Az kétségtelen, hogy a járvány nagyon komoly gond, de még ez sem jelenthet felhatalmazást a hatóságok képviselőinek a fenyegetőzésre. Egy működő jogállamban a katasztrófavédelmi hatóság főnökének illedelmesen jeleznék, hogy veheti a kalapját egy olyan nyilatkozat után, miszerint ha nem ügyelünk, majd a kórházban találkozunk, ahol a dokik fognak dönteni az életünkről.
Egyetérthetünk a számtalan életet megmentő rohammentő szolgálat alapítójával abban, hogy a járványvédelmi szabályok be nem tartása miatt van még mindig naponta több száz új fertőzöttje a vírusnak. De ezért nem lehet minden felelősséget a lakosság nyakába varrni, amikor a helyzet kezelésében illetékes, nem kevés adópénzből eltartott állami hatóságok is jócskán követtek el emberéletekbe kerülő hibákat.
Például az egyik legnagyobb fertőzési góc a Kárpátokon túl egyértelműen hibás döntések nyomán keletkezett, és nem kell adatelemzésben kiérdemelt doktori cím annak észrevételéhez sem, hogy a fertőzöttek jelentős száma egészségügyi személyzet, vagy krónikus betegség okán kezelésben részesülő páciens. Több száz ember életébe kerülhetett tehát, hogy a rendszer nem volt felkészülve a kihívásra, ráadásul még rossz döntések is fokozták a bajt. Az államtitkár szófordulatával élve, nem kellene az ezért felelősökkel a bírósági tárgyalótermekben találkozni? Az ügyészek érdeklődését már felkeltették egyes gyanús közbeszerzések, szóval tárgyalótermi randevúk már várhatók, de nem csak a névtelen zsebcégek által elnyert maszkbeszerzések kapcsán kellene talán vizsgálódni.
De abban, hogy sokan lazán kezelik a biztonsági előírásokat, talán még nagyobb szerepe van a kapkodó döntéshozatalnak és a csapnivaló kommunikációnak is. Eleve nehéz komolyan venni egy olyan kormánynak a döntéseit, amelyre láthatóan túl nagy ez a kabát, ráadásul amikor ezt még fokozzák is egymásnak szögesen ellentmondó nyilatkozatokkal akár néhány óra leforgása alatt, az még az érvekkel meggyőzhető ember szemében is lerombolja a hitelességet. És ez az eleve sovány bizalom még tovább fog fogyni, mivel a biztonsági intézkedések kapcsán egyre több a politikai nyilatkozat, amelyeket nem a járványvédelem, hanem a szavazatszerzés ihlet. És abban, hogy a vírus elleni védekezés kérdése politikai terepre tevődött át, az elnök az első számú felelős, akinek a hadakozás helyett irányítania kellett volna, amikor ennek ideje volt. Mindezek persze nem mentesítik a járványvédelmi intézkedéseket tudatosan mellőző felelőtleneket, de ha már valaki elkezdi a névsorírást a kérdésben, ezeknek csak a sor végén a helyük.
