Csanádi Imre: A partot-ért szonettje

Ha meghurcolt az ár, s kivet a partra holtan,

elnyúlok gondtalan szikrázó fövenyen;

a sós tengerverés fölszárad testemen;

szirének és halak találgatják: ki voltam.

Éj hűt és nap hevít, – aztán egy reggelen

négy-öt angyal leszáll, árnyéktalan csokorban,

csak súgnak-búgnak, és bólintva végre: jól van! –

gyolcsokba rejtenek, suhannak föl velem.

Ködlő, titokzatos csarnok csarnokot ér,

mélyén virág dereng, komoly, viaszfehér, –

ott kiterítenek, fénylőn fölém borulnak.

Énekszó zendül, és mondják a holt nevét:

habok prédája volt, megtisztult, partot ért,

bölcs végzése szerint a mérhetetlen Úrnak.

(1939)

1991. február 23-án, 34 éve hunyt el Budapesten a Kossuth- és háromszoros József Attila-díjas költő, író, műfordító, balladagyűjtő, publicista, szerkesztő. Született 1920. január 10-én Zámolyon.