2022. augusztus 13., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A zenéről ez idáig kevés szót ejtettünk, de nem elhanyagolható Jedlik zenei tudása sem. Igaz, nem volt zeneszerző, de zongorázni jól tudott. Az is valószínű, hogy gyakran játszott hangszeren, mert naplófeljegyzéseiből kiderül, hogy amikor Ausztriában járt, egy új zongorát vásárolt régi hangszere helyébe. A fortepiano akkor 4000 forintba került, ami tekintélyes összegnek számított, ugyanis a hangszer felcipelése Jedlik lakására mindössze 2 forintba került. Ha Jedlik nem lett volna jó zongorista, nem költött volna ekkora összeget egy bécsi zongorára, hanem megelégedett volna a szerényebb régivel. Úgy látszik, a zene mégis különös fontosságú volt az életében. 


Az idõs Jedlik Ányos



Egy másik naplóbejegyzésében arra utal, hogy a nyilvános fellépéstől sem riadt vissza. Friedlandi (ma Pravgyinszk Oroszországban) útján egy fogadóban zongorázott, amíg elkészült a reggelije. Ezek szerint elképzelhető, hogy papnövendékként ő is részese volt a verbunkos zenekarnak.

Jedlik Ányos 1840. január 14-én elbúcsúzott pozsonyi tanítványaitól, hogy elfoglalhassa pesti állását. Március 6-án tartotta meg első előadását, és 10-én letette előadótanári esküjét.

Fizikai kísérletei segédeszközeként 1841-ben megalkotott egy úgynevezett „áramszaggatóval működtetett szikrainduktort”. Nem gondolta, hogy ennek is ő az első feltalálója. Nem is közölte a tudományos szaklapokkal, ezért tíz évvel később ugyanezt a készüléket 1851-ben Heinrich Daniel Ruhmkorff is feltaláta – és az övé lett a dicsőség…

Néha a sors gúnyt űz az emberekből. 1842-ben furcsamód ő volt az egyik vizsgáztatója a már többször említett Mikussaynak, aki doktori vizsgát tett. Hogy kinek mi járhatott az eszében ezen a próbatételen, örök titok marad, de a helyzet mindenképp kellemetlen lehetett – legalább az egyik fél számára.

1848. március 15-én őt is meglegyintette a magyar hazafiság szele. Naplójában így ír erről a napról: „Mindenki érzi, hogy ily mozgalmak között valamint az egyetemi tanárok, úgy az egyetemi ifjúság közönyös állapotban nem maradhat.” Jedlik Ányos hazafiságát azzal bizonyította, hogy beállt nemzetőrnek. Ugyanabban a sorozási jegyzékben szerepel Petőfi Sándor neve is, mely Jedlik felvételét jegyzi. Csatatereken nem járt, de részt vett sáncásásokon, néha őrködött is, valamint lőgyakorlatokon valószínűleg a tüzéreket oktatta némi ballisztikára. A pesti csatározások idején az egyetem kísérleti eszközeit menekítette biztonságos helyre. Mivel osztrák szemmel sem számított veszélyes harcosnak, a szabadságharc leverése után csak formai eljárást intéztek ellene, de az semmiféle meghurcolással nem járt.

Jedlik mindig magyarnak vallotta magát. A magyar nyelven írt szövegeiben igyekezett kerülni az idegen szavakat. Nyelvújítónak is nevezhető, mert több tudományos szót is alkotott, például hozzá köthetők a dugattyú, eredő, halmazállapot, hullámelhajlás, huzal, nyomaték, térfogat szavaink. Továbbá ő alkotta az azóta már a használatból kikopott meneny (ion), bemeneny (anion) és a kimeneny (kation) szavainkat.

Valódi feltaláló volt. Ha időben közölte volna a világgal az ötleteit, akkor most az ő nevéhez kötnék a dinamó feltalálást. Mivel attól tartott, hogy valaki már feltalálta a dinamót, nem igyekezett közölni az 1861-ben leírt működési elvet, így Jedlik után hat évvel, 1867-ben Siemens is feltalálta ezt a szerkezetet.

Jedlik elméjében az is megfordult, hogy a villanyáramot akár gyógyászati célra is lehetne használni. 1880-ban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók szombathelyi gyűlésén előadást tartott az elektromos áram addig ismert élettani hatásairól: „A villamfolyamnak különféle hatásai az emberiség által különféleképen felhasználhatók. Így az élettani hatása a tetszholtak felébresztésére, vagy némely az emberi test szervezetében előforduló bajok orvoslására.” Állítólag az elektrosokk hatást Jedlik volt tanítványa, Bierbauer Lipót 1878-ban ki is próbálta két akasztott emberen, és az egyiket sikerült is rövid időre életre keltenie. 


A „villamdelejes forgony”



Magánemberként Jedlik Ányos kimondottan emberszeretőnek ismerhető meg. Nem egy tudományos, barlangba visszavonuló aszkéta életét élte, hanem egy megfontolt, emberek között élő tudós papét. Naplóbejegyzéseiben számos helyen megjelenik, hogy anyagilag támogatott rászorulókat, a koldusoktól a szegény diákokig. Jótékonykodási célból a diákok által szervezett bálokra is eljárt. Zenélő, zeneszerető emberként pedig jelentős összeggel támogatta a pozsonyi zeneegyletet is, amelytől díszoklevelet kapott.

Fogékony volt a kényelmes élet újdonságai iránt is. Bécsből „szobai árnyékszéket” vásárolt, mellyel felváltotta a régimódi deszkaalkotmányt. Ugyanakkor csöveket vásárolt a készülő „Douche” fürdőjéhez.

Külön érdekesség, hogy nagyon odafigyelt a hajára. Pesten egy érdekes könyvvel gazdagította a könyvtárát, ami kevésbé illett tudományos könyvei sorába: Nincs kopasz fej többé – ígérte a könyv szerzője. Amikor halála után a szertárát leltározták, a fizikai eszközök között egy különleges üvegre bukkantak, amelyben dióhéjkivonat volt, „hát ezért nem volt ősz haja az öregúrnak” – jegyezte meg az egyik leltározó.

1894-ben a Tudományos Akadémia, melynek tagja volt, portrét készíttetett róla. Az idős Jedliknek sok hasznos időt kellett eltöltenie a festőművész széke előtt. Amikor végre elkészült a mű, és az alkotó megkérdezte, tetszik-e, a tudós nem volt teljesen elégedett.

„– És miért nem jó?

– Mert nekem több hajam van” – emelte ki a kép hiányosságát Jedlik.

Jedlik Ányos 53 év tudós-tanári tevékenység után, 1878-ban vonult nyugdíjba. A folyton tevékenykedő feltaláló kegyelemből kapott még tizenhét év pihenőidőt. Bizonyára értesült róla, hogy találmányai hogyan fejlődtek, hogyan igyekezett a tudóstársadalom az elektromosságot az emberiség javára fordítani.

1895. december 13-án Jedlik Ányos tudós-szerzetes – és egy kicsikét zenész is – „szentségek ájtatos felvétele után végelgyengülésben elhunyt.”

Ha kerékpárunkon még dinamó fejleszti az áramot, emlékezzünk Jedlik Ányosra! Ha személyautónkban hibamentesen működik a töltés, és a gyertyák is biztatóan gyújtanak, akkor is Jedlik Ányosé legyen a dicsőség! De ha már elektromos autóval utazunk, akkor is jusson eszünkbe az első villanymotort megalkotó Jedlik Ányos! És ha valakit épp sokkolóval mentenek meg a környezetünkben, akkor legyünk hálásak Jedlik Ányosnak is! Amikor szódavíz teszi kellemesebbé az életünket, emlékezzünk Jedlik Ányosra!

Ha pedig azon elmélkedünk, hogyan lehetett ennyire kreatív Jedlik Ányos, gondoljunk a zenére, amely segítségével mindig frissen tarthatta elméjét!