Úgy tűnik, hogy az újabb kormányalakítási (sakk)játszámában bejött a PSD korábban meglépett vezércsele, amikor feláldozta a kormányt azért, hogy ismét uralja a politikai játékteret. A kialakult helyzetben Siegfried Mureşan kijelölt miniszterelnöknek ugyanis – a pártok közötti csatározások ellenére – nincs más választása, mint a kormányába emelni a PSD által javasolt minisztereket, hogy elnyerje a kormányalakításhoz szükséges parlamenti többséget. Ez lesz a PSD igazi sáncolása. (Sz.m.: A sakkban az a lépés, amikor a király cserél helyet a bástyával, a parasztok védelmében.) Mert így a megbuktatott kormány által meghirdetett reformokon „enyhíteni” tudnának és ezáltal – a szociális madzagot elhúzva a választók előtt – szépítenének megtépázott imázsukon. Ezen túl azonban, amennyiben kulcsfontosságú minisztériumokat – mint például az igazságügy – kapnának, gátat vetnének az USR által kifejezetten ellenük indított korrupciós ügyek kivizsgálásának. Mert ha ezekre fény derül, akkor az amúgy is meggyengült párt léte is kockán foroghat. Az ellentámadás már beindult, hiszen sikerült a pártelnököt, Dominic Fritzet kibillenteni a temesvári polgármesteri székből. A PNL semmiképpen nem venne részt a Siegfried-kormányban, hiszen a pártelnök, a megbuktatott miniszterelnök Ilie Bolojan a minap
kijelentette, hogy „pártja nem büszkeségből vagy politikai számításból, hanem az elmúlt egy év tapasztalataira alapozva utasítja el a közös kormányzást a Szociáldemokrata Párttal (PSD)”. Szerinte a PSD azért keresett maga mellé koalíciós partnereket, hogy legyen kit hibáztatnia, amikor akadályozza a szükséges intézkedéseket, és közben saját érdekeit védi. És ezzel tökéletesen egyetérthetünk. Mi több azzal is, hogy bármennyire sajátos erkölcsi normák szerint működnek a pártrendszerek, nem várhatjuk el, hogy az AUR segédletével megbuktatott, PSD tagjai által kiegészített kormányban részt vegyenek azok, akiket a működő koalíciós egyezményt megszegők kiebrudaltak. Egyelőre Nicuşor Dan államelnök által is kijelölt európai irányt megkérdőjelező AUR képviselői nem kapnának helyet a Siegfried-kormányban. Egyelőre, mivel ők is kivárják a megfelelő pillanatot, hogy a hosszú hónapokig húzodó politikai bizonytalanságban levő ország közhangulatát meglovagolva, megerősődő támogatottsággal nem föltétlenül az előre hozott választásokon teret nyerjenek. Mert ennek a politikai csatározásnak máris ők a győztesei. Ugyanis a költségvetés elfogadásának a szükségessége, valamint más politikai, gazdasági kényszerhelyzet miatt vélhetően megalakult kormány munkáját továbbra is akadályozni fogják azon pártok képviselői, akik kimaradtak ebből. Nem fog abbamaradni a PNL és az USR csatározása a PSD-vel. Ismerve a sajátos romániai politikai kontextust, a költségvetés elfogadása se lesz könnyű játszma, az erre vonatkozó törvény alkalmazásásának elodázása újabb fennakadásokat okoz majd az állami intézményekben, ami elégedetlenséget szül majd, és nem kizárt az sem, hogy újabb tüntetési hullám söpör majd végig az országon, ami senkinek se jó.
Kérdés az, hogy miként viszonyul mindehhez az RMDSZ. Mindenképpen a konstruktív álláspontot kell követnie, hiszen mindannyiunk érdeke a politikai és a gazdasági helyzet stabilizálódása. A kormányzati szerep mindenképpen hasznosabb, mint az ellenzékiség, de mérlegelni kellene, hogy érdemes-e a PSD képviselőivel duzzasztott újabb kormány tagja lenni. Mi az ára a kompromisszumnak? Lehet, hogy ebben az esetben elég lenne a parlamenti támogatása azon jogszabálytervezeteknek, amelyek a kisebbségeknek, erdélyi magyaroknak is megfelelnek, ami egyfajta konstruktív ellenzékiséget is jelent. Egy biztos, bármennyire is megoldás, el kell kerülni az előre hozott választásokat, mert az újabb káoszt okozna az országnak és, ami elkerülhetetlen, helyzetbe hozná a nacionalistákat. Nem lesz könnyű a döntés.
A nagy kérdés az, hogy ki vállalja végre a felelősséget azért, hogy előmozdítsa a patthelyzetből az országot? Mert igencsak benne vagyunk a csávában… Reméljük kiderül a héten.
