Civil porszem

Gondolatok Vajda Györgynek a Népújság február 3-i lapszámában megjelent Égetővé válik a romakérdés rendezése című helyzetelemzésével kapcsolatosan 

Egyenrangú játszótársaink voltak 

Ma, amikor a harmadik világból és a szegényebb országokból megrohamozzák Európa fejlettebb államait egy jobb élet reményében, amikor a nemrég lebontott határok felújításán gondolkodnak, hogy megvédjék jóléti társadalmaikat, a cigányság sorsa perifériára kerülhet.

Gyerekkorom Marosvásárhelyén békésen együtt éltek a cigányok a többségiekkel. Köztünk is akadt egy cigánygyerek, akinek az apja pincér, az anyja libatollpárna- és paplankereskedő volt. Éveken át fel sem merült a származása, egyenrangú játszótársunk volt. Ha a családunk vendéglőbe ment, akkor cigány zenészek muzsikáltak a helyiségben. A csatornákat cigányok készítették, az edényeket, üstöket forrasztották, javították. Az asszonyok járták a házakat, és új edényeket cseréltek használt ruhára, bársonynadrágra, cipőre. A Főtéren megbámultuk a nagy bajszú, fekete, széles karimájú kalapos, fehér inges, fekete mellényes, fényes cipőjű Gábor cigányokat, amint délcegen haladtak elöl, utánuk színes, bő szoknyás feleségük és a tisztán öltöztetett purdék.

Az alábbiakban beszúrok néhány, a cigányok szerepét, elfogadottságát, hagyományait és az iparosodás miatti ellehetetlenülésüket firtató írást, amely megérteti velünk, a többségi társadalommal viselkedésüket és remélhetően feloldja bennünk az előítéleteket. 

Szerepük Európában

A cigányok fontos gazdasági funkciót töltöttek be évszázadokon keresztül Európában, ezért számos uralkodó rendelettel biztosította védelmüket és mozgásukat. A cigányság társadalmának strukturális elemévé vált, hogy nem hajlandó területet sem spirituálisan, sem fizikailag birtokolni; sem a saját társadalmán belül nem alkot hatalmi hierarchiát, sem a külső hierarchiához nem illeszkedik; és nem halmoz fel javakat. Hangsúlyozom: nem a felsoroltak puszta hiányáról van szó, hanem tagadásukról, a területbirtoklásnak, a hatalmi hierarchiában való részvételnek és a javak felhalmozásának szándékos elutasításáról, még abban az esetben is, ha a befogadó társadalom ezt szorgalmazta. A cigányságnak erre nagyon jó oka volt. Ez volt az egyetlen esély arra, hogy különbözőnek, cigánynak megmaradjon.

 Ha tehát ma azt látjuk, hogy a cigánysor lakói, noha művelhető földterület meglehetős bőségben áll rendelkezésükre, a legcsekélyebb mértékben sem folytatnak gazdálkodást, egyágyásnyi konyhakertet sem művelnek – akkor ebben egy nagyon mély, évezredek megerősítő gyakorlata által rögzített strukturális elemet kell felismernünk. A cigányok nem hanyagságból nem művelik a földet, nem közömbösségből nem kötődnek ahhoz, hanem önkéntelenül azt a területbirtoklást elutasító magatartást követik, amely egykor a túlélésüket biztosította.

Játszóterek cigánytelepeken 

Miként tudunk segíteni nekik? Saját identitásának megőrzése, sőt megerősítése mellett át kell segítenünk egy mára érvényét veszített, a hátrányokat újratermelő struktúrából egy másikba, a többségi társadalom struktúrájába. Egy nép egészének együttes struktúraváltása azonban rendkívül időigényes, évszázadokat is igénybe vehet. Ennyi időnk nincs, ezért a viszonylag gyors, csupán évtizedekben mérhető kezelési metódus marad, az egyének egyenkénti átsegítése. Több százezer embert, elsősorban a fiatalokat egyenként kell kézen fogni, és hosszú évek kitartó munkájával átvezetni a ma érvényes struktúrába. Ehhez a munkához pedig több ezer, erre a feladatra képzett és alkalmas, elhivatott vezető szükséges. Valahol el kell kezdeni. Például: láttak-e cigánytelepen az ott élő gyerekeknek szánt korszerű, uniós játszóteret? Én nem! 

Papp József (Sopron)