1906. január 11-i számában megjelent Bernádyt gyalázó cikk. De nem ez volt az újság egyetlen nyilvános Bernády elleni kirohanása. Háromévi fennállása alatt minden alkalmat megragadott a polgármester lejáratására. Tette ezt felbátorodva azon bírósági döntés hatására is, amelyben a beperelt újságíró ellen nem hoztak elmarasztaló ítéletet.

A január 11-i cikkre a városi törvényhatósági bizottság testületileg Bernády védelmére kelt. Gróf Lázár István,67 a leköszönés előtt álló főispán kezdeményezésére január 13-án előzetes megbeszélésen állást foglaltak a vádaskodás ügyében, és a január 15-i közgyűlésen nyilvánosan is védelmére keltek, nemcsak párttársai, hanem politikai ellenlábasai is. Ekkor Petri Zsigmond, a helyi függetlenségi párt egyik kerületének az elnöke, Bernády politikai ellenfele is pártoló és az újságot elítélő álláspontra helyezkedett. Hozzászólásában kijelentette, hogy „az egész városban nagy visszatetszést keltett a durva támadás, melyet a Szabadság intézett dr. Bernády György polgármester ellen, ha nevezett lap a polgármestert mint közhivatalnokot vagy mint politikust bírálgatta volna, nem szólalt volna fel – olvasható a gyűlési jegyzőkönyvben –, de fel kellett szavát emelnie, mert a polgármester egyéni becsülete brutális módon lett megtámadva, s olyan tényekkel lett méltatlanul megvádolva, melyek nem is igazak, mert ő annak utánajárt, hogy a polgármesternek imputált vád teljesen valótlan és mistificatio.”68

A közgyűlés Bernády távollétében határozatilag kimondta, hogy „A helyben megjelenő Szabadság című lapnak azt a magatartását, mellyel Dr. Bernády György urat, a városnak közbecsülésben és köztiszteletben álló polgármesterét durva hangon meg nem engedhető módon támadja: elítéli. E fölött megbotránkozását fejezi ki, a polgármester urat bizalmáról, nagyrabecsüléséről biztosítja, s kéri, hogy a brutális módon intézett támadások munkakedvét, ügyszeretetét ne lankasszák, hanem a közügyekben jövőre is a város javára érvényesítse.”69

A határozat elfogadása után, az újrakezdett ülésszakra Bernádyt is meghívták. Az ülésteremben megjelenő polgármesterrel a főispán közölte – a törvényhatósági bizottság tagjainak lelkes ovációi közepette – a közgyűlés egyhangú határozatát. Válaszában Bernády kifejezte hálás köszönetét a közgyűlésnek az ovációért: „[…] mely neki annyival is inkább becses – olvasható a gyűlés jegyzőkönyvében –, mert minden polgár kell hogy érezze, hogy ő tisztán és kizárólag egy célért dolgozott, amelyre vállalkozott, amidőn polgármesteri szék betöltésére meghívatott, ti. hogy az anyagi zavarokba jutott város ügyeit a polgárság megterheltetése nélkül rendezze, és a várost a fejlődés azon fokára juttassa, amelyre fekvésénél fogva hivatva van ez országrészben. Jó lelkiismerettel állítja, hogy minden tudását, igyekezetét arra fordította, hogy a cél eléressék.”70

Az 1906 eleji események után a város politikai életének központjába került Bernádyval csak 1910-ben találkozunk, miután azon év február 19-én Budapesten megalakult a Nemzeti Munkapárt. Ezt a pártot az ortodox szabadelvű és volt alkotmánypárti politikusok hozták létre a dualista rendszer stabilitása érdekében. Ezt a politikai vonalat, amelyet Tisza István vezetett, magáévá tette Bernády is. Alig egy hónap múlva, március 16-án, 48 taggal megalakult Marosvásárhelyen a párt helyi szervezete, amelynek alapító tagja, majd elnöke lesz Bernády. Ez a párt az országgyűlési választásokat megelőző kampány idején alakult, amelybe bekapcsolódik ő is. Ekkor kap szárnyra az a hír is, hogy a polgármesteri székét a főispánira cseréli, és a február 19-én lemondott ifj. Ugron Gábor71 helyébe lép. A pártszervezet megalakulása utáni napokban ő tényleg Budapestre utazott (valószínűleg nemcsak közigazgatási ügyek intézése érdekében, hanem pártutasításokért is), de visszatérte után kijelentette, hogy nem vállalja a szabad királyi város ideiglenes főispánságát.72 De nem támogatta az új főispán, Erősdy János kinevezését sem. 

