– Marosvásárhelyt ábrázoló képeslapot szeretnék vásárolni – fordult az eladóhoz a mosolygós, megnyerő tekintetű középkorú férfi –, cserére kell – tette hozzá.
– Marosvásárhelyt ábrázoló képeslapot szeretnék vásárolni – fordult az eladóhoz a mosolygós, megnyerő tekintetű középkorú férfi –, cserére kell – tette hozzá. S bár Hideg Andrást már közel negyed évszázada ismerem, akkor tudtam meg, hogy a képes levelezőlapok szenvedélyes gyűjtője.
Családi hagyomány a gyűjtőszenvedély
Következő találkozásunkra már Tudor lakónegyedi lakásában került sor. A nappaliba belépve, ötfiókos szekrény vonja magára a figyelmet. A fiókok megannyi csillagkapu: kinyitva őket naponta tehet világ körüli utazásokat, miközben sem vízumra, sem valutára, de még helyváltoztatásra sincs szüksége. Kinyílik az első fiók, s együtt lépünk András szenvedélyének világába.
– Kisiskolás koromban egy nap édesapám egy párizsi képeslapot nyomott a kezembe azzal, hogy őrizzem meg, s ha megtetszik, legyen saját képeslapgyűjteményem – meséli a kezdeteket Hideg András. Édesapja szenvedélyes bélyeggyűjtő volt, s úgy gondolta, fiának csak hasznára válhat egy hasonló elfoglaltság. A következő levelezőlapok is tőle származtak, édesapja kollégái, barátai, majd családtagok külföldről hazatérve hoztak színes lapokat Líbiából, Marokkóból, Afrikából, nem beszélve a kelet-európai országokban tett kirándulásokról. A gyerek András hétvégente az ószert járta, az eladók nem is sejtették, hogy az otthoni lomtalanításkor előkerült lapok a kisfiú számára valóságos kincsek. Közel két évtizedes szünet következett, majd 1990 után vette kezdetét az igazi gyűjtés.
Országos első, világszintű második
A számítógép, internet megjelenése jóval elősegítette a pár száz darab mára közel 13.500-ra való felszaporítását. Az egyik, erre szakosodott honlapon is szerepel András, nem is akármilyen helyen: a világszinten 85 országból ezer képeslapgyűjtőt felvonultató honlapra András közel 11.000 lapját töltötte fel, ezzel az előkelő második helyet foglalja el. A harminc romániai gyűjtő között pedig övé az első hely.
Képeslapjai 220 országot, valamint az elcsatolt területeket ölelik fel. „Számomra nem a számszerűség a fontos, hiszen az első helyen szereplő cseh orvos 25.000-rel büszkélkedhet. Levelezőlapjaimat úgy válogatom össze, hogy azok mondanivalója lényeges legyen. Büszkeségem a Római Birodalomról szóló több mint 100 darabos gyűjteményem. De olyan műemlékekről is van képeslapom, amiket azóta az Iszlám Állam elpusztított. Büszke vagyok a csendes-óceáni Kiribati-szigeteket ábrázoló lapokra is, amelyeken a műholdról készített felvételeket tették képeslapokká” – emeli ki egyenként a fiókokból a kontinensek, országok, tartományok szerint ábécésorrendbe rendszerezett darabokat. Előszeretettel vásárolja a templomokat, mecseteket, városrészeket, illetve népviseletet felvonultató lapokat, hiszen ezekről az adott ország építkezési stílusába vagy az öltözködésbe nyer betekintést; a vulkánok, gleccserek, nemzeti parkok is előkelő helyet foglalnak el gyűjteményében. Ritkaságszámba mennek a laoszi papnövendékeket, illetve a csendes-óceáni szigetvilágot, a karib-szigeti államokat ábrázoló lapjai. Gyakran valóságos vadászatot kell szerveznie, hogy egy-egy lapritkasághoz hozzájusson: Latin-Amerikából nehéz bármit is beszerezni, Brazília hozzáférhetőbb, bár egy egész hónapot utazik a postán a küldemény. Fekete-Afrika is „sötét” területnek számít a gyűjtőknek, ezért büszke András, hogy a legkisebb dél-afrikai államról, Szváziföldről két lapja is van. Sajnálatára a kizárólag törzsek lakta Lesothóról nem lehet lapot szerezni. Viszont csak neki van a csendes-óceáni Niue-szigetet, valamint az aprócska délkelet-ázsiai országot, Kelet-Timort és az Egyenlítő mentén elhelyezkedő 33 korallszigetből álló Kiribatit ábrázoló lapja. Az ázsiai államok közül India, Indonézia, Japán, Nepál is nehezen hozzáférhető, Bhutánból pedig Indián keresztül jutott laphoz.
Internetes kutatása során nagy hasznát veszi angol– és orosznyelv-tudásának. Az iskolában a történelem és a földrajz volt a két kedvenc tantárgya. Tulajdonképpen most is ennek a szenvedélyének él, ennek a két tudományágnak az ismereteit felhasználva gyarapítja gyűjteményét.
De a nagy ritkaságokat továbbra is az ócskapiacon, valamint az időszakosan szervezett régiségvásárokon szerzi be. Elmondása szerint hozzá nem értő bukaresti gyűjtőktől, viszonteladóktól 50 baniért, egy lejért vett olyan darabokat, amelyeket a neten 2 angol fontért is értékesíthetne.
Hozzáteszi: fel sem merült benne a régi lapok gyűjtésének gondolata, hiszen azok már foglaltak, s számára nem jelentene élvezetet az, hogy havonta talán egyhez hozzájusson. „Mindennap kell az új. Szinte nincs olyan nap, hogy a postaládámban ne legyen egy új darab, aminek csodálata, rendszerezése és gyűjteményemben való elhelyezése kimondhatatlan, szinte gyermeki lelkesedéssel tölt el.”
Nincs megállás
Amikor arról faggatom, meddig szándékozik duzzasztani gyűjteményét, gondolkodás nélkül rávágja: nincs megállás. Hiszen a világon mindennap történik valami új, megjelenik valami újdonság, megszűnik egy ország, vagy éppenséggel új ország alakul, s akkor arra azonnal rá kell csapni. Mert nosztalgiázva nézegeti a volt Jugoszlávia, Csehszlovákia fémjelezte lapokat, de már büszke tulajdonosa a Nagy-Antillák szigetvilágának legkeletebbre fekvő tagját, az AEÁ nemsokára 51. tagállamává váló Puerto Ricót ábrázoló képeslapnak. S hogy a ritkaságokon belül is melyek a legértékesebbek: ami postabélyegzővel van ellátva, meg van írva, s nagyon jó állapotban van – hiszen ezek magukon viselik annak jelét, hogy megtették világ körüli útjukat. S velük együtt András is nap mint nap csodálatos világ körüli utazásra indul: kihúzza a fiókot, kiemeli utazásának célországát, kényelmesen elhelyezkedik kedvenc fotelében... És utazik a világ körül, naponta, képeslapokon.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató