Demény Péter: Prospero köszöntése
A tízéves sorozat ünnepére
Felmegy bennem a függöny, és a fények
megvilágítják szívem színpadát,
hol másképpen lopakodnak a léptek,
és másként ölel a szerelem át,
szerettem volna Hamlet lenni mindig,
és Cavaradossit énekelni sírva,
hogy nem lettem, s ne feledjem a sírig,
hiába félek, az élet visz a sírba –
hát ezért kellett ez a sorozat,
hogy lehessek, mi lenni nem lehettem,
bár vágytam forrón egész életemben,
s hogy lássam másnál lenni álmomat,
s ha szép lett, jó lett, akkor köszönöm:
ünnepetek az én nagy örömöm.
A vers először idén október 16-án a kolozsvári Györkös Mányi Albert-emlékházban került közönség elé. A szerző olvasta föl a Prospero Könyvek sorozat tizedik évfordulóját köszöntő bensőséges ünnepségen. A szép emlékű jubileumi est is az ő érdeme, neki jutott eszébe, hogy érdemes lenne találkozóra hívni a kötetek főszereplőit, a megszólaltatott jeles színészeket, énekeseket és kérdezőiket, akik az életinterjúkat papírra vetették. Ötletét nagyszerűen valóra is váltotta. Nemcsak a közvetlen érintettek, minden jelenlevő hálás lehet a szervező szerkesztőnek, mert mindannyian tartósan őrzendő élménnyel gazdagodtak azon a hangulatos összejövetelen. A köszönet persze elsősorban azért illeti Demény Pétert, mert kitartóan szorgalmazta a Polis, majd a Korunk-Komp-Press Kiadó e népszerű színházi sorozatának kiteljesítését, a kötetek gondos, pontos, igényes megjelentetését. Tizenkilenc könyv alkotja a sorozatot, rövidesen azonban ez a szám elavul, hiszen idénre még ígértek Prospero-kiadványt. És talán ez a legfontosabb abból, ami az esten elhangozhatott: akármennyi gond nehezíti is a könyvkiadást, a sorozatot folytatni szeretnék, hiszen színházi életünk is kimeríthetetlen, bővelkedik olyan kiemelkedő tehetségekben, akik méltók arra, hogy munkásságukat könyv örökítse meg a továbbiakban is. Sok sikert, Prospero, a következő évtizedekre!
