Citeraünnep

Az ötödik találkozó

Pénteken este a Maros Művészegyüttes termében, szombaton pedig a marosszent- királyi művelődési otthonban csendült fel a citeramuzsika. Aki szereti és érdeklődik a népzene és népi kultúra iránt, volt amiből töltekeznie, hiszen több csoport lépett fel, amelyek színes műsorral lepték meg a közönséget. 

Zenei interferenciák

A péntek esti, Zenei interferenciák című műsort vezető főszervező Fazakas Ildikó fontosnak tartotta elmondani, hogy Erdélyben népzenei találkozókon egyáltalán nem vagy nagyon ritkán csendül fel a citera, a hangversenytermekről nem is beszélve. Ezért olyan koncertprogramot állítottak össze, amellyel bebizonyítják, hogy a színpadon jól megfér egymás mellett Kodály és Bartók zenéje egymástól lényegesen eltérő előadásmódban, azaz citerán, illetve vonósnégyes megszólaltatásában. Tehát az előadás két különböző zenei hullám köré épült, amelyek jelentősen erősítik egymást. Az előadók a népzene, illetve a komolyzene vonzásából érkeztek a Kárpát-medence országaiból, így a marosvásárhelyi fellépők sorát magyarországi és felvidéki  vendégek egészítették ki.

A Zenei interferenciák című műsor különlegességét az adta, hogy marosvásárhelyi színpadon először szólaltak meg citerán Bartók Béla és Kodály Zoltán népzene-feldolgozásai, illetve olyan népdalok, amelyeket  Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László is hallhattak vagy lejegyeztek gyűjtőútjaikon. Olyan műsorral örvendeztették meg a közönséget, amelyben Bartók Béla Este a székelyeknél című zeneműve citerás és kamarazenei változatban is elhangzott a Tiberius vonósnégyes előadásában, de Bartók Béla Román táncok című darabját is műsorra tűzték. 

Az est során a Fagyöngy citerazenekar, a magyarországi Kadarcs népzenei együttes, a felvidéki Fabotó citerazenekar, a magyarországi Szivárvány citerazenekar és Bíró László szólóciterás muzsikáját hallhatták. Bukovinai székely népdalokat Szöllősi Kata énekelt, aki ismét ott lesz a Fölszállott a páva Döntők döntőjének műsorában. 

Nagyon nagy közönségsikere volt a zenekarok közös muzsikálásának, melyet Hunyadi Bőr Gyula vezetett. 

Szombat este de jó citerázni!

A szombati szentkirályi műsor is igen változatos volt. Ide több erdélyi citeraegyüttest is meghívtak. Muzsikáltak: a marosvásárhelyi Fagyöngy, a szilágysomlyói Sze-derinda, a székelyszentmihályi citerazenekar, a mezősámsondi citera- és népdalcsoport, a jeddi citeracsoport, a Galagonya citeracsoport, a marosszentgyörgyi citerások, továbbá a mezőtúri Szivárvány, a balmazújvárosi Kadarcs, a felvidéki, nagykaposi Fabotó citerazenekar és Bíró László. A meghívottak közül csak a csíkborzsovaiak nem vettek részt a rendezvényen.

A XX. században a citera színpadi hangszer lett

Mivel Erdélyben a citera viszonylag ritkán használt népi hangszer, ezért nem árt áttekinteni ennek rövid történetét – fogalmazott Fazakas Ildikó főszervező. 1911-ben a népi hangszerekről írt első tanulmányában Bartók Béla nem említi. Kodály Zoltán volt az első, aki citerás felvételeket készített, és a citerát a szegények hangszerének nevezi.

A Székelyföld keleti sávjában, Csíkban, a legidősebbek visszaemlékezései szerint, először az első világháborús katonák kezében láttak citerát. Sárosi Bálint szerint a második világháború utáni évtizedekben, a moldvai csángókat kivéve, az egész magyar nyelvterületen ismerték és használták ezt a hangszert, de nem mindenhol egyenlő arányban. A citera szólóhangszer, egyszemélyes zenekar, a melódia, az egyszerű akkordkíséret és a pengetéssel hozzáadott ritmuskíséret egyszerre szólal meg. A citera hangja betölti a szobát, lehet hozzá énekelni vagy akár táncolni is.

A XX. század ötvenes éveiben a hangszer felkerült a színpadra, és az idő múlásával megnőttek a citerajátékkal szembeni követelmények is. Már nem volt elég, hogy ugyanazt a dallamot 5-10-15 egyforma citerán „verjék ki”. A citerán való játék fejlődésének egy újabb foka a zenekari hangzást visszaadó játszásmód, ahol az együttes tagjai a klasszikus vagy népi zenekarok hangszercsoportjainak megfelelő szólamokat játsszák. Ehhez szükség van különféle hangfekvésű citerákra, más hangzásvilágra, ellenszólamokra, az előadásmód dinamikai sokszínűségére. Új citeratípusok születtek: picolo, tenor, basszus és bőgő citerák. Ezeknél a hangszereknél – a teltebb hangzás érdekében – általában „hasas” testformával találkozhatunk. Az egykori tollfosztók, házi mulatságok citerásai álmodni sem mertek olyan kiváló citerákról, mint a mai hangszerek.

 Fazakas Ildikó, aki kérdésünkre, hogy miért tartják fontosnak a citerások találkozóját megtartani, elmondta, hogy elsősorban közösségépítés szempontjából, mert sikerült az erdélyi citeracsoportoknak megismerni egymást. Ugyanakkor az anyaországi és általában a Kárpát-medencei barátaikkal is tarthatják a kapcsolatot. Ezen túlmenően új kapcsolatok felvételére adódott lehetőség. 

A rendezvények másik célja a hagyományteremtés, hiszen a citerázást és a citeraoktatást szeretnék népszerűsíteni Maros megyében, ahol nincs olyan hagyománya, mint a Székelyföldön.

A két rendezvényt a Maros Megyei Tanács és a Communitas Alapítvány támogatta. Szervezők voltak: a Pro Provincia Egyesület, a Maros Művészegyüttes és a Kádár György Kulturális Egyesület.