Csak annak érdemes politizálni,

akinek van lelkiismerete, felelősségtudata és istenfélelme

Év végi beszélgetés Kelemen Kálmánnal, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnökével. 

– A mai világban nem elegáns, és korántsem biztonságos, ha az ember számokkal dobálózik, de legyen ez most kivételes eset. Nyolcvanöt évvel a háta mögött az ember már nem figyel a világ zajára, ezzel szemben önt újraválasztották a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnökévé, verseskötetet ad ki, nemzetközi találkozókra jár. Honnan az energia?

– Valóban, nyolcvanöt évvel a háta mögött az ember már nem figyel annyira izgatottan a világ zajára. De az idős korral járó lecsendesedésnek van egy hatalmas előnye is. Megtanít végre csendesen, higgadtan tekinteni a múló földi élet szomorú, kérlelhetetlen valóságára. Főleg, ha olyan szerencsés, mint én, akinek a mindenható Úristen már ezelőtt negyvennégy esztendővel ismételten megkegyelmezett, miután 1979 júliusában félig lebénultam, kétheti kínzó fejfájás után az áldott emlékű dr. Kisgyörgy Árpád idegsebész úgy döntött, hogy meg kell lékelni a koponyámat. Mai napig hordom az életmentő műtét nyomait. Koponyám boltozatán három, szépen elhelyezkedő mélyedés van, mintha azt sugallná: memento mori, emlékezz a halálra, de szüntelen őrizd lelkedben az újjászületés, a feltámadás reményét. Minden nap hálát adok az Istennek, az élet és a halál urának, hogy ilyen idős korban is józanul engedi működni agytekervényeimet. 

Hogy honnan ennyi energia? Meggyőződésem, hogy a Szentlélek jóindulata, kiáradó végtelen szeretete nélkül, aminek köszönhetően minden pillanatban újrateremti és működteti az emberi és természeti világot, az árnyékvilágbeli életem eddigi bűneiről, botlásairól, csekély mennyiségű jó cselekedeteiről néhány pillanat elteltével vallomást kellene tennem a mennyei Bíró színe előtt, aki majd eldöntené sorsom további alakulását.

– Egy olyan emberről, aki megjárta a kommunista börtönöket, több mint harminc éve politizál, merész gondolat a költőként való bemutatkozás, bár ezen a tájon a múzsa és a politika misztériuma gyakran sétál karöltve.

– A kommunista börtönökben és a Nagy Román Alföld Bărăgani pusztájában eltöltött hét esztendőnek is volt egy olyan váratlan hozadéka, amire a szadista, gyilkos kommunista pribékek nem számítottak. Az történt ugyanis, hogy kamaszkoromban, néhány esztendei rosszul értelmezett darwinista agymosás és vad kommunista ateista nevelés következtében a hitem elhalványult, kiüresedett, nem tudott támaszt nyújtani számomra akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Már a szekus kínzások és vallatások öt hónapja alatt, majd a szamosújvári börtön első hónapjaiban volt szerencsém tisztelendő és tiszteletes urakkal vitatkozni a kiüresedett hitemről, anyagelvű reménytelen elképzeléseimről, egyelőre eredmény nélkül. Szerencsére már 1958 elejére visszanyertem a hitemet, a Szűzanyának és szentéletű édesanyám önfeláldozó imádságainak köszönhetően. Megújult a lelki életem, nem volt nehéz a szigorú böjtöt és a sanyargatást gyakorolni, de többórás imádkozás és elmélkedés után sikerült a testem nyomorult fizikai valóságától lélekben, elmémben elszakadni, és olyan állapotba kerülni, amikor egy szellemi magas régióban figyelhetem Isten végtelen szeretetének a megnyugtató üzenetét. Honnan ennyi energia? Onnan, hogy minden áldott reggel alázatosan és istenfélelemmel kérem a drága Mindenhatót, hogy hallgassa meg az énekes fohászomat, aminek a szövegét IX. századi Benedek-rendi szerzetesektől kölcsönöztem, aminek a dallamát a zseniális Ludwig von Beethoven szerezte a Benedek-rendi imádság ritmusát elcsenve, és amit az utóbbi időben egyre romlottabb erkölcséről elhíresült Európai Unió plagizáló percpolitikusai arcátlanul saját szerzeményükként dudorásznak színlelt meghatódottsággal. 

Aki netalán kétségbe vonná előbbi állításaimat, megkérem, hogy énekelje el velem a beethoveni himnusz dallamával a Benedek-rendi himnusz alábbi szövegét: ,,Immár a nap feláldozott, Urunk kérünk téged, légy kegyes és maradj velünk, őrizd óvjad népedet. A gonosz álmok fussanak és minden éji képzelet, a Gonoszt kösse meg kezed, testünk, lelkünk ne rontsa meg. S hogyha a Nap leáldozott és újra éjszakát hozott, lemondásunk szent éneke legyen Urunk dicsérete. Dicsérjük az örök Atyát, dicsérjük egyszülött Fiát s a Szent Lelket, vigasztalót, most és örök időkön át, ámen!”

Gondolom, hogy a múzsa és a politikának a kapcsolata önmagában még nem bűn, ha mindkettőnek van tehetséges, őszinte mondanivalója. Akkor viszont egyenesen katasztrófa, amikor egyik a másikat hamis ábrándokkal kerülgeti.

 – Ön szerint érdekli egyáltalán az embereket a politikai közélet?

 – Ami az emberek kiábrándulását illeti a közéletből és a politikából, egyáltalán nem csodálkozom. Sajnos napjainkban igazolódik be Berzsenyi Dánielnek a félelmetes jóslata, hogy minden állam talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megromlik, Róma megdől s rabigába görbed. Még ijesztőbb Cormannak a több mint százesztendős megállapítása, amely kimondja, hogy az állam, amelyik nem tartja be a törvényességet, nem egyéb rablóbandánál.

Csak annak érdemes politizálni, akinek van lelkiismerete, felelősségtudata, istenfélelme. A tömeggyilkosságok, a jogtalan háborúk, a drogbárók, a kovidterjesztők lelketlen kotyvasztói egytől egyig meztelenül kerülnek a Mindenható ítélőszéke elé, legyen szó a Nérókról, a Pilátusokról, a Marxokról, Leninekről, Sztálinokról, Hitlerekről, az aranyborjúért emberek millióit gyilkoló fegyvergyártókról, Trumanokról, akit hiába tájékoztatott nagyszerű titkosszolgálata, hogy elkerülhetné a több százezer ember egy-két bombával történő meggyilkolását, hiszen az áhított győzelem már a rendelkezésére áll.

– Az, hogy az ember egyszerre magyar és keresztény, nem állítja az egyént a mindennapok aszfaltján megoldhatatlan, avagy vállalhatatlan választás elé? Mert ugye egyik részről ott a political correctness, a másik részről a mindennapi „ki a magyarokkal az országból!” kívánság.

 – Ami a ,,ki a magyarokkal az országból” gyáva üvöltőit illeti, azok előbb vagy utóbb áldozatai lesznek sovén őrültségüknek. Nemcsak azért, mert egy államalkotó nemzetet nem lehet sem megsemmisíteni, sem kiebrudalni, hanem azért, mert a többségi nemzet még létező jövőbe látó politikusai fognak nemet mondani azoknak a pszichopatáknak, akik nem veszik észre, akármilyen hazug, rafinált módszerekhez is folyamodnak, hogy nemcsak a végleg kivándorolt négy-öt millió román nem fog visszajönni, hanem végzetesen tovább fog tartani a kivándorlás.

– Amennyiben egy mai fiatal mégis arra vetemedne, hogy beleugrik a politikai közélet hínárjába, és ön adhatna neki három tanácsot, mi lenne az?

– A politikába merészkedő fiataloknak azt tanácsolom, hogy legyen bátorságuk kipróbálni a képességeiket. De csak akkor, ha szavaikért és a tetteikért Isten és ember előtt felelősséget vállalnak és felelősségre vonhatók. És ha nem valamelyik titkos társaság álruhájában annak alattomos fegyvereivel gyilkolják a közjót, a közéletet, hanem a lovagias küzdelem eszközeivel igyekeznek az emberek boldogulását szolgálni.

– A jövő esztendő háborgó időszaknak ígérkezik. Kelemen Kálmán miként látja 2024-et?

– Miként látom 2024-et? Reménnyel, elkötelezetten és elszántan arra, hogy akár az itthoni, akár a nemzetközi porondon hirdessem: minden emberi lény Isten egyedi, megismételhetetlen alkotása, halhatatlan lélekkel, szabad akarattal, méltósággal rendelkező teremtmény, aki becsületes életével, béketeremtő jótetteivel kiérdemelheti a feltámadás és az örök élet boldogságát.

– És végül, lesz-e második kötet?

– Igen, készül. Szinte minden nap úgy imádkozom, úgy élem az életemet megboldogult drága feleségemmel, akinek nemcsak lelki, hanem szinte fizikai érzékeimmel is tapasztalni tudom engem oltalmazó jelenlétét, őrzőangyali gondoskodását, és a legtöbb fohászból egy-egy újabb vers születik.