Érdekesen működik egyesek hallószerve. Bárki bármit mondjon, azt hallják, azt értik belőle, ami éppen megfelel a pillanatnyi konjunktúrának, illetve ami most, a parlamenti választások közeledtével, reményeik szerint, hoz(hat) némi politikai tőkét az amúgy bizalmat nem igazán érdemlő politikusok konyhájára.
Érdekesen működik egyesek hallószerve. Bárki bármit mondjon, azt hallják, azt értik belőle, ami éppen megfelel a pillanatnyi konjunktúrának, illetve ami most, a parlamenti választások közeledtével, reményeik szerint, hoz(hat) némi politikai tőkét az amúgy bizalmat nem igazán érdemlő politikusok konyhájára. Ha pedig szép hazánkról van szó, akkor mi lehet a legnagyobb politikai profitot hozó „fogás”? Természetesen a nacionalizmus.
Ezt lovagolják meg bősz vehemenciával ezekben a napokban is egyes sajtótermékek. Legutóbb Traian Băsescu székelyföldi látogatása tálcán kínálta a „témát”. A felfüggesztett elnök saját bevallása szerint jól érezte magát a hét végén a két székely megyében. Hogy mitől? Lehet, csupán a magas hegyek, a gyönyörű fenyvesek, de az is meglehet, a finom kürtős kalács, netán a jóféle szilvórium is hozzájárult a felfüggesztés miatt megrendült lelkivilága egyensúlyának visszanyeréséhez. Persze az is benne van a pakliban, hogy a székelyek a két korábbi elnökválasztás során masszívan támogatták Băsescut az elnöki bársonyszék megszerzésében, és – ilyen vagy olyan megfontolásból – a minapi népszavazás alkalmával is „mellette álltak”, vagyis távolmaradásukkal tüntettek.
Nos tehát, ki tudja miért, a felfüggesztett elnök remekül érezte magát a tömbmagyar vidéken, dicsérte a székelyek szorgalmát, a térség lakóinak gazdaszellemét, akik rendben tartják a portájukat, megdolgozzák a földjeiket. Ami igaz, hiszen annak ellenére, hogy összehasonlíthatatlanul zordabb éghajlati viszonyoknak vannak kitéve, összehasonlíthatatlanul szebbek a vetéseik, kevesebb a parlagon hagyott termőföld mint például a régi „Regátban”. Băsescu észrevette és ki is mondta, mennyire értékeli, hogy minden talpalatnyi, „nem állami tulajdonban levő területet” megműveltek az itteni emberek.
Ezzel ki is ütötte a biztosítékot a nacionalista politikusoknál és a még nacionalistább sajtóban, akik úgy „fordították le” a szavait, hogy Băsescu minden talpalatnyi „nem a román állam tulajdonában” levő, a székelyek által művelt földdarabnak örül. Egyes lapok, a helyzet drámaiságát fokozandó, térképet is rajzoltak maguknak, amelyen a trikolórba öltöztetett államhatárok közé piros-fehér-zölddel festették be Hargita és Kovászna megyét, föléje pedig „Székelyföld nem Románia!” feliratot biggyesztettek. A felfüggesztett elnök azzal is bűnt követett el, hogy újságírói kérdésre nem fogalmazott meg külön üzenetet a két megyében élő románok számára.
Így lehet tehát egy „sima” hétvégi látogatásból szélsőséges nacionalista propagandát kovácsolni. Normális ember persze nem dől be a diverziónak. Sajnos azonban vannak, akiknél még mindig „menő” a nacionalizmus és a magyarellenesség. És a következő kampány során sokan meglovagolják majd.
Persze az sem biztos, hogy valóban egyszerű látogatásról és valóban őszinte dicséretről van szó. Traian Băsescu minden hájjal megkent ravasz politikus, akit mindennel meg lehet vádolni, de naivsággal soha. Ami pedig az őszinteségét illeti, nos, ezzel szemben is vannak fenntartásaink. Ki tudja, mi rejlik a dicséret mögött? Könnyen kiderülhet, hogy egy újabb duplacsavar, és szándékosan szórta el a diverzió magját.
