Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy reklámfogásról, imázsépítésről, populizmusról van szó, de Marosvásárhely liberális szenátorának minapi politikai nyilatkozatával mindenki egyetért(het). Kivéve persze az érintetteket, akik remekül érzik magukat a parlamenti bársonyszékben, és két választás között eszükbe sem jutnak azok, akiknek a szavazata révén élhetnek, ahogy mondani szokás, mint Marci Hevesen.
Az említett honatya, akit az olvasók főként a magyar grófok és azok utódaival folytatott hadakozásiról ismernek, a minap arról beszélt, hogy a parlamenti képviselőknek évente járó három hónap szabadság – a többi privilégium mellett – enyhén szólva túlzás, és talán akkor érdemelnék meg, ha nemcsak (haszon)élvezői lennének a funkciójukkal járó státusuknak, hanem valóban kompetencia, szakmaiság, az állampolgárok érdekei iránti elkötelezettség, felelősségtudat jellemezné őket. Azonban a jelenlegi hazai körülmények között szégyentelen, felháborító cinizmus, mert a parlamenti képviselők a mentelmi jogukkal, a magukat törvények fölöttinek tekintő önteltségükkel egy felsőbbrendű kaszt tagjainak tekintik magukat.
Ezért is ingott meg az évek során az emberek politikusokba vetett bizalma, s tekintik őket parazitáknak, akiktől hatalmas pofont kaptak akkor is, amikor egy népszavazás eredményét, amely arról szólt, hogy a parlamenti képviselők számát háromszázra csökkentsék, nemhogy tiszteletben tartották volna, de olyan választási törvényt hoztak ki, amely nyomán mára 588-an szívják az adófizető polgárok vérét.
Azon kellene dolgozniuk, hogy visszanyerjék az elveszített bizalmat, a szavazatokat felelősségtudattal kellene honorálniuk, olyan alkotmányt és olyan gazdaságélénkítő törvényeket kellene alkotniuk, amelyek hozzájárulnának az emberek életminőségének javításához, mondta egyebek mellett a szenátor.
Mondhatjuk, hogy populista szöveg, hogy saját politikai tőkéjét kívánta gyarapítani a honatya ezzel a politikai nyilatkozattal. Viszont azzal, amit mond, százszázalékban egyetértünk. Parlamentre szükség van, hiszen ez a demokrácia egyik alapintézménye. De nem olyanra, amilyent a legutóbbi választások során a nyakunkba sóztak. A törvényhozás reformjára lenne szükség elsősorban, világos, egyértelmű szabályzókra, és olyan képviselőkre, akik tudásukkal, professzionalizmusukkal, hozzáállásukkal nem csak saját vagy pártérdekeket képviselnek, hanem az állampolgárokat szolgálják. Akkor talán a Korrupcióellenes Ügyészségnek sem lenne annyi dolga, és nem lenne szükség újabb börtönökre. Mert mostanában arról beszélnek, hogy legalább hatot kellene építeni, annyira túlzsúfoltak.
És az sem történhetne meg, hogy – a túlzsúfoltság miatt – csoportosan szabadon engednek bűnözőket, akik még aznap elkövetnek egy-egy lopást, betörést, netán gyilkosságot, amire a rendőrök cinikusan csak a vállukat vonogatják, hogy nincs mit tenniük. Mintha nem a mi adólejeinkből élnének ők is, akárcsak a honatyák.