A büntetés egyéniesítése
A büntetés egyéniesítése (románul individualizarea pedepsei) alatt azt a műveletet értjük, amely során a bűncselekményt elkövető személy büntetését az általános törvényes előírásoknak, valamint a konkrét tényállásnak és személyes körülményeknek megfelelően alkalmazzák.
A büntetés egyéniesítése (románul individualizarea pedepsei) alatt azt a műveletet értjük, amely során a bűncselekményt elkövető személy büntetését az általános törvényes előírásoknak, valamint a konkrét tényállásnak és személyes körülményeknek megfelelően alkalmazzák.
A büntetés egyéniesítése, vagyis az egyénre történő alkalmazása három szinten történik: törvényhozási, bírósági és közigazgatási.
A törvényhozás vonalán végzett egyéniesítés a művelet első lépése, amely a bűncselekményekre vonatkozó büntetéseket törvénybe foglalja. Ez gyakorlatilag úgy valósul meg, hogy a Büntető törvénykönyv és a többi bűnfenyítő jellegű törvény felsorolja a büntetendő cselekedeteket, megállapítva ugyanakkor az azok elkövetéséért járó szankció alsó és felső határát.
A következő egyéniesítést a bíróság végzi akkor, amikor megszabja bizonyos büntetés természetét és súlyosságát. A bűncselekményért kiszabható büntetést a bíróság a törvény szabta keretek alapján állapítja meg. Az olyan tett elkövetéséért, amelyre a törvény két különböző büntetési lehetőséget ír elő – például pénzbírságot vagy börtönbüntetést –, kiválasztja az egyiket. Amikor egy bizonyos cselekedetért a törvény minimális és maximális börtönbüntetés kiszabását teszi lehetővé (például, amikor kettőtől hét évig elterjedő börtönbüntetést ír elő), a bíróság – a körülmények figyelembe vételével – dönt egy konkrét időtartamról, például 3 év és 6 hónapról.
Az egyéniesítés folyamatának legmeghatározóbb része a bírósági egyéniesítés. A bírósági egyéniesítés legjelentősebb tényezői az enyhítő és a súlyosbító körülmények.
Az egyéniesítésnél figyelembe vett körülmények hozzájárulnak a büntetés kiszabásához. Ezek lehetnek különböző történések, jelenségek, vonások és események. A körülmények egy része megtalálható a törvényes előírásokban, mások pedig, természetüktől fogva, elősegíthetik az egyéniesítést.
Enyhítő körülmények a következők:
– az önvédelem határainak meghaladása (amikor az önvédelem erőssége meghaladja a támadás erősségét),
–- a szükséghelyzet (amikor valaki közvetlen veszély elkerülése érdekében bűncselekményt követ el) határainak meghaladása (például amikor a személy nagyobb kárt okoz, mint amilyent el akart kerülni),
– provokálás kiváltotta cselekedet,
– a tettes jó magaviselete a bűncselekmény elkövetése előtt,
– a tettesnek a bűncselekmény következményeinek helyrehozására irányuló próbálkozásai (például az anyagi károk megtérítése),
– a tettes pozitív magatartása a cselekedet elkövetése után,
– más, ilyen jellegű tényezők, amelyek az egyéniesítéshez járulhatnak hozzá.
Az enyhítő körülmények megállapítása az előírt szankció lecsökkentéséhez, valamint annak átminősítéséhez vezethet.
Súlyosbító körülmények a következők:
– a bűncselekmény több tettes általi elkövetése,
– a bűncselekmény elkövetésének típusa és a használt módszerek (például: kegyetlen cselekedetek, családtagokkal szembeni erőszak, közveszélyt jelentő cselekedetek),
– a cselekmény kiskorúakkal együtt való elkövetése,
– a tett diszkriminációs jellege,
– a bűncselekmény gyalázatos okokból való elkövetése (például: bosszú, irigység stb.)
– a cselekedet elkövetése céljából való megrészegedés,
– természeti csapás kihasználása,
– más, ilyen jellegű tényezők, amelyek az egyéniesítéshez járulhatnak hozzá.
A súlyosbító körülmények büntetésnövelést vonhatnak maguk után, ami azt jelenti, hogy a tettes a bűncselekmény elkövetéséért előírt büntetésnél is súlyosabbat kaphat.
Az ilyenkor feltevődő nyilvánvaló kérdés az, hogy mi történik akkor, amikor egyaránt léteznek enyhítő és súlyosbító körülmények? Az ilyen esetekben a törvény előírja, hogy a büntetés egyéniesítésénél először a súlyosbító tényezők a figyelembe veendők, és csak azután alkalmazhatók az enyhítő körülmények. A törvény szerint ezekben az esetekben a bíró nem köteles a minimális büntetésnél kisebb szabadságvesztést megítélni.
A közigazgatási egyéniesítést a büntetést végrehajtó szerv (legtöbb esetben a börtön) végzi. Ez a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy a börtön megszabja a szabadságvesztéses büntetés-végrehajtási rendszerét, amelyek a következők lehetnek: nyílt, félig zárt, zárt és legfelsőbb biztonsági.
Kérdésekkel vagy hozzáfűznivalókkal forduljanak alulírotthoz a következő e-mail címen: mhistvan@gmail.com