Az új főispán beiktatása előtt a miniszterelnök magához hívatja Bernádyt és a már kinevezett Erősdyt az együttműködés előtti akadályok elhárítására.73 Ezt a lépést azért tartotta szükségesnek, mivel az új főispánnak komoly ellenzéke volt Marosvásárhelyen, főként a vármegye részéről, ahol korábban főjegyző volt, és a polgármester támogatását szerette volna megszerezni számára. Úgy tűnik, hogy a békekötés megtörtént, de Bernády nem vett részt az ünnepélyes beiktatáson. A beiktatási ceremóniát helyette Hofbauer alpolgármester intézte, amit a helyi sajtó az Erősdyvel szemben táplált politikai és emberi ellenszenvként értékelt.74

A június elejére kiírt választások előtt csendben Bernády is kampányol, politikai szövetségeseket toboroz, egyezségek kötésére törekszik. 1910. április 23-án, a névnapján tartott összejövetelre három szocialistát – Kovács József párttitkárt, Vigh István műbútorasztalost és Morvay Zoltán nyomdászt – is meghív. Ő ugyanis, előre látva pártja választási győzelmét, a képviselőségre gondol, és támogatókat keres.75 És a jelölés hamarosan meg is történik. Május 4-én a Nemzeti Munkapárt városi szervezete a város II. választási kerületébe Bernádyt jelöli képviselőnek. A város önkormányzatát, a törvényhatósági bizottságot váratlanul éri a hír. Ekkor döbbennek rá, hogy elveszíthetik a városépítő polgármesterüket, és másnap küldöttséget menesztenek a belügyminiszterhez, hogy léptesse őt vissza a képviselőségtől. De a belügyminiszter kitérő választ ad, ez a kérdés Bernády személyes ügye, és nincs joga közbeavatkozni, és nem kényszeríthető arra, hogy visszalépjen.76 (Megjegyezzük, hogy Bernádynak jó kapcsolata volt gróf Khuen-Héderváry Károly77 miniszterelnökkel, és visszalépése esetére tőle kérdezi meg, hogy kit jelöljenek helyette, mert kerületében a legnagyobb esélye a Munkapártnak van.) Május 10-én Bernády bejelentette visszalépését a képviselőjelöltségtől. Okát nem ismerjük, de nem kizárt, hogy mindez egy politikai húzás volt részéről az ellene irányuló belső támadások fokozódásának a megfékezésére. Ugyanis az utóbbi három év volt azon időszak, amikor a legköltségesebb befektetések történtek, ami egyre fokozódó nemtetszést szült az aggályoskodó városatyák körében, lehetőséget biztosítva a Bernády-ellenes sajtónak a nyílt támadásra. 

Az 1910. júniusi választásokon való jelöltségtől Bernády visszalépett, de pártja érdekében aktív tevékenységet folytatott. Sőt, mellette kivette részét a városi tisztviselőkar is. Nem véletlen, hogy a december 3-án tartott közgyűlésen, napirend előtt felszólalt ifj. Ugron Gábor, és kérdőre vonta a polgármestert, amiért a városi tanács egész tisztikara az általános képviselőválasztások alkalmával döntő befolyást gyakorolt a munkapárti jelölt megválasztása érdekében, ami miatt az ő pártja veszített.78 Bernády válaszában nem tagadta a tisztviselők tevékenységét, de kijelentette, hogy „a tisztviselőkart a választásoknál a politikai meggyőződés és a város iránti szeretet vezérelte a lefolyt politikai küzdelemben, azért amit tettek, vállalja a felelősséget.”79

A Munkapárt megalakulása utáni politika térhódításával egy időben Bernády is aktívabb lesz. Kerüli ugyan a politikai vitákat a törvényhatósági bizottság ülésein, és nem használja fel a városházát politikai csatározások céljára. Csak a támadásokra reagál. Irritáltsága abból is lemérhető, hogy egyre több politikai indíttatású sajtóvitába keveredik, ami sajtóperrel zárul, még akkor is, ha ürügyként azok valamelyik gazdasági jellegű intézkedésével vannak kapcsolatban. Íme, néhány példa: 

– 1910. szeptember 17-én a Royal kávéházban többek füle hallatára dr. Fekete Andor80 „panamista gazemberként” emlegette Bernádyt, amiből rágalmazási per lett. Fekete Andor kifakadása mögött egy régebbi összekülönbözés áll, éspedig az, hogy lapja – a Székely Napló – következetesen állást foglalt a polgármester várospolitikája ellen. Közben Feketét a főispán kinevezi a város tiszteletbeli főügyészének, de Bernády-ellenessége miatt, felesketését Hofbauer alpolgármester megtagadja. Válaszlépésként Fekete bepanaszolja Bernádyt és Hofbauert a belügyminiszternél hatalmaskodás és hivatali visszaélés vádjával. Kijelenti, hogy a Munkapárton belül keletkezett konfliktus áldozata csupán. A belügyminiszteri válasszal elégedetlen panaszló szeptember 28-án a miniszterelnökhöz fordul sérelmével (decemberben, központi utasításra végül is tiszteletbeli főügyész lesz).81 A Fekete elleni perben a bírósági esküdtszék 1911. január 9-én a rágalmazást becsületsértésre módosította, és 800 korona erkölcsi kártérítésre kötelezte.82

– 1910. december 3–8. között a bírósági esküdtszék tárgyalja Bernádynak a Kovács Elek hírlapíró elleni sajtóperét. Kovács ugyanis azzal vádolta Bernádyt, hogy az Első Magyar Aszfalt Rt. lefizette őt, hogy cégének juttassa Marosvásárhely aszfaltozását. Mivel az eljárás során bebizonyosodott a vád megalapozatlansága, állítását visszavonja, de fenntartja azt a kijelentését, hogy a polgármester a városi megbízatásokat és megrendeléseket klientúrájának juttatja. Állítja, hogy Bernády nyomást gyakorolt a helyi ellenzéki sajtóra, vagy lekenyerezi és megvesztegeti kecsegtető városi megrendelésekkel az újság- és nyomdatulajdonosokat, vagy megfenyegeti őket. De a beidézett tanúk vádaskodását nem igazolják, amiért őt „a polgármester sérelmére sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségében” az esküdtszék elmarasztalja, és egy hónapi elzárásra, 40 korona bírság fizetésére vagy 600 korona fő- és 200 korona mellékbüntetés fizetésére ítéli.83

 

(Folytatjuk)

 

67Lázár István (gróf). (1864. január 15., Bánffyhunyad – 1920. október, Brassó). Főispán, országgyűlési képviselő, parlamenti alelnök.

68MmNL, Mvhely város lt, Közgyűlési jegyzőkönyvek, 86/1906, 4–5.

69Uo. 5.

70Uo. 6–7.

71Ábránfalvi ifj. Ugron Gábor (Marosvásárhely, 1880. január 8 – Bakonybél, 1960. október 27.) politikus, belügyminiszter.

72Sebestyén Mihály 1910, 139.

73A sajtóhírek alapján az Időtár (Sebestyén Mihály 1910, 140.) az eseményt április 20-ra teszi, de aznap Bernády a városi törvényhatósági bizottság ülésén elnökölt, 23-án pedig névnapot ült. Az eseményre valószínűleg hamarabb sor kerülhetett.

74Sebestyén Mihály 1910, 139–140. Beiktató beszédében, miután a közgyűlés kifejezte aggályait a városfejlesztő politika esetleges nem támogatása miatt, Erősdy békülékeny hangon beszélt Bernádyról, tisztelgett városépítő géniusza előtt. Kijelentette, hogy a legfontosabb teendőknek a kórházbővítést, a színház, a felsőbb leányiskola, a közművelődési palota és honvédlaktanya építését tekinti, és támogatásáról biztosítja a gondjaira bízott várost. Kapcsolata Bernádyval azonban sosem vált meghittebbé.

75Sebestyén Mihály 1910, 140.

76Uo. 142.

77Khuen-Héderváry Károly, id. gr. (sz. 1849. május 23. Gräfenberg – 1918. február 16. Budapest) politikus, miniszterelnök.

78MmNL, Mvhely város lt, Közgyűlési jegyzőkönyvek, 91/1911. sz., 271–273.

79Uo. 273.

80Dr. Fekete Andor (Marosvásárhely, 1883. június 19 – 1951. augusztus 22.) magyar ügyvéd, jogi szakíró.

81Sebestyén Mihály 1910, 148, 154.

822Uo. 159.

83Uo. 154–155.

84Uo. 155.

85Uo. 156.