Datu Victor 90

Szép kor, igazi öröm ilyen születésnapot köszönteni. Sietek is a lényeggel: Isten éltesse sokáig, művész úr! Még ha nem is éppen a napján, június 13-án sikerül az újságban köszöntenünk. Tartson minél többet irigylésre méltó alkotókedve, ereje, egészsége! Nem csak úgy dobálózunk a jókívánsággal, van mire alapozni. Ha valakinek megadatott, hogy betekintsen Datu Victor munkásságába, láthatta, hogy az utóbbi egy-két évben is lendületesen festett, rajzolt, céltudatosan gazdagította életművét. Kiállítást nem vállalt, noha számos új munkája van, de a műtermében mindegyre volt, van újdonság. Sem ötletben, témában, sem alkotó ténykedésben nincs hiány. Csupán portrékból több mint hússzal gyarapodott a gyűjteménye az eltelt hónapokban. A kényszerű bezárkózás, a karantén ilyen szempontból hasznosnak bizonyult a festő számára. Írók, költők, képzőművészek, zeneszerzők, a román, magyar, orosz irodalom és művészetek kiemelkedő képviselői, többnyire klasszikusok, de későbbiek is lenyűgözték egyéniségükkel, és igyekezett őket a maga módján, az általa kikísérletezett sajátos eljárással, milliónyi apró tollvonásos rajztechnikával felmutatni, közelebb vinni a mai művészetkedvelőkhöz. Eminescu, Petőfi vagy Puskin, Grigorescu, Munkácsy vagy Repin, Enescu, Erkel vagy Muszorgszkij és a többiek ekképpen is belophatják magukat az egymást követő nemzedékek szívébe. Keretezve, rámázva, falra akaszthatóan gyűlnek e varázsos arcképek a műteremben. Talán valahol, valamikor mégiscsak nyilvánosságra kerülnek. Jó lenne állandó és méltó helyet találni nekik. Vajon hogy oldódik meg a lezáruló életművek, hagyatékok megóvásának kérdése, merül fel bennünk ilyen évtizedeken át épült műgyűjtemények láttán a kétség. Akad-e majd ilyesmikre is megoldás? De ne legyek ünneprontó, örüljünk annak, hogy Datu Victor kilencvenévesen is őrizheti fiatalos szellemét és kamatoztathatja munkabírását. Ahogy arról is elégtétellel szóltunk öt évvel ezelőtt, hogy a szülővárosának, Erdőszentgyörgynek adományozott festményeit külön teremben nézhetik meg az érdeklődők a Rhédey-kastélyban. Az értékmentés, -továbbítás egy módja ez is, bár egyelőre kevés helyen van ilyesmire lehetőség és akarat. Bízzunk benne, hogy az idő nekik, a fáradhatatlan értékteremtőknek dolgozik. Csendüljön hát a biztatás a művészpedagógusként is nagyra becsült ünnepeltnek: Gaudeamus, Viktor!