Ma délután Péter Ferenc hivatalosan is átveszi az RMDSZ Maros megyei szervezetének a vezetését, ugyanis egyetlen jelöltként, kétséget kizáróan demokratikusan megválasztják elnöknek.
Ma délután Péter Ferenc hivatalosan is átveszi az RMDSZ Maros megyei szervezetének a vezetését, ugyanis egyetlen jelöltként, kétséget kizáróan demokratikusan megválasztják elnöknek. Keserédes győzelem. A vetélytársak hiánya sokatmondó, még akkor is, ha a jelölt minden szempontból bizonyította rátermettségét. Tény, hogy ez a tisztség már nem annyira vonzó, mint a kilencvenes években, amikor vérre menő csatározás folyt a szervezeten belüli csoportok között. Mostanra állóvízzé poshadt az egykor háborgó tenger? A tagság veszítette el a változtatás lehetőségébe vetett hitét? Már nem jelent biztos lépcsőfokot a politikai karrierépítésben a megyei elnöki tisztség? A válasz mindhárom kérdésre: igen. Az elmúlt negyedszázad alatt a kezdeti tenni akarási kedv nagyon megcsappant. Hol vannak már a lelkes utcafelelősök, a körzetek önkéntesei, akiknek annyi volt a „fizetségük”, hogy a tisztújításkor az ő szavazatuk is számított? Vagy ezt hitették el velük. De tény, hogy fontosnak érezték magukat a gépezetben. A megélhetési politikusok megjelenésével kényelmetlenné vált az ő jelenlétük. A minap egy nyárádmenti gazdálkodó panaszolta, hogy a 2000-es választások után falujában „elsunyították” a jelölőgyűléseket, nem volt megmérettetés az indulók között, és erre válaszképpen náluk is híveket szerzett az alternatívát ígérő magyar párt. A jelenség nem egyedi, a példákat még hosszan lehetne sorolni. Sajnos a felelősöket soha nem vonták kérdőre, pedig ennek is tudható a szervezet hitelvesztése. Aki ezt a hitelvesztést a tavalyi választásokon elért jó eredménnyel cáfolja, arról feledkezik meg, hogy a magyarországi segítség nélkül nem lett volna olyan fényes a szövetség szereplése. Éppen ezért van szükség a kozmetikázatlan helyzetfelmérésre helyi, megyei és országos szinten is. A mai tisztújítás alkalom kell legyen arra is, hogy a lemondott megyei elnököt elszámoltassák négyéves tevékenységéről. Tény, hogy voltak eredményei, de a kudarcból is kijutott garmadával. Azokért nem minden esetben ő volt az egyedüli felelős, de azért mégse kellene Facebook-huszároskodva zsigerből rombolnia kenyéradó szervezetét. Főleg azok után nem, hogy őt is bizalmi emberként juttatta pozícióba egykori főnöke. És ez a szervezet rákfenéje. Az, hogy megmondó emberek a belső körükhöz tartozók közül válogatják a szerintük rátermett tisztségviselőket. Sok esetben demokratikus választásnak leplezve. Csakhogy a tagság nem annyira balga, hogy ezt bevegye. Ha újratervezésről beszélünk, itt lenne szükség radikális változtatásra. Az alapoktól a legfelsőbb vezetésig. A helyi szervezetek tisztújításával kellene kezdeni. Most van ennek ideje, amikor a választási kampányok nem tompíthatják szókimondó önvizsgálatunkat. És remélhetőleg a megtisztult és megerősödött megyei szervezet vissza tudja szerezni elvesztett befolyásolási pozícióját az országos vezetőségben is, hogy közösségünk érdekeit hatékonyan képviselhesse.
