A dicsőszentmártoni unitárius templom őrei

Csapatunk, a Szent Márton unokái, 13 tagot számlál, valamennyien a dicsőszentmártoni Andrei Bârseanu Elméleti Líceum tanulói vagyunk – kilencedikesek, tizedikesek és tizenegyedikesek.

Az Örökségünk őrei program felkeltette érdeklődésünket, így kovácsolódtunk csapattá, így választottuk nevünket. A program célja, hogy összebarkácsoljon egy 15 tagból álló csapatot, és arra buzdítsa a diákokat, hogy felkutassák lakóterületüket, kiválasszanak egy műemléket vagy régi épületet, amit pár hónapig gondozni és népszerűsíteni fognak. Csapatunkkal e célból néztünk körül Dicsőszentmártonban és környékén.

Nagyszüleink ránk gyakorolt hatása – minden kortárs véleménnyel szemben – erőteljes, s így a második otthonunk nemcsak az iskola, hanem a templom is. Ezért döntöttünk úgy, hogy mindenképp egy templomot választunk. Reményik Sándor szavaival élve a templomot és az iskolát nem hagyjuk, még akkor sem, ha a falak repedeznek, a vakolat mállni kezd. 

A következő lépés: a tulajdonképpeni templom kiválasztása volt. Hangsúlyoznunk kell, hogy az említett program által kiemelt feladatnak számos a buktatója: nagy odafigyelést, kutatómunkát igényel. Ám mostanig a legnagyobbat mégis ez a keresgélés jelentette, ugyanis olyan döntés elé állított, amely vitára, véleménycserére, s igen, alkalmazkodásra késztetett. Mindenki felfedezett valamit saját lakhelyén, községében, falujában. Végül a dicsőszentmártoni unitárius templomot választottuk: műemlék, számos kérdés vár válaszra az épülettel kapcsolatosan, illetve ez található környékünk, valamennyi kisebb-nagyobb település központjában. A templom rejtélyes múltja, építési stílusa és a köztudatban – úgy tűnik – elhalványuló értéke is buzdított felkutatására és népszerűsítésére. 

Az általunk örökbe fogadott épület kora ellenére nagyon jó állapotban van. Ezt bizonyítja egy komoly közösség jelenléte, amely évszázadokon át megőrizte. Már munkánk legelején felfigyeltünk arra, hogy az örökbe fogadott unitárius templom helységünk egyetlen középkori műemléke. Történészeink a templom építésének időpontját közvetlenül a tatárjárás utáni időkre helyezik, kezdeteit 1270 körülre téve. Egy 1278-as keltezésű oklevél szerint már Szentmárton a neve a településnek. Bizonyos, hogy a korabeli lakosság Szent Márton tiszteletét hirdette e templom, a mai elődje. Építészeti stílusa gótikus, ám a régi román kori falak is megmaradtak. Sajnos nagyon kevés írásos adattal rendelkezünk múltjáról. Természetesen kezdetben a katolikusoké volt, majd a reformáció korában az unitáriusoké lett. Ezt már 1615-ös írásos dokumentum igazolja. A feljegyzések szerint a szószék fölötti korona 1764-ből való, a kazettás mennyezet 1769-ből. Az utóbbi összesen 98 kazettából áll, melynek mindenikén valamilyen festett kép, motívum található. 1743-ban a torony tetejére gömb került. 1756-ban a templomba prédikálószéket csináltattak, majd 1758-ban a toronyba grádicsot. Az írásos adatok hiányában szakemberekkel és helybeliekkel vettük fel a kapcsolatot.

Az Örökségünk őrei program által érdekes időutazásban van részünk a templom rejtélyes múltjának felfedezésében. Ennek köszönhetően új lehetőségek nyíltak meg előttünk. Most már mi is más szemmel nézünk erre az építményre, amit közelebbről is sikerült megismernünk. A kincset, amit megtaláltunk, a szívünkben őrizzük.

Szent Márton unokái