Elkészült a közalkalmazotti bérlista újabb változata, közvitára is bocsátották a héten, eddig egyelőre az oktatási szakszervezetek készülnek miatta tüntetni.
Elkészült a közalkalmazotti bérlista újabb változata, közvitára is bocsátották a héten, eddig egyelőre az oktatási szakszervezetek készülnek miatta tüntetni. Az előző tervezetbe már beletört a korábbi munkaügyi miniszter tolla, és meglehet, hogy a jelenlegit is hamarosan kiebrudalják a bársonyszékéből, amiért azt mondta, hogy az elégedetlenkedő tanároknak tulajdonképpen az a bajuk, hogy az egészségügyiek többet fognak keresni az ő ágazatuknál. Arról viszont, hogy ez a reform miért ennyire sürgős, és a számlát miből fogják fedezni, egyelőre nem sokan beszélnek a döntéshozók, pedig érdemes lenne.
Egyre kevésbé tudja álcázni a szakértőinek becézett kormány szociáldemokrata politikai mundérját. Most a kapkodásuk árulkodó. Egy politikumtól nem függő hiteles szakértői kormány arra külön figyelmet fordítana, hogy ne a választási kampány kellős közepén álljon elő egy ekkora horderejű reformjavaslattal. És ha már mostanra sikerült elkészíteni, akkor alkottak volna belőle törvénytervezetet, ne pedig sürgősségi kormányhatározatként tálalnák! Így a balkániai forgatókönyv szerint a saját magukat szabadságra engedett honatyák és -anyák a saját választókörzeteikben nyugodtan kampányolnak a helyi kiskirályoknak,
közben a politikailag nem felelős kormány sürgősségi formában elfogad egy milliárdos költségvonzatú, milliós szavazótábort megmozgatható bérreformot. Pont amikor kell, hogy a kampányban lehessen elmagyarázni a közszférának, hogy el ne felejtsék, hova kell pecsételni most és az ősszel, ha jó fizetést akarnak.
Ép eszű szakértői kormány leghamarabb a két kampány között tett volna le az asztalra egy komolyan kidolgozott bérreformtervet, mondjuk kidolgozta volna azt a bizonyos, teljes közszférára vonatkozó bértörvényt, amit a komolytalan pártok már lassan egy évtizede ígérgetnek, de pontosan azért nem készítenek el, mert akkor nem lehetne hitegetni a közszolgákat fizetésemeléssel kampányidőszakokban. Komoly szakértők a reformtervhez mellékelhettek volna egy hihető költségkimutatást is, hadd legyen miről vitatkozniuk a politikusoknak konkrétan is, hogy honnan mennyit vesznek el a bérekre. Ehelyett a kérdés anyagi oldalát annyival intézték el, hogy megmondták, ez a javaslat mennyibe kerülne évente. Így a gazdáknak a kampánymuníció fel van szolgálva, és arról senki nem fog komolyan beszélni a következő hónapokban, hogy milyen adóemelésből vagy beruházási előirányzat-lefaragásból lehet kiállítani azt a közel két és fél milliárd lejt, amibe ez a béremelés kerülne. A feketeleves mindig a választások után jön, addig csak rózsaszín lufik vannak divatban. De az érintettek helyében nem bíznánk tartósan ebben a béremelésben. A négyévente hitegetett közszolgáknak még a politikailag elkötelezett szakszervezetek sem segítenek. Ha azok valóban a munkavállalók érdekeit képviselnék, akkor egy komoly és fenntartható, valódi reformtervért tüntetnének, nem kampányalamizsnákért. De Balkániában szakszervezetből is csak ilyenre telik.
