2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Úgy tűnik, feléled a mezőgépészet megyénkben. Bár az 1989-es rendszerváltást követően nem csak az állami mezőgazdasági vállalatok, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek ingatlanjait, vagyonát tették tönkre avatatlan kezek, hasonló sorsra jutottak az állami mezőgépészeti állomások is. 

Fotó: Vajda György


Úgy tűnik, feléled a mezőgépészet megyénkben. Bár az 1989-es rendszerváltást követően nem csak az állami mezőgazdasági vállalatok, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek ingatlanjait, vagyonát tették tönkre avatatlan kezek, hasonló sorsra jutottak az állami mezőgépészeti állomások is. A jó állapotban levő traktorokat, gépeket megmentették ugyan, felvásárolták azok, akik elkezdtek gazdálkodni a ’90-es évek elején visszakapott földterületeken. Aztán az uniós pályázati rendszer, a jobban működő mezőgazdasági vállalkozások lehetővé tették, hogy a gazdák újabb gépeket vásároljanak. Igaz, a pályázati feltételek nem mindenkinek kedveztek, így csak lassú ütemben cserélődött le a géppark. Az a paradox helyzet alakult ki, hogy ma – a megmunkált földterülethez viszonyítva – több a mezőgép. Ez sem jó, mert így nem lehet hatékonyan, üzletszerűen működtetni a gépeket. Arra kerestünk választ, hogy mi lenne a megoldás ebben a sajátos erdélyi mezőgazdasági struktúrában. 
 
Ami a nyilvántartásból kiderül(het) 
A Maros megyei helyzetképről Ioan Rusu, a megyei mezőgazdasági igazgatóság vezetője tájékoztatott. Elmondta, a legutóbbi nyilvántartás szerint, 2015 júniusában 6210 traktor – 40–300 lóerős jármű – szerepelt a nyilvántartásukban, ami azt jelenti, hogy a megye mezőgazdasági területéhez viszonyítva 66 hektárt művelhetnek meg egy traktorral. Gyakorlatilag optimális ez az arány, sőt, ha úgy vesszük, hogy egy géppel akár 100 hektárt is le lehet fedni, nincs ok panaszra. Azonban az állomány 68%-a öt évnél régebbi. Vannak olyan gépek, amelyek még az egykori mezőgépészeti állomásokról származnak, másokat pedig a 90-es évek derekán külföldről hoztak be, használtan. S bár az igazgató nem hangsúlyozta, a valóság az, hogy a legtöbb használt traktor 10-15 éves. A gazdák, miután visszakapták földjeiket, megértették, hogy gépi megmunkálás nélkül nem lehet hatékonyan gazdálkodni, ezért nagy többségük arra törekedett, hogy az évi jövedelemből gépeket, felszereléseket vásároljon. A megye szalmásgabona- és törökbúza-területeihez viszonyítva nagyon sok, mintegy 700 kombájnt vásároltak és működtetnek tulajdonosaik. Ezenkívül a nyilvántartásban még szerepel 5006 eke, 2701 tárcsa, 1252 vetőgép, 1157 kapálógép, 300 szalmabálázó és 2456 pótkocsi. 
A megfelelő mezőgépészeti lefedettség a 2015-ös betakarításkor is érződött, hiszen amikor kedvező volt az időjárás egy hét alatt sikerült a bevetett gabonát learatni – mondta az igazgató. Ehhez az is hozzájárult, hogy a bevetett kombájnok többsége nagy teljesítményű, napi 40, 50 hektárt is betakarítottak velük. Maros megyében – a tavalyi adatok szerint – összesen 671.388 hektár mezőgazdasági terület van, ide tartozik az erdő, legelő, illetve a mezőgazdasági jellegű úthálózat is. A megmunkált terület 411.701 hektár, amiből 221.500 szántóföld, a többi legelő és kaszáló. 
A legnagyobb gondot az okozza viszont, hogy egyre kevesebb a gépész. A rendszerváltás előtt Sáromberkén a kastélyban működött egy mezőgépészeti iskola, ahol három évig tanulták a diákok a szakmát. Ez azonban a mezőgépészeti állomások felszámolását követően tanuló nélkül maradt, így bezárták. A jó mezőgépészek átlagéletkora 50 év körül van, kevés az utánpótlás. Jó jel az, hogy néhány éve a marosvásárhelyi mezőgazdasági szakközépiskolában indult autószerelő-mezőgépész szak 14-14 hellyel. 
 
