Hogy ma a diákok egy része a magyar tagozat létrehozásának a kerékkötője lehet, nehéz elfogadni. Ahogy az is furcsa, hogy ennyire engedik manipulálni magukat.
Húsz év után, amikor az oktatásról szóló törvény lehetőséget teremthetne a teljes magyar orvos- és gyógyszerészképzésre, a mai marosvásárhelyi hallgatók közül egyesek a világhálón és tévé képernyője előtt arról nyilatkoznak, hogy továbbra is románul kellene oktassák a gyakorlatot a jobb érvényesülésük érdekében. Holott elsősorban nekik kellene tudniuk, hogy a közoktatási törvény 135/3-as cikkelye alapján létrehozható magyar tagozat léte a gyakorlati órák nyelvétől is nagymértékben függ. Eddig ugyanis a magyar nyelvű előadások mellett vegyes csoportokban román nyelven oktatták a gyakorlatot. Ez tette lehetővé, hogy többségében román nemzetiségű gyakornokokat vettek fel, s ma a tanársegédek alig egyharmada beszél magyarul. Mindez oda vezetett, hogy egy-egy katedrán senki nem volt, aki továbblépjen az egyetemi ranglétrán, s a 26 professzor közül 12, a 30 előadótanár közül pedig szintén csak 12 magyar maradt. Miközben a diákokat fele-fele arányban veszik fel az egyetemre, az oktatói karban 316 – 80 körül van az arány. Az elsorvasztott magyar tanári kar a közoktatási törvény megjelenésével kapta az utolsó kegyelemdöfést, amikor a 65 évet betöltött professzorokat egyik napról a másikra nyugdíjba küldték. Mert a törvényt be kell tartani, mondták akkoriban. Most viszont, amikor a magyar tagozat létrehozása a tét, a román többségű szenátusnak, amely az új egyetemi szabályrendszert kellene megszavazza, már nem látszik olyan fontosnak a jogszabály. Megvalósíthatóságát a rektor is kétségbe vonja, arra hivatkozva, hogy nincs elég oktató a magyar vonalon. A megoldások helyett azonban egyre erősebb lesz a diverzió az írott és az elektronikus sajtóban, s a román diákszervezet vezetője húsz évvel ezelőtti szlogeneket ismétel a kórházak kettéosztásáról. Ezzel kapcsolatosan már-már tragikus színben tüntetik fel, hogy a magyar gyakorlati órák keretében hogyan fognak a román betegekkel beszélni. Természetesen románul, hisz a terminológiát is el kell sajátítani, az viszont kinek esett rosszul, hogy a román hallgató hogyan beszélt a románt alig beszélő magyar beteggel az eltelt évek során?
Aki az egyetemen akar megtanulni románul, az sajnos elkésett, aki az érvényesülését félti, az választhatja a román tanítási nyelvet. De hogy ma a diákok egy része a magyar tagozat létrehozásának a kerékkötője lehet, nehéz elfogadni. Ahogy az is furcsa, hogy ennyire engedik manipulálni magukat.
