2020. július 9., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Teljes nevén Claude Oscar Monet 1840. november 14-én Párizsban született. Ötéves korában a család a Szajna tölcsértorkolata mellett fekvő Le Havre (lö ávr) kikötővárosba költözött, ahol édesapja élelmiszerüzletet nyitott, és azt akarta, hogy fia is ott dolgozzon, de Monet festő akart lenni, amiért az apa és fia közötti kapcsolat sohasem volt felhőtlen. 

1851-ben Monet beiratkozott a Le Havre-i művészeti középiskolába. Itt Fr. Ochard festőművésztől vette első leckéit, aki maga L. David ismert francia festő tanítványa volt. Monet először szénrajzaival vált ismertté, 1856-ban találkozott kora másik nagy festőművészével, Eugene Boudinnel, aki az olajfesték használatára tanította. 

Monet háza 


1857-ben Párizsba költözött, ahol 1870-ig élt és alkotott, megismerkedett a kor legnevesebb festőivel (Manet, Renoir, Bazille), akikkel új megoldásokat kerestek a festészetben, szabadtéren rögzítve a fényhatásokat, gyors ecsetvonásokkal, tört színekkel, kialakítva azt a stílust, amely impresszionizmus néven vált ismertté.

Elismert festővé A zöld ruhás nő festménye nyomán lett. Modellje későbbi felesége volt.

1870–71-ben Angliában tartózkodott, visszatérése után családjával egy Szajna melletti faluban élt, közel Párizshoz. Itt festette 1872-ben legismertebb művét, a Le Havre-i tájat ábrázoló Impresszió, a felkelő nap című képet. Az eredetileg lekicsinylőnek számító „impresszionizmus” megnevezés ebből a címből származik.

Második gyerekük (Michel) születése után, 1878-ban egy gazdag áruháztulajdonos és művészetpártoló támogatójuk, E. Hoschede házába költöztek. 1879-ben felesége meghalt, Hoschede elhagyta hat gyerekét és feleségét, aki Monet-vel maradt, és együtt nevelték mindkettejük gyerekeit, később, Hoschede halála után házasságot kötöttek.

Monet 1880-tól kezdte el „sorozatképeit” (Nyárfák, Roueni katedrális, Tavirózsák), amelyekben a fényhatásokat és az időjárási viszonyokat ábrázolta, több szemszögből, más napszakokban, a végsőkig kiérlelve az impresszionizmus elveit.

43 évesen – élete felénél – költözött Normandia festői településére, a Párizstól 80 kilométerre fekvő Givernybe, két gyerekével és második felesége hat gyerekével, akiket Monet sajátjaiként fogadott el.

 Az állandóan új témákat és inspirációt kereső Monet gyakran utazott, először egy vonat ablakából látta meg Givernyt. Kezdetben egy tágas parasztházat bérelt itt, majd 1890-re gyűjtött össze elég pénzt ahhoz, hogy a házat megvásárolja egyhektárnyi gyümölcsössel együtt. Életében ezután egy új szenvedély vált mind meghatározóbbá: kialakította gondosan megtervezett kertjét. A lakóház előtti gyümölcsfák helyére díszcserjék, ágyások, virágok kerültek. Ez a kert is műalkotás volt a szemében, s egyúttal kimeríthetetlen ihletforrás lett híres képeihez. Maga ültette, locsolta kék, piros, rózsaszínű, sárga és lila virágú növényeit, ágyásait. Később kertjéhez újabb, nyolcezer négyzetméternyi területet vásárolt, amelyen kis patak folyik át. Ide japános jellegű kertet és tavacskát varázsolt. A tó köré rododendronok, bambuszok, páfrányok, szomorúfüzek, nyárfák kerültek. A japánkertekre jellemző fahidak, lilaakácok is megelevenedtek a kertben, a művész tervezésében.

Monet: Impresszió, a felkelő nap


Kertjéről rengeteg képet festett, valóságos mániájává vált. Közülük kiemelkednek azok, amelyeken a tavirózsákat festette meg. A művészi gonddal kiválasztott, sokszor külföldről vitt növényeknek hat kertész viselte gondját, a tó vizét mesterségesen kellett melegen tartani. Itt festette a Híd a vízililiomok felett című képét, amely szerencsére megmaradt, ugyanis több vízililiomos képét semmisítette meg, mert a kritikusok nem rajongtak értük, a festőt is kételyek gyötörték, különben is gyakran esett neki a képeinek, amikor dühös volt – elégedetlensége miatt. Az akkori közvélemény szerint is korábbi munkái, a Szajnával, katedrálisokkal, szénaboglyákkal jobban tükrözik Franciaországot, mint a vízililiomok. A megmaradt vízililiomos és szénaboglyás képek ma több tízmilliós összegekért kelnek el. A híres Szénaboglyák (Les meules) című sorozat egyik darabja 2016 novemberében 81,4 millió dollárért (351 millió lej) kelt el egy árverésen New Yorkban, a sorozat egy másik darabja 2019 májusában 110,7 millió dollárért (477 millió lej). Az első összegért legkevesebb 1300, a másodikért 2000 kétszobás lakrész vásárolható Marosvásárhelyen. 