A LEADER pályázatok előnye, hátránya 
A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium a LEADER csoportokon keresztül benyújtott pályázatokkal támogatta a mezőgazdasági gépek és eszközök vásárlását. Maros megyében három kistérségben (a Felső-Maros, Kis-Küküllő és a Nyárádmente) működnek a környék önkormányzatait összefogó egyesületek. Az igen szigorú, de szükséges pályázati feltételek és a bonyolult eljárás miatt azonban nagyon kevés gazda élt ezzel a lehetőséggel. Ennek egyik oka az, hogy kevesen tudják biztosítani az önrészt, másrészt pedig fel kell vállalni azt, hogy meghatározott időre ugyan, de nyereségesen működtetik a mezőgazdasági vállalkozást, ami a jelenlegi romániai piaci körülmények miatt igen kockázatos. A Nyárádmentén négy gazda összesen 156.000 euró vissza nem térítendő támogatást kapott. Ebből a nyárádszeredai Butiurca Sándor Marius új traktort és gépi eszközöket vásárolt. 40.000 eurós támogatásból a nyárádkarácsoni Fazakas Enikő tápoldat-adagoló berendezéssel összekötött öntözőrendszert, a Dózsa György községbeli Szakács Júlia pedig 53 méhcsaládot, illetve eszközöket vett 36.000 euróból. 40.000 eurós pályázati támogatásból a berekeresztúri Majláth Levente traktort és mezőgazdasági gépeket vásárolt. Még egy hodosi gazda jegyezte elő a traktorvásárlást, azonban számlázási hiba miatt vissza kellett fizesse a támogatást. A Kis-Küküllő menti Leader csoportban mindössze két gazda – Kelementelkéről és Sóváradról – vásárolt traktort, nyolcan pedig különböző felszereléseket és más jellegű (kasza-, bálázó stb.) gépeket, illetve méhészeti eszközöket szerezhettek be. A megpályázható összegek, akárcsak a Nyárádmentén, 40.000 euró körül voltak gazdánként – tájékoztatott Borbély Emma, az egyesület volt vezetője. 
A Felső-Maros mentén Gernyeszegre, Marossárpatakra és Csejdre egy-egy traktor, illetve egy kombájn jutott a LEADER támogatáson keresztül, két másik gazda méhészeti eszközt és bálázógépet vásárolt – tudtuk meg Kolcsár Gyulától, a csoport vezetőjétől. 
A csoportvezetők véleménye az, hogy a lehetőségeket sokkal többen kihasználhatták volna. Az egyesületek szakértői megtettek mindent annak érdekében, hogy a pályázatokat népszerűsítsék, és a dokumentáció elkészítésében is segítettek. Mindössze ennyit sikerült összehozni. 
 
