Csősz Irmát méltatták Disznajón

Június 10-én a zsúfolásig megtelt disznajói kultúrotthonban köszöntötték Csősz Irma nyugdíjas óvónőt az RMDSZ országos nőszervezete Sorsfordító nők az elmúlt 100 évben című rendezvénysorozata keretében. Érdemelten, méltán esett a választás Csősz Irmára, hiszen a pedagógus Csősz házaspár 1975-ben került Disznajóra, és azóta meghatározóan hozzájárult a falu kulturális életének a fellendítéséhez, a népi örökség megőrzéséhez. 

Helyszűke miatt nem soroljuk fel mindazt, amit Csősz Irma tett. Elég csak azt megemlíteni, hogy áldásos munkája eredményeként sikerült egy múzeumszobát berendezni az óvoda épületében, sőt férje, Csősz Ferenc emlékére is egy emlékszobát avattak, ahol egy tűt sem lehet leejteni a kulturális események (színház, néptánc, kórus stb.) tárgyi emlékei között. De ide kerültek azok a varrottasok is, amelyeket Feri bácsi és Irma néni készített, s amelyekkel sikerült újraéleszteni és megőrizni a keresztszemes varrottasok mintáit Disznajón. Csősz Irma több könyvet is írt, amelyekbe népzenei gyűjtőmunkájának eredményeit foglalta bele. 

A Csősz Irmát méltató ünnepségen elhangzott, hogy ha felsorolnák élete fontosabb állomásait, akkor „reggelig sem jutnának a végére”. Bíró Irén, az egykori Csősz Irma-tanítvány, elmondta, hogy miután 1975-ben Disznajóra került, férjével együtt magnóra vették az akkori öregek katonadalait, és ebből egy előadást is összeállítottak, s ehhez hasonlóan több értékteremtő rendezvény is született. Zsigmond Dezső az akkor született Sorozó című előadásból énekelt el egy részt. Aztán megszületett a Megáradt a Maros című disznajói daloskönyv is, amiből szintén hallhattak egy nótát a jelenlévők. A Csősz házaspár 32 gyereket tanított meg hangszeren játszani, és 1980-ban – a kommunista korszak legádázabb időszakában – 120 tagú kórust alapított. Mi több, 1981 májusában Disznajón szervezték meg a gyermekzenekarok első találkozóját, amelyen tíz együttes vett részt. Nemcsak együttest alapítottak, hanem népviseleti ruhát is készítettek abban a korban, amikor már elfelejtették a régi hagyományokat, a viseletet. Csősz Irma 1980-ban rajzkört alapított, és azzal büszkélkedhet, hogy tanítványai éveken át díjakat nyertek e területen. Sokszor szerveztek naiv festőknek tábort Szovátán, az alkotásokat többször kiállították. 1982-ben a Kodály Zoltán-centenáriumra készülve férjével betanították a Háry János-zeneművet. Ez igazi közösségteremtő munka volt, hiszen a falubeli asztalosok készítették a díszletet, szabók és az asszonyok varrták a fellépőruhákat, Csősz Irma festette a színfalakat. Az előadást négy év alatt 26-szor adták elő töretlen sikerrel. 

Az ünnepségen részt vevők ebből hallhattak részletet Bíró László, Zsigmond Dénes és Dali Melinda előadásában. Majd következtek a Gyöngykoszorú találkozók, az óvó néninek is köszönhetően Disznajó mindegyiken részt vett. De már évekkel a hagyományőrző rendezvénysorozat előtt felújították a régi fonójátékokat, a jánosozást, és 1980 és 1985 között a téli népszokásokból összeállított műsorral 12 előadást is tartottak Disznajón, Magyarón, Marosvécsen, Üvegcsűrön és Szászrégenben. A Csősz házaspár szervezte meg először 1979-ben a disznajói 50 évesek kortárstalálkozóját, s azóta ezzel is hagyományt teremtettek. Zsigmond Dénes egy meglepetéssel szolgált. Egy kis ízelítőt, egy éneket mutatott be a Csősz házaspár által 1987-ben klasszikus népballadákon alapuló Halálra táncoltatott lány című előadásból. 

Csősz tanító bácsi 1990-ben bekövetkezett halála után Irma néni töretlenül folytatta értékteremtő tevékenységét. 1990-ben, Mátyás király halálának 500. évfordulójára színre akarta vinni a Néma leventét, de betegsége miatt ez elmaradt, azonban 1991-ben színre vitték a Liliomfit, majd 1992-ben a Sári bírót, 1993-ban A cigányt, majd 1994-ben a Dinnyék színművet, 1995-ben pedig Borúra derű címmel kabaré-előadást állítottak össze. Az egykori színtársulat volt tagja, Dali Márton emlékezett vissza néhány kulisszatitok megosztásával. 1994-ben 16 táncossal részt vettek Illés Lajos Cantus Hungaricus című produkciójában, amely Magyarországon és Erdélyben több előadást is megért. Ebből elevenített fel két dalt Vita Melinda és Nagy Enikő. 

Kemény János halálának 20. évfordulójára 100 gyerekkel együtt a Kemény-kastély kertjében a Ha folyóvíz volnék című dallal tették emlékezetessé az estét. Ezt a dalt énekelte el Baki Melinda. 

1996 májusában az erdőszentgyörgyi Rhédey Alapítvány felkérésére szervezett előadást Irma néni. Aztán 2000-ben Fráter Béla-ünnepséget szervezett, ugyanakkor Csősz Ferenc halálának 10. évfordulóján méltón emlékezett a falu egykori tanítójára. Közben sorra következtek a könyvek: Néphagyománok Disznajón (1998), A disznajói Rhédeyek és Fráterek nyomában (2000), Akinek kívül is vert a szíve (2003), Megáradt a Maros Disznajón (2008). Ezenkívül temérdek cikk, írás jelent meg a megyei lapokban. Az elismerés sem maradt el, 2013-ban Marosvécs díszpolgárává avatták. 2013-ban megalakult a disznajói nőszövetség, és Csősz óvó néni ösztönzésére létrehozták a falumúzeumot, majd 2017-ben berendezték a Csősz Ferenc- emlékszobát. 

A gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökeret és szárnyakat. Csősz Irma, mindenikünk óvó nénije ezt tette egész életével és munkásságával: gyökereket és szárnyakat adott mindannyiunknak. Manapság, amikor kicsi falunkból nagyon sokan a szélrózsa minden irányába szétszóródva élik életüket, egy jobb élet reményében más országot választva, amikor egyre nehezebb megőrizni identitásunkat, a Csősz házaspár értünk végzett munkája új színeket, árnyalatokat kap. Életükkel átmentették, megmentették számunkra őseink örökségét, megismertetve velünk és az utánunk jövőkkel igazi gyökereinket – hallhattuk a méltatást Csősz Irmáról a Sorsfordító nők az elmúlt 100 évben rendezvénysorozat disznajói állomásán. 

A kultúrotthonban megtartott rendezvényt követően a jelenlevők meglátogatták az óvodában létesített múzeumot és a Csősz Ferenc- emlékszobát. (erdélyi)