Csata István: A Régizenei Nyári Egyetem kulcsfontosságú

Aki ezúttal válaszolt: Csata István, a viola da gamba és violone mesterkurzus oktatója. Jubileumi villáminterjú-sorozatunkban a „belső szem” nyomán kívánunk ünnepi betekintést nyújtani a Régizenei Nyári Egyetem életébe. Ez a tízesztendős munka kétségkívül történelmi jelentőségű: Romániában a zenei felsőoktatásban mindmáig nem létezik régi zenei szakirány, mely másutt Európában már régóta bevett gyakorlat. 

A július 9-én megnyílt tizedik képzési évben – mintegy visszapillantó, és keresztmetszet gyanánt – tanárokat, közreműködőket és diákokat kerestünk fel körkérdésünkkel. Aki ezúttal válaszolt: Csata István, a viola da gamba és violone mesterkurzus oktatója.

Az idei kurzusán Tobias Hume, a gambatabulatúra olvasása és a gambaconsort a téma, azzal a céllal, hogy ezzel is ösztönözzék és gazdagítsák a kezdő gambások zenei élményét. Emellett természetesen más szerzők előre megtanult vagy a kurzus ideje alatt választott kamara- és egyéni műveivel is foglalkoznak. A kurzus munkanyelve: magyar, román, angol. 

A Hargita Megyei Kulturális Központ, Hargita Megye Tanácsa és a Cultura Nostra Egyesület által szervezett Régizenei Nyári Egyetem indításának történetéről itt http://regizene.ro/html/2017/hu/index.php/unnepi-kinalat-a-x-csikszeredai-regizenei-nyari-egyetemen-2017-julius-9-14/ írtunk részletesen. 

Sorozatunk első része itt http://regizene.ro/html/2017/hu/index.php/villaminterju-1-hazi-sorozat-a-tizeves-regizenei-nyari-egyetem-jubileumara/ olvasható. 

– Milyen hangulatban és várakozásokkal indult Csíkszeredába az idén tízéves csíkszeredai Régizenei Nyári Egyetem oktatójaként?

– Minden évben várjuk ezt az eseményt, részemről ez idén is így van. Jó csapat szokott összegyűlni, mindenki szívből teszi, amit tesz (tanár, diák egyaránt), ezért a hangulat minden évben nagyon jó.

– Véleménye szerint miben különbözik a csíkszeredai képzés más helyszínek mesterkurzusaitól?

– Elsősorban a helyszín az, ami mássá teszi. Számomra azért is fontos ez a kurzus, mert én is gyerekként Csíkszeredában nőttem fel, a fesztiválnak, ill. az akkori fesztiváloknak köszönhetően kerültem kapcsolatba a régi zenével. Akkor még sajnos nem voltak kurzusok, így a fiataloknak maradt a koncertek hallgatása, aki ennél többet szeretett volna, az más úton kellett keresse a boldogulást. 

– Milyen tanulságokat fogalmazott meg magának a kurzusok tapasztalatai révén? 

– Az ember mindig tanul, különösen, ha emberekkel foglalkozik. Régi zenét tanítani azért rendkívüli, mert sokat foglalkozunk olyan természetes önkifejező dolgokkal, ami ugyan bennünk él és van, mégsem tudjuk érvényre juttatni. Gondolok itt a „beszédszerű” zene eszközeire, artikulációkra stb. Magyarán az ember a mai rohanó világban elfelejt ember lenni, hogy egy példát említsek: egy szerelmes verset igazán meggyőzően és hitelesen egy szerelmes művész tud előadni, vagy legalábbis olyan, aki már volt szerelmes, de millió példát mondhatunk a bánat, csalódás, életútkeresés stb. kifejezésére is.

– Ossza meg, kérem,  oktatóként megélt élményei közül a legkedvesebbet.

– Mivel én viola da gambát tanítok, és sajnos ez a hangszer még nem annyira elterjedt hazánkban, mindig kevés gambás diákom volt. Két évvel ezelőtt, mikor csak egy gambás volt (a többi csellista és nagybőgős), hirtelen négy gambás konszortot is tudtunk játszani, mert kiderült, hogy egy tanár kolléga, egy volt diák,  abban az évben kísérőként vett részt a kurzuson, és mindannyian szerettek volna konszortozni. Ez volt az első gambakonszort a kurzus történetében. 

– Kapcsolatban van a volt diákokkal? 

– Sok korábbi diákom most Kolozsváron egyetemista. Természetesen tartjuk a kapcsolatot, és jó látni, hogy fejlődnek és haladnak előre. 

– Mit kíván a csíkszeredai képzés leendő résztvevőinek és kollégáinak?

– Kívánom, hogy minél többen részt vegyenek a kurzusokon, mert ez kiváltsága mind a régiónak, mind a városnak. Ennek a tulajdonképpeni hozadékát pár év múlva fogjuk igazán látni. Kívánom, hogy a szervezők tudják és akarják tovább csinálni, mert ez kulcsfontosságú, és nagyon jól kézben tartják a dolgokat, fejlesztik és bővítik minden évben. 

– Melyik zenei művel köszöntené a X. évfordulót? 

– Tobias Hume: Loves Farewel, XVI. századi angol gambamuzsika

https://www.youtube.com/watch?v=xRV3GeDTWl0

Névjegy: Csata István

A csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskolában kezdte zenei tanulmányait, majd a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia nagybőgő szakán szerzett előadóművészi diplomát, jelenleg a kolozsvári Transilvania Filharmónia tagja. A régi zenével és a viola da gambával autodidakta módon ismerkedett meg, majd Ilse László-Herbert irányítása alatt kezdett kibontakozni. Mesterképzőn vett részt a genfi (Svájc) zene akadémia régi zene szakán, ahol viola da gambát Guido Balestracci osztályában, basso continuót Pierre-Alain Clerc osztályában tanult. Részt vett különböző mesterkurzusokon kamarazene-, illetve szólórepertoárral Bruno Cocset, Hervé Douchy, Mira Glodeanu, Jan De Winne, Françoise Lengellé vezetésével. Közreműködött hazai és külföldi régizene-együttesekkel, például Ausonia (Brüsszel), Il Gardellino (Brugge), Chanterelle (Kolozsvár); a Fonte di Gioia barokkzene-együttes alapító tagja. Számos hazai és külföldi koncertmeghívásnak tesz eleget egyéni és kamarazene-produkciókkal. 

A nyári egyetem programja itt olvasható: http://regizene.ro/html/2017/hu/index.php/a-nyari-egyetem-programja/ (közlemény)