Mezőgépészet... földközelből 
Sikó Tamás fiatal gazdálkodó a Gernyeszeg községhez tartozó Marosjárában működteti mezőgépészeti vállalkozását. Ő az egyike azon gazdáknak, aki a Felső-Maros menti LEADER csoporton keresztül sikeresen pályázott. A kiírás egyik feltétele volt, hogy nem rendelkezhet saját földdel, mivel a vállalkozás kizárólag szolgáltatásként használhatja a gépeket. Ehhez viszont – a már említett nyereség mellett – kötelezték, hogy előszerződéseket kössön a munkálatokra. Egy másik kitétel az volt, hogy mezőgépészeti szolgáltató kft.-t kell létrehozni. Azok a gazdák, akik 1989 után visszakapták a földjeiket, nem tudják teljesíteni ezeket a feltételeket. A további pályázatok – ahonnan támogatást a következő nemzedék tagjai, a fiatal gazdák is igényelhetnek – nehézkések; olyan termelői együtthatókat kérnek, amit csak a nagyobb területen gazdálkodók teljesíthetnek. Erdély-szerte a legtöbb nagygazda 100 hektár alatti területtel rendelkezik, ritka, aki ennél többet művel mezőgazdasági vállalkozóként. Aki nem szolgáltatásként szeretné működtetni a gépeket, hanem saját magának szeretne traktort, eszközöket vásárolni, annak földterülettel, olyan ingatlannal kell rendelkeznie, amivel garanciaként lefedi a hitelt. Kevés olyan gazda van, aki ezt felvállalja. Nemcsak azért, mert a földterületeket nem tagosították, hanem azért is, mert senki sem garantálja, hogy valamilyen esetleges természeti katasztrófát követően nyereséges lesz a vállalkozás. Nem működik a mezőgazdasági piac, kevesen tudják előszerződéssel garantálni, hogy értékesítik a tavasszal elvetett terményt. 
A mezőgépészeti vállalkozó is elmondta, nincsen megfelelő mezőgépész szakember. A legfiatalabb alkalmazottja 45 éves. Megtörtént, hogy a pályázat útján vásárolt korszerű kombájn leállt. Senki sem tudta elindítani. A telephelytől több mint 130 kilométerre, Kolozsvárról, a terjesztő cég szakszervizéből kellett hívni szerelőt, aki nem csavarhúzókkal és kulccsal jött, hanem laptoppal. Kiderült, hogy a számítógép-vezérlés mondta fel a szolgálatot. Ehhez a régi traktoristák nem értenek. Elkelne a jó szakember, de „a fiatalok szégyellik ezt a munkát”. Nálunk még nem „trendi” ez a szakma... 
Balogh József gernyeszegi vállalkozó útépítő és karbantartó vállalatot működtet, ezenkívül 150 hektár saját és bérbe vett földterületen gazdálkodik. Mintegy 100 hektáron búzát, 25 hektáron lucernát termeszt, a többi terület legelő. Próbálkozott sertéstenyésztéssel is, azonban nem tudta kellőképpen értékesíteni az állatot, így felhagyott ezzel. Aztán juhtenyésztésbe fogott. Jelenleg 50 állata van, a sajtot kiépített ügyfélkörben értékesíti. Őszintén mondja, ha nem lenne az útépítő vállalata, nem élne meg a mezőgazdaságból. A LEADER-en keresztül szerettek volna gabonaszárító vásárolni. Ennek az értéke mintegy 50.000 euró. Kiszámították, olyan gazdasági feltételeknek kellett volna megfelelniük, amelyeket nem tudtak teljesíteni. Például azt sem tudták garantálni, hogy évente növelik az üzleti forgalmat. Lemondtak róla. Több olyan Felső-Maros menti gazdával is tárgyalt, aki szeretné fejleszteni gazdaságát – gépeket, felszereléseket vásárolna –, de a pályázatok során hasonló nehézségbe ütköznek. Energia-, idő- és pénzpazarlás az, hogy minden gazda külön-külön vásárol gépeket és eszközöket. Utána ezeket csak úgy lehet nyereségesen használni, ha még több földet dolgoznak meg vele. Akkor a mezőgazdasági jövedelem másik részét földterületek vásárlására, bérlésére fordítanák. S mindezt úgy, hogy bizonytalan az értékesítési piac olyan versenyhelyzetben, ahol a külföldről behozott termékek szabják meg a teret és diktálják a felvásárlási árat. 
 
„Össze kell fogni!”
 – mondja. A mezőgazdasági szövetkezet mint közös gazdasági vállalkozás nem volt rossz elgondolás, hiszen a kommunista rendszer előtt is jól működött Erdélyben. Az elképzelés jó volt, csak a múlt rendszerben a kevesek kihasználták ezt a többség rovására. Balogh József elképzelése az, hogy a hajdani Hangya szövetkezet mintájára több gazdálkodóval létrehozzon egy Felső-Maros menti társulást, amelybe ki-ki a maga részével – föld, gépek, malom, tejfeldolgozó üzem stb. – álljon be. Ennek a társulásnak lenne egy olyan jól felszerelt, korszerű mezőgépészeti állomása, amelynek gépei hatékonyan megdolgoznák a közös földterületet. Lenne egy közös tároló, illetve mezőgazdasági terményeket feldolgozó egység is, amely értékesítési központként is működne. Sőt, azt szeretné, hogy egy olyan saját hitelvonalat is működtessenek, amely lehetővé tenné azt, hogy a társulás felvásárolja vagy bérbe vegye a környéken levő, kiöregedett falvak parlagon hagyott földterületeit. Csakis ez lehet az erdélyi mezőgazdaság életképes jövője! – mondja, s azzal búcsúzunk, hogy legközelebb a társulás létrehozásáról tájékoztat majd, hogy mások is kövessék példájukat. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató