Virtuális „játszótereken” nagy divat a süket telefonosdi. Médiacsatornától médiacsatornáig változtatnak minduntalan alakot a hivatalos forrásból nyert szavak, és mire felszínre bukkannak, már rájuk sem lehet ismerni.
Virtuális „játszótereken” nagy divat a süket telefonosdi. Médiacsatornától médiacsatornáig változtatnak minduntalan alakot a hivatalos forrásból nyert szavak, és mire felszínre bukkannak, már rájuk sem lehet ismerni. Így volt ez akkor is, amikor az egyetemi felvételirendszer módosítása kapcsán a valós tudáspróba kötelezővé tételével riogatták egyesek a – dossziévizsgára számító – gólyajelölteket, bár a tanügyminiszteri közlemény egyértelműen leszögezte, hogy ez csupán javaslat, a bejutási jegyet az érettségi eredményétől is függővé lehet tenni. Újabban megnövekedett tandíjak képében kísért az online csatornákban „lakó” diákmumus. Egy kormányhatározat-tervezet szerint az új tanévtől nem az államilag finanszírozott helyek száma szerint, hanem úgynevezett grant, vagyis ösztöndíjrendszerben kapnák az állami támogatást a felsőoktatást biztosító tanintézmények. Egy diák éves taníttatására majdnem kétszer annyi pénz jutna, mint idén, a keretösszegként kapott támogatás felhasználásáról viszont ezután az egyetemek dönthetnek. Bár a tárcavezető nyilatkozata szerint a változás nem jár egyértelműen a tandíjak növekedésével – erről a továbbiakban szintén az egyetemek hozhatnak döntést –, az internetes teret azonnal elözönlötték a jelenlegi és leendő hallgatók körében pánikot keltő hírek.
Egy korábbi felmérés eredményei szerint a romániai egyetemisták egynegyedének havi költségvetése 300 lejnél kevesebb, a diákok 65 százalékának nincs önálló keresete, kizárólag a szülőktől, rokonoktól kapott pénzből gazdálkodnak. A legnagyobb anyagi erőfeszítést számukra az oktatási költségek fedezése jelenti, egynegyedük részmunkaidőben vagy teljes normával dolgozik, hogy kifizethesse a tandíjat. Ez a huszonöt százalék biztosan libabőrös lett a tandíjduplázás hallatán. Aki ugyanis eddig napi négy vagy nyolc órát gürcölve – hallgatói teljesítményét, ösztöndíjhoz való jutásának esélyeit csökkentve – kereste meg a továbbtanuláshoz szükséges anyagiakat, annak ezután legalább még egy munkahelyet kellene vállalnia, ha nem akarja, hogy kárba vesszen az eddigi befektetés. Szerencsére még érvényes a feltételes mód, és remélhetőleg a nyári felvételik időszakára minderről már múlt időben beszélhetünk. Mert igaz ugyan, hogy meg kellene fékezni a – később hosszas munkanélküliségre ítélt – diákok egyetemi invázióját, de éppúgy elejét kellene venni annak is, hogy a szellemi tőke akkor kamatozzon igazán és garantáltan, ha jó pár ezresre beváltható.
