Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-07-03 15:47:59
Amilyen hirtelen port vert fel Dan Şova menesztésének híre a szállításügyi tárca éléről – hogy aztán kiderüljön, a miniszterelnök államelnök-választási kampányvezérévé avanzsált, s bársonyszékes eredménytelensége dacára szó sem volt menesztésről –, éppoly gyorsan elült a szenzáció hullámverése rögtön azután, hogy a kolozsvári Ioan Rus, az északnyugat-erdélyi, hat megyét magába foglaló régió szociáldemokrata alelnöke, volt belügyminiszter került a helyébe. Újabb szaftos események, ügyek kerültek az érdeklődés középpontjába, mintha valamely politikai szcenáriumírók szüntelen azon szorgoskodnának, hogy ki ne fogyjunk az országrengető botrányokból.
De térjünk vissza a szállításügyhöz és az új miniszterhez. Jólértesültek vagy spekulálók tudni vélik, nem véletlenül esett Rusra a választás, a PSD úgy próbálja növelni erdélyi támogatottságát (ami amúgy eléggé gyatra), hogy az új tárcavezető személyéhez azt a sejtetést társítja, hogy általa lendületet kap majd a Brassó–Bors közötti észak-erdélyi autópálya építése. Közvetlenül a miniszterváltás előtt hirdette meg az autópályákat és országutakat kezelő hatóság a közbeszerzési eljárást az Aranyosgyéres–Marosugra közötti 37 kilométer hosszú szakaszra, amelyre augusztus 11-e a pályázási határidő. Ez már ígéretes lépés volt a hihetőség irányába, tekintve, hogy előzőleg május végén a Bors–Berettyószéplak közötti, a Bechtel által félig elkészített pályaszakaszra hirdettek közbeszerzési eljárást, amelynek a jelentkezési határideje most július 9-én jár le. Nem kétséges, hogy mint tősgyökeres erdélyinek, Rusnak is szívügye a pálya, kérdés, hogy mekkora politikai akarat és őszinteség van a vezető kormánypártban, s mekkora az RMDSZ társkormányzói súlya, mivel Dimbovica-parti főguruk jelentős hányadának rögtön borzolni kezdte a kedélyét az erdélyi fejlesztés. Máris erősödnek olyan hangok, hogy vannak gazdasági szempontból fontosabb szakaszok, például a jól menő személygépkocsigyár számára elengedhetetlen a Piteşti–Szeben szakasz megépítése, hogy könnyítsék a beszerzést és az exportot. Mások szerint Moldván lendítene a Marosvásárhely–Jászváros közötti autópálya – csak éppen arról feledkeznek meg, hogy a nyugati befektetők is szívesebben jönnének autópályán Marosvásárhelyig, s akkor már esély lenne arra, hogy könnyebben folytassák az utat Észak-Moldváig.
A 2003-ban a Năstase-kormány által jóváhagyott észak-erdélyi autósztrádaterv, amelyre az amerikai Bechtellel kötöttek kivitelezési szerződést, kilenc év alatt kellett volna elkészüljön, a számítások szerint kilométerenkénti 4 millió eurós költséggel. A soron következő közbeszerzések átlagosan 14 millió euróval számolnak kilométerenként. Ez arra enged következtetni, hogy az észak-erdélyi, összesen 415 kilométeres autópálya – amelyből 52 kilométer van használatban – elkészülte sokféle együttható és érzelmi viszonyulás függvénye, s a kilátásba helyezett 2020-as határidő egyelőre igencsak délibábosnak mutatkozik.