Civilizációs ártalom a tartási rendellenesség

Egyre több kényelmetlen visszajelzés érkezik a kötelező iskolai felmérések nyomán, hogy a tanulók fizikai mutatói nem kielégítőek, korosztályuknak nem megfelelőek. A helytelen életvitel, a mozgásszegény életmód rányomja bélyegét a gyerekek egészségi állapotára. A testnevelésórák korlátozása (általános  iskolában heti két, míg középiskolában csak heti egy, nyugati iskolákban heti négy-öt vagy mindennapos) mellett nagy az információözön, az egyre fokozódó eredménycentrikusság, a  mindennapi stressz  az iskolában (napi 6-7 órai tudomány tölcsérrel töltve) negatívan hat az életműködésre. Nem véletlen tehát, hogy  a  tartási rendellenességek vagy rosszabb esetben tartáshibák kifejezetten iskolás életkorban jelennek meg. A legújabb felmérések azt igazolják, hogy a tanulóifjúság 45%-a valamilyen fizikai hiányosságban szenved, amit nem minden esetben vesznek komolyan a szülők. A korai felfedezés, a megfigyelés, a kötelező évenkénti orvosi vizsgálat, a testnevelési mutatók követése kiindulópontja lehet a megelőzésnek. Nyugati orvos kutatók ezen problémákra már az 1960-as, 70-es években felhívták a figyelmet. Henrik Seyffharth már a 60-as években előre jelezte, hogy a gyerekek izomállapota fokozatosan romlik, a  gerinc görbületei egyre jobban eltérnek a fiziológiás mértékektől. A Magyar Gerincgyógyászati Társaság, a Semmelweis  egyetem keretében végzett felmérései után, 1995-ben  már felhívást intézett a testnevelőkhöz azzal a kéréssel, hogy az általa kifejlesztett 12 izomnyújthatósági tesztgyakorlatot iktassák be az óra bemelegítő részébe, hogy a korrekciós jelleg jelen legyen az amúgy elsportosodott (túlnyomórészt a sportkészségek fejlesztésére fókuszáló) testnevelésben. Ezek a tesztgyakorlatok rávilágítanak az izmok-izomcsoportok-ízületek beszűkült vagy kötött állapotára, ami egyoldalú megterhelésre utal, ezen túlmenően azonban előre jelzik, amíg még nem késő, hogy a csontképletekben is változások (görbülések) fognak beállni. Így megelőzhetjük azt a kóros állapotot, amikor a rossz tartás már beidegződött, az elváltozás bekövetkezett, esztétikailag is zavart okoz a gyerek önképében, és kellemetlenül érintik a sorozatos ,,húzd ki magad!” figyelmeztetések. Dacára annak, hogy az iskolai megelőzés hangsúlyosabb formát öltött, a sportfoglalkozások,  mozgáslehetőségek száma is egyre nő, a fitneszipar virágkorát éli, a problémás esetek száma nem mutat csökkenő tendenciát. A baj ott kezdődik, hogy a legtöbb szülő nem rendelkezik olyan anatómiai ismeretekkel, hogy a fellépő problémákat észrevegye, ezért szükséges a kapcsolattartás a testnevelővel, aki naponta mozogni látja a gyereket, és hamarabb észreveszi a tartási hibákat, az iskolaorvos mérései  is pontosítást adnak erre, esetleg szakorvosi vizsgálatot javasolnak. Tehát össztársadalmi feladatként kellene kezelni ezeket a problémákat, és a szakemberek mellett számítani kellene a szülők és nevelők felelősségteljes hozzáállására is. Tudatosítanunk kell, hogy a technika vívmányai, a százezerszámra elterjedt elektronikus kütyük, okostelefonok, a kényelmes, ülő életmód, a helytelen táplálkozás, a helytelen életvitel és  a mozgás mellőzése mennyire negatívan befolyásolja az egészségünket. A tartáshibák, gerincproblémák megállapítása orvosi feladat, ezért csak tájékoztatásképpen említek meg egypárat, melyek a leggyakoribbak iskoláskorban. A lúdtalp, mely elterjedtsége okán külön fejezetet érdemel, már nálunk is népbetegségnek számít. A kisiskolások 40-45, a nagyok 50-60 százalékát érinti. Felületesen mérlegelve úgy tűnik, hogy nem okoz nagy gondot, de ha jobban utánanézünk, a megváltozott, cammogó járás, futás, a fáradás mellett sok járulékos tünettel is jár mind a láb felépítésében, mind a gerinc elváltozásában. A szakember az, aki felfedezi és eldönti a gyógytorna mennyiségét és a betétviselést is. Nagy ellenségnek számítanak a serdülőkori divatártalmak is, például a pár éve  felkapott, mindenki  által viselt „deszkás cipő”, amit tulajdonképpen Amerikában a gördeszkázásra és nem járásra  találtak ki. Ez a fűzetlenül hordott lábbeli kialakítja a helytelen járást, a görbe hátat, és fenntartja a lúdtalpat. Nemkülönben a túlzottan magas sarkú lábbelik, melyekben a serdülő lányok előszeretettel tipegnek (járásra ugyanis alkalmatlanok), megváltoztatva a medence dőlésszögét, szintén elváltozásokat okoznak a lábfejen és a gerincen egyaránt. 

(Folytatjuk)

 

Bogdán M. Emese