Monet a 19. század végére hazája legünnepeltebb alkotójává vált, az átlagbér négyszázszorosát kereste, garázsa tele volt automobilokkal, első gyorshajtási bírságát 1904-ben kapta. Normandia, gyerekkorának színhelye, örök szerelme maradt. Az 1890-es évek elején többször felkereste Rouent, ahol az időjárástól függetlenül és minden napszakban a katedrálist festette. Képei igazi témája a normandiai környezet, a fények, a színek. Egész életművét a természet megfestésére áldozta. Szívesen utazott festeni Angliába, Hollandiába, Olaszországba és a hideg, havas Norvégiába is.

1922 után látása megromlott, fokozatosan abbahagyta a festést. Claude Monet 1926. december 6-án hunyt el Givernyben. Néhány hónappal a halála után, 1927-es kiállítása kudarc lett.

Halála után fogadott gyerekei közül Blanche, aki a festő idősebb fiának az özvegye volt, gondozta tovább a kertet, egyetlen kertész segítségével mentette a menthetőt, a ház szinten maradt, 1944-ben bekövetkezett haláláig. Később a kert elvadult, szinte áthatolhatatlan dzsungellé alakult, elkorhadtak a hidak. A második világháború idején a terület bombatámadást kapott, sok volt a kár. 

1966-ban a festő legkisebbik fia, Michel a Francia Művészeti Akadémiának adományozta a málladozó épületet és az egész elburjánzott kertet. Az új tulajdonos alapítványt hozott létre, és amerikai adományok segítségével megkezdődhetett az épület és a kert felújítása, 1980-ban megnyílt a látogatók részére is. A napjainkban is tartó renoválás során a kertészek és építészek arra törekednek, hogy eredeti formájában állítsák vissza a kertet és az épületet, ehhez egyedülálló módon Monet által készített festményeket, korabeli fényképeket használnak fel.

Természetesen nemcsak a kert, hanem a ház egésze, a szobák, a konyha berendezése is jó ízlésről árulkodik. Meglátogatása igazi élmény. Monet a házat nagy családja szükségleteinek megfelelően alakította. A hosszú, emeletes ház falait kívülről kétféle sárga árnyalatúra festette, a nagy zsalugátereket fűzöldre. A földszinten levő nagy műterem falain az ott készült és világhírűvé vált művei láthatók hű másolatban, ott, ahol az eredetiek voltak egykor. A ház központi helyisége a sárga ebédlő, ahol a dísztárgyak, a parketta és a csempekályha kivételével minden sárga (a falak, a székek, az asztalok, a kredenc). Innen a konyhába nyílik az ajtó, ahol a kék-fehér csempék hidegségét a falra aggatott csillogó rézedények még jobban hangsúlyozzák. Két nagy tűzhelyen készültek a finom falatok nagy létszámú családja és az állandóan idelátogató, visszatérő francia (Renoir, Cézanne, Rodin, Maupassant, Clemenceau, a híres-hírhedt államférfi és mások), amerikai és japán vendégek számára, akik valósággal vetélkedtek műveiért, de Monet is kedvelte a japán festőművészetet. Monet kedvenc 180 ételreceptjéből utódai könyvet is összeállítottak. 

Részlet Monet műterméből


Giverny, Monet háza Normandiában jelenleg a második leglátogatottabb helyszín, napi 5-6 ezer turistával. Turistacsoportunk szeptemberi, szikrázó napsütésben, a kora délutáni órákban érkezett Monet házához. A kert nagyságának köszönhetően a látogatók éppen nem tapostak egymás lábára, de annál inkább az épület helyiségeiben. Számtalan európai és azon kívüli turista szeretné egyszerre magába szívni a szobákban kiállított festmények, tárgyak hangulatát. Az épületből kilépve, a hosszú fatornácon állva csodáltuk az alattunk elterülő virágok ezreit, élveztük az illatokat, hallgattuk a méhek, darazsak zümmögését. Itt minden évszak szépségeinek jelen vannak a képviselői. Kint a természet uralkodik, bent a művészet.

A kert másik felében levő japánkerthez és a tóhoz kis alagúton és hosszú ösvényen lehet eljutni, és megcsodálni a tavat körülvevő fákat, a tavirózsákat, tündérrózsákat, vízililiomokat és nem utolsósorban az összevissza növő bambusznádat, mintha egy impresszionista festményt látnánk a szeptemberi napsütésben. 

Eljövetelünkkor úgy éreztük, hogy közelebb került lelkünkhöz az impresszionista festészet. Köszönjük, Giverny, köszönjük, Monet!

(Folytatjuk)

Tavirózsák Monet kertjében