Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-01-14 16:39:26
Forró teában puhítom a bejglivégeket, mielőbb szabadulnék tőlük. A korhelyleveses nagyfazakat már rég kimosattam, a veranda léckerítésének egyik tartóoszlopára tűzve számolja a napokat húshagyókeddig. A töltött káposztának hagyományos ízt adó csülök mócsingját, beosztva, hűséges házőrzőm vacsorázza. Lassan feledésbe merül az óév végi, új év eleji, számtalan folytatást megért nagy gasztronómiai szappanopera. Valentin-napig zár alá kerültek a trifermentes bliszterek. A maja naptár kelepcéjéből is sikerült kikecmeregnünk, újabb hosszabbítást kaptunk a Fennvalótól, és sejtelmeim szerint még tizenegyesrúgásokra is sor kerülhet majd egy távolabbi jövőben. Mi több, időt nyűvő, megjósolhatatlan számú törvényhozási ciklust megélünk még, a december 9-én jobbra vagy balra pecsételt, esetleg felelőtlenül ignorált szavazás-választás folytatásaként. A fogadóirodák nem sokat kaszálhattak a Nyilas jegyébe ékelt, fentebb megpedzett télelői napon. A papírforma eredmények nem sokat hoztak a konyhára. A hibrid fogantatású balliberálisok taroltak. A férc, amely a politikai paletta két pregnánsan egymásnak ellentmondó pólusát összefogja, még nem feslett fel. A mi Victoraşunk nem múlta alul két évvel ezelőtt hasonló arányban teljesítő anyaországunkbeli druszáját. A türelmünket próbára tevő Idő határozza majd meg, hogy a tarsolyunkban rejtőző szólásmondások közül a „jó a Viktor a háznál”, avagy a „minden népnek megvan a maga Viktora” megfogalmazású bölcsességet hangoztatjuk majd gyakrabban ezek után. Közép-Kelet-Európában ezen alternatívák közül választhat bárki manapság. Zsugorodó erdélyi nemzetközösségünk előtt is két út állt. Mint a nótában. Demokratikus szövetségünk 23 éve megkezdett, épülőben lévő, többsávú, esetenként elkerülhetetlen, de kijavítható kátyúkat ideig-óráig elviselő aszfaltszalagjával párhuzamosan, lényegében ugyanazon útvonallal, leszázalékolt rontó-bontók ingoványos talajon, gyalogösvények kitaposásával próbáltak-próbálnak figyelmet kelteni. Önjelölt Messiás sugallataira összpontosítva nagyítóval keresik, kutatják a csomókat a kákán. Fantáziájuk megfékezhetetlen. Az 1953. november 25-i wembley-beli angol–magyart is újrajátszatták volna, azonos eredménnyel, de nem tettek szert egy Eperjes Károly kaliberű színészóriásra, akinek ez egyszer már sikerült. Amit Tutti megvalósított, nem jött be 3T-nek, bár a pártvezér megháromszorozta iniciáléit. Mindössze 47 ezernyi lóvá tett gyűlt össze a 0-0-lal végződött összecsapásra. A beharangozott 600.000 gatyába rázandó, öntudatra ébresztendő kiábrándult szurkoló helyett. Egy pillanatig sem került górcső alá, hogy a járványként terjedő, kétségtelenül ártalmas közömbösséghullámzást a szövetség óvatos, kis lépésekkel araszoló, a kényszerű realitásokat figyelembe vevő vonalvezetése, avagy „idegen tollak” beintését leső délibábvadászok övön aluli sorozatai idézték-e elő. Az ország parlamentjében valamivel több mint 5%-os jelenlétünkért földön járó nemzettársainknak jár a köszönet, azoknak, akik tudatában vannak annak, hogy a piruszi győzelmeket ugyanúgy három ponttal jutalmazzák, mint a gólzáporos diadalokat. A jóérzésű, naiv, néhány ezernyi „tékozló” fiúra és lányra nincs okunk orrolni. Őket nem kell leírnunk. Ők bármikor megtéríthetők. Az igazi lúzerek, az a 2-3 zászlóaljnyi frusztrált, akik betanított szajkókként egyetlen szentenciát ismételgetnek hajnaltól napestig: nem helyes, nem etikus, nem célravezető semmi abból, amit a szövetség megtervez, meglép, megvalósít, csupán azt hallgatják el, hogy ők mit és hogyan cselekednének, kinek a támogatására számítottak volna, ha a mókuskerékben számukra is felszabadult volna néhány bársony borította pótszék. Az „országházának” túlméretezettsége folytán, a kakasülőn. Elképzeléseiknek a kormánypárt soraiban, avagy a színtelen, szagtalan ellenzék karéjában tapsoltak volna jobban. Erről sem a mágus, sem a csicskások nem nyilatkoznak. Mint ahogy az exit poll eredmények nyilvánosságra hozatalakor is, 48 óráig, pálinkában megmártott cuclijaikat szájba véve, elfészkelték magukat a közvéleménytől legtávolabb eső rókalyukakban. Egy röpke hónap elteltével múlóban a katzenjammer. Kialakulóban az új frontvonal. Meg kell újfent kongatni a vészharangokat. Baj van ismét: Neptun II., az ármányosan túllicitált playmaker az RMDSZ-hez igazolt. Semlegesítésére 2016-ig mindössze egy olimpiányi idő maradt.