A hétvégi párhuzamos magyar politikai rendezvények újból megdöbbentettek, hogy milyen rendkívüli tehetséggel silányítjuk lyukas szólamokká közösségmegtartó céljainkat, eszközeinket.
A hétvégi párhuzamos magyar politikai rendezvények újból megdöbbentettek, hogy milyen rendkívüli tehetséggel silányítjuk lyukas szólamokká közösségmegtartó céljainkat, eszközeinket. A keserű felhangoktól sem mentes RMDSZ-gálán is többen megfogalmazták kételyeiket. Amint némely elemző megjegyezte, talán a közösségünk jelképeitől fóbiás hatalom zaklatása és a vitatható igazságszolgáltatási döntések miatt szókimondóbb felszólalások megmentették attól a születésnapi rendezvényt, hogy önelégült ünneplésbe fulladjon. Nem ártana, ha a szervezet vezetői, a szakértő-tanácsadó csoportok újraolvasnák a huszonöt évvel ezelőtt megfogalmazott célokat. Amelyek összefogták másfél milliós közösségünket a kezdetekkor. A személyes konfliktusok, karriervágyak, a hatalomszerzési gáncsoskodások, a klikkesedések, a döntéshozatalból való kiszorítósdi, vagy csak egyszerűen a fásultság és illúzióvesztés miatt nagyon sokan eltávolodtak az érdekképviseleti szervezettől. Némelyek a megkopott RMDSZ-dicsfény árnyékában próbálnak maguknak zsírosabb tisztségeket elnyerni: a benn is vagyok, kinn is vagyok, netán a belső ellenzék tábláját körbehordozva. Legyen szó önkormányzati vagy államigazgatási székekről. Hol vannak már azok a lelkes önkéntesek, akikkel hegyeket lehetett mozgatni?! A szervezet „ernyője alatt” született civil kezdeményezések az elmúlt évtizedekben saját lábra állva mára az összetartozás eszményének bomlasztóivá váltak. Mert nehéz osztozkodni a szűkös anyagi forrásokon. Így jöttek létre az ernyőszaggató törekvések. A kiszakadtak most összefogásért kiáltoznak, de csak amúgy porhintésként a közönségnek.
Egyébként a kiátkozásban jeleskednek. Ők az igazi magyarok, akik nem masíroznak velük, azok idegenszívűek. Átlátható, nyílt kártyás politizálást követelnek, miközben ők zárt ajtók mögött választanak vezetőt. Ez történt szombaton a néppárt tisztújító küldöttgyűlésén. Ahol a régi, az államelnök-választási kudarc miatt „lemondott” vezetők csak helyet cseréltek, és ki tudja, milyen eszközökkel visszalépésre kényszerítették a megújulást akaró fiatal jelölteket. Persze, a nyilvánosság felé összefogásról mantráznak. Tény, hogy összefogott Izsák Balázs Tőkés Lászlóval, feltételezhetően a polgári párt legyőzésére. Gyakorlatilag a Székely Nemzeti Tanácsot beterelték a tőkési karámba. Hogy erre kitől szerzett felhatalmazást Izsák, az talány. Igaz, az első lépést már tavaly ősszel megtette, amikor kirúgatta az SZNT vezérkarából a polgári párt elnökét, és így akadálytalanul beállt korteskedni Szilágyinak. Megfeledkezve arról, hogy a nagy székely menetelésként elhíresült rendezvény sikerét az RMDSZ-tisztségviselőknek, polgármestereknek is köszönhette. Tény, hogy mindegyik magyar szervezetre ráfér az önvizsgálat, hogy cselekedeteik is a közösséget szolgálják. Összefogva. Csonkolás nélkül